2010. május 12., szerda

Mustáros-boros csirke

Nő-nődögél a majorannaültetvényem a kertben, már vagy egy centisek a palánták. Ez az egyik legkedvesebb zöldfűszerem, ami nagyon jó barátságban van a csirkével. Többek között ehhez a boros-mustáros csirkéhez használom szívesen, amiből, tudom, ne is mondjátok, sok hasonló recept létezik. Ezt magam kreáltam egy vacsoraélmény után.
Eredetileg csőben sült ételként ettem valami hasonlót Németországban vagy 14 éve egy barátom családjánál, amit a francia származású pótpapa kerített az asztalra. Ott és akkor ez nagyon izgalmasnak tűnt: a tetején kockára vágott zsemlehalom pirult, gondolom kevés fűszeres, fokhagymás vajban megforgatva. Igyekeztem az ízt hazamenteni, ez lett belőle:

Hozzávalók:
kb. 80 dkg csirkehús, ahogy tetszik

frissen őrölt fehérbors
majoranna
3-4 ek. olaj
kevés vaj
2 közepes vöröshagyma
legalább 5-6 duci fokhagyma
2-3 ek mustár
ízlés szerint finom fehérbor
esetleg egy kis keményítő vagy rizsliszt

1) A csirkét vágd el darabokra, távolítsd el a bőrét. A bőrt párold meg a konyhapult körül oldalgó macskának :D, a húst szúrd át a csont mellett egy vékony pengéjű késsel és szórd meg sóval, majoránnával és fehér borssal.
2) Vaj és olaj keverékén süsd elő minden oldalát jó pár percig.
3) Halmozz rá hagymát és fokhagymát felkockázva és párold egy kis ideig a hússal együtt - ebből lesz a finom szaft.
4) Óvatosan öntsd fel kb. 2 dl finom fehér borral és egy kevés vízzel, ha úgy érzed. Tedd bele a mustárt is, egy kevés cukor pedig segíthet kiegyenlíteni az ízeket, ha úgy érzed. Lassan párold fedő alatt kb. 40 percig és fűszerezz utána.
5) Ha a végén soknak vagy hígnak találod a szaftot, párologtasd el vagy sűrítsd be egy teáskanál rizsliszttel vagy keményítővel.

Más húsokkal is remekül működik. Ha kevés időt tudsz szánni az összeállításra, tedd az egészet sütőbe egy fedett tepsiben vagy jénai tálban. Bármilyen körettel szeretem. El tudom képzelni még sok-sok kakukkfűvel majoránna helyett.

Fehér és fekete bors

Lehetőség szerint te magad őröld meg vagy törd össze az egész fehér borsot. Ez annyiban különbözik a feketétől, hogy még nem fermentálódott és kevésbé csípős, viszont zamatosabb. Szinte csak ezt használom, bár az egész fehér borshoz nem olyan könnyű hozzájutni, amit igencsak csodálok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...