Figyelem ezt a fenegyereket, tetszik, hogy a filozófiája az egyszerűségen és a jó minőségen alapul, no és persze a gondosságon. Így könnyen eltekintek a színháztól, amit a képernyőn rendez. Van egy bloggerünk is, aki odaadóan követi a receptjeit, itt lehet nyugodtan vadászgatni anélkül, hogy kapkodni kellene a fejünket a mester mozdulatai után.
A szokványos felépítés után nagyon üdítően hatott ez a kisebb metamorfózison átesett csízkéjk, amit két szokásos f*** között, a tőle megszokott eléggé színpadias hangulatban dobott össze Gordon.
Máris tervezgetem, hogy végre beszerzem a pont erre a célra szánt, régóta vágyott Y poharakat. Ugyanis a pohárban kínált desszertek nagyon tetszenek.
Azt hiszem, megtaláltam a receptet, valaki lejegyezte No Bake Berry Cheesecake néven. Emlékeim szerint a műsorban citromot nem facsart a krémbe, a morzsát sokkal finomabbra darálta, a gyümölcskorona pedig szaftosabb volt ennél. Én így idézem fel azt a fél percet, amiben összevágták az egész műveletet. Az arányokat magam alkottam meg a receptek átolvasása után:
Hozzávalók:
A morzsához:
2 ek cukor, akár barna nádcukor
3 dkg vaj
egy csomag zabfalatok keksz
A krémhez:
25 dkg krémsajt (Philadelphia vagy Mascarpone)
1 vaníliarúd
5-6 dkg porcukor
2 dl tejszín felverve
Az öntethez:
2 ek cukor
bogyós gyümölcsök, pl. áfonya, eper, málna
áfonyalikőr
1) A kekszet törd vagy daráld finom morzsává.
2) Karamellizáld a cukrot egy serpenyőben és dobd rá a vajat.
3) Pirítsd egy kicsit tovább a kekszmorzsával, míg a morzsát egyenletesen bevonja a karamell.
4) Keverd össze a krémsajtot a vaníliarúdból kikapart vaníliával és az átszitált porcukorral egy mély tálban.
5) Egy külön tálban verd keménnyé a tejszínt, majd keverd bele krémsajtos keverékbe.
6) A gyümölcsszószhoz egy serpenyőben karamellizáld a cukrot.
7) Forgasd át a karamellben a gyümölcsöt. Ezt előtte aprítsd fel a kedved szerint.
8) Öntsd nyakon a likőrrel és forrald egy kicsit együtt.
9) Ramsay eredetileg kis adag, kb. 2-3 evőkanálnyi krémet tett egy tányér közepére egy formába. Ezt egy kicsit megmelegítette pisztollyal és lehúzta a gyűrű alakú formát. Persze úgy maradt. Meghintette pár kanálnyi morzsával és körbefogta a gyümölcsmártással. Díszítésként citromfűlevelet tűzött rá.
10) Én pohárban képzelem el. Alulra gyümölcsszószt kanalazok, erre kerül a sajtkrém, amit morzsával megszórok.
11) A szokásos kekszalap, sajtkrém, gyümölcs(szósz) rétegek tortaformaként is remekül működhetnek. Ebben az esetben dupla adagot készítenék a kekszmorzsából.
Az én egyik filozófiám, hogy csak olyan receptet jegyzek fel, amit már kipróbáltam, végigcsináltam, megkóstoltam, "megemésztettem". Ez az első, amivel kivételt teszek, alig várom az első próbát.
2011. január 7., péntek
Narancslekvár, trüffelgolyó
Most már bemutathatom a karácsonyi ajándékaimat, már megkapta minden kedves barátom.
Pár recept elolvasása után szerényen egyszerű összeállítások mellett döntöttem, ne számítsatok semmi trükkre. A trüffelgolyóktól mindenki elolvadt, a narancslekváromról még nem kaptam véleményt, jómagam pedig nem kóstoltam, csak főzés közben.
A golyókat édesanyám tavalyi születésnapi tortája, Dolce Vita csokoládés tiramisutortája ihlette és az ötlet várt karácsonyig. A narancslekvárra kb. 3 karácsony óta készülök.
Hozzávalók 4 kis üveg narancslekvárhoz:
2 kg narancs
ízlés szerint cukor
3:1 dzsemfix
1) Hát, vagy két napig tologattam magam előtt, aztán csak nekiveselkedtem, hogy a narancsot megtisztítsam. Először meghámoztam egy kilónyit, utána éles késsel lehámoztam a fehér hártyát és ék alakban kivágtam a gerezdeket a belső hártyák közül. A tál felett hámozz, fogd fel a csorgó narancslevet. Hámoztam, hámoztam és két kilóból 80 dkg lett. Csak hüledeztem ... itt valami hiba csúszhatott be a tér-idő kontinuumba.
2) A dzsemfixhez igazodva adagoltam a cukrot, bár nekem egy kicsit édes lett.
3) Felforraltam és pár percig főztem a beleadagolt dzsemfixszel.
4) Tiszta üvegekbe kanalaztam, lezártam, pár percre fejre fordítottam őket és kész.
Képzeljétek, nagy szerencsém volt, hogy a nyárról maradt egy zacskó dzsemfix, mert az üzletekben nem lehet ilyentájt kapni.
Szívem szerint belereszeltem volna egy kevés narancshéjat, ezért legközelebb veszek egy kezeletlen narancsot is. Aztán jöhetnek a vanília és a fűszerek: egy ánizscsillag nagyon vonzóvá tudja tenni az üveget. De talán nem csak karácsonykor esik jól reggel a kalács mellé. Igazából alig várom, hogy megkóstoljam, ezért ismét neki fogok látni.
Hozzávalók a trüffelgolyókhoz:
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg 50-70%-os étcsokoládé
2 ek porcukor
1 löttyintés rum vagy amaretto
1-2 ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor
1) A csokoládét vízfürdőn lassan felolvasztottam.
2) Egy fémtálban kikevertem a sajtkrémet a cukorral és az alkohollal.
3) Gyors mozdulatokkal hozzákevertem a forró csokoládét és hidegre tettem egy fél órára dermedni.
4) Egy tál vizet készítettem a kezem ügyébe és egy kisebb tálban a kakaóport. Vizes kézzel gombócokat formáltam egy-egy kiskanálnyi masszából, amiket meghempergettem a kakaóporban és egy tálcára ültettem őket. Minden gombóc előtt kezet mostam, különben valami nagy maszatolásba csapott volna át a művelet már két gombóc után.
5) Ismét hidegre tettem a művet, majd csomagolás előtt még egy kis kakaóport szitáltam rájuk.
Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a szabályos, egyforma gömbök helyett amorf, néhol kissé borzas gombócok kerültek ki a kezem közül. Mindez azért, mert nem sok időt hagytam a masszának kihűlni.... Hidegen könnyebben formázható.
Egy érdekességet fedeztem fel teljesen véletlenül: a második adagnál felcseréltem a sorrendet és a forró csokira löttyintettem az amarettót, ami hirtelen úgy összekapta az olvadt csoki egy részét, hogy az ropogós, kis falatokká dermedt. Ezt aztán nem győztem elkeverni, eltüntetni, de nem sikerült. Már kezdtem boldogtalan lenni, hogy miért pont most, karácsonyi ajándékozás előtt kell itt újítgatnom, amikor rájöttem, hogy a ropogós kis darabok külön élményt nyújtanak a puha, olvadós krémben... szerintem ha akartam volna, sem tudtam volna ilyet csinálni. Később a ropogós darabok egyneművé váltak a krémmel, akkor meg azt sajnáltam egy picit...
Csak jó minőségű csokiból és kakaóból érdemes csinálni. Most tiszta, krémes csokoládéízt akartam, legközelebb kipróbálom a fűszereket, a kardamomot is, a kávét, a citrushéjakat, a rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, csilit, az őrölt mogyoró- vagy mandulakabátot.
Pár recept elolvasása után szerényen egyszerű összeállítások mellett döntöttem, ne számítsatok semmi trükkre. A trüffelgolyóktól mindenki elolvadt, a narancslekváromról még nem kaptam véleményt, jómagam pedig nem kóstoltam, csak főzés közben.
A golyókat édesanyám tavalyi születésnapi tortája, Dolce Vita csokoládés tiramisutortája ihlette és az ötlet várt karácsonyig. A narancslekvárra kb. 3 karácsony óta készülök.
Hozzávalók 4 kis üveg narancslekvárhoz:2 kg narancs
ízlés szerint cukor
3:1 dzsemfix
1) Hát, vagy két napig tologattam magam előtt, aztán csak nekiveselkedtem, hogy a narancsot megtisztítsam. Először meghámoztam egy kilónyit, utána éles késsel lehámoztam a fehér hártyát és ék alakban kivágtam a gerezdeket a belső hártyák közül. A tál felett hámozz, fogd fel a csorgó narancslevet. Hámoztam, hámoztam és két kilóból 80 dkg lett. Csak hüledeztem ... itt valami hiba csúszhatott be a tér-idő kontinuumba.
2) A dzsemfixhez igazodva adagoltam a cukrot, bár nekem egy kicsit édes lett.
3) Felforraltam és pár percig főztem a beleadagolt dzsemfixszel.
4) Tiszta üvegekbe kanalaztam, lezártam, pár percre fejre fordítottam őket és kész.
Képzeljétek, nagy szerencsém volt, hogy a nyárról maradt egy zacskó dzsemfix, mert az üzletekben nem lehet ilyentájt kapni.
Szívem szerint belereszeltem volna egy kevés narancshéjat, ezért legközelebb veszek egy kezeletlen narancsot is. Aztán jöhetnek a vanília és a fűszerek: egy ánizscsillag nagyon vonzóvá tudja tenni az üveget. De talán nem csak karácsonykor esik jól reggel a kalács mellé. Igazából alig várom, hogy megkóstoljam, ezért ismét neki fogok látni.
Hozzávalók a trüffelgolyókhoz:
25 dkg mascarpone krémsajt
20 dkg 50-70%-os étcsokoládé
2 ek porcukor
1 löttyintés rum vagy amaretto
1-2 ek jó minőségű, sötétvörös kakaópor
1) A csokoládét vízfürdőn lassan felolvasztottam.
2) Egy fémtálban kikevertem a sajtkrémet a cukorral és az alkohollal.
3) Gyors mozdulatokkal hozzákevertem a forró csokoládét és hidegre tettem egy fél órára dermedni.
4) Egy tál vizet készítettem a kezem ügyébe és egy kisebb tálban a kakaóport. Vizes kézzel gombócokat formáltam egy-egy kiskanálnyi masszából, amiket meghempergettem a kakaóporban és egy tálcára ültettem őket. Minden gombóc előtt kezet mostam, különben valami nagy maszatolásba csapott volna át a művelet már két gombóc után.
5) Ismét hidegre tettem a művet, majd csomagolás előtt még egy kis kakaóport szitáltam rájuk.
Nekem kifejezetten tetszett, ahogy a szabályos, egyforma gömbök helyett amorf, néhol kissé borzas gombócok kerültek ki a kezem közül. Mindez azért, mert nem sok időt hagytam a masszának kihűlni.... Hidegen könnyebben formázható.Egy érdekességet fedeztem fel teljesen véletlenül: a második adagnál felcseréltem a sorrendet és a forró csokira löttyintettem az amarettót, ami hirtelen úgy összekapta az olvadt csoki egy részét, hogy az ropogós, kis falatokká dermedt. Ezt aztán nem győztem elkeverni, eltüntetni, de nem sikerült. Már kezdtem boldogtalan lenni, hogy miért pont most, karácsonyi ajándékozás előtt kell itt újítgatnom, amikor rájöttem, hogy a ropogós kis darabok külön élményt nyújtanak a puha, olvadós krémben... szerintem ha akartam volna, sem tudtam volna ilyet csinálni. Később a ropogós darabok egyneművé váltak a krémmel, akkor meg azt sajnáltam egy picit...
Csak jó minőségű csokiból és kakaóból érdemes csinálni. Most tiszta, krémes csokoládéízt akartam, legközelebb kipróbálom a fűszereket, a kardamomot is, a kávét, a citrushéjakat, a rumba áztatott aszalt gyümölcsöket, csilit, az őrölt mogyoró- vagy mandulakabátot.
2011. január 5., szerda
Tárkonyos-pórés csirkemell
Ma olvastam Bálint gazda honlapján a póréhagymáról egy nagyon érdekes cikket és megtanultam, hogy a franciák a hagymalevesüket poireau-nak hívják. És úgy döntöttem, nem fogok póréhagyma termesztésbe, még ha annyira szeretem is. Zseniális zöldség a póré, nagyon szívesen használom salátához, húshoz, leveshez és néha egyszerűen póréra cserélem a vöröshagymát, ha lágyabb ízekre vágyom.
Ez is egy az összegyűjtött zöldséges-csirkés receptjeim közül, itt olvastam róla először. Gyorsan elkészül és nagy kedvenc, szívesen ajánlom. Nem szoktam méricskélni, de igyekszem mondjuk 4 főre megalkotni a recept arányait.
Hozzávalók:
kb 80 dkg csirkehús a kedved szerint
4-5 ek olívaolaj
3-4 dkg vaj
1 szép nagy póréhagyma
só
frissen őrölt fehérbors
legalább egy evőkanálnyi tárkonylevél
egy kevés víz
kb. 2,5-3 dl tejszín
1 evőkanál keményítő vagy rizsliszt
1 fél citrom leve
Ez lett a sok szép pórékarikából. Nem is látszik.
A köret: pirított hagymával, borsóval,
sárgarépával, petrezselyemmel párolt rizs.
1) Most legyen mondjuk csirkemell, mert abból fogom hamarosan elkészíteni. A filét kis szeletekre vagy csíkokra vágom, az olívaolaj és vaj keverékén hirtelen elősütöm.
2) Félreteszem, amíg a megmaradt zsiradékon megpárolom a karikára vágott pórét. Ezt ízesítem sóval, frissen őrölt fehérborssal, tárkonnyal.
3) Amikor majdnem kész, visszateszem a póréhoz az elősütött csirkemell darabokat/csíkokat és kevés vízben puhára párolom fedő alatt.
4) Tejszínben elkevert rizsliszttel vagy étkezési keményítővel besűrítem, nagyon röviden összeforralom és lezárom.
5) A végén egy fél citrom levét csavarom hozzá és tárkonnyal utána fűszerezek a kedvem szerint.
Vajjal és tejszínnel krémesebb, nélkülük egészségesebb, tessék választani. Vigyázz, a citromot ne főzd, mert megédesedik. Próbáld ki friss tárkonylevéllel, sokkal finomabb lesz.
A tárkony, tejszín, citrom ízkombinációt levesekben is imádom.
Rizs dukál hozzá az én ízlésem szerint. Más húsokkal is kipróbálhatod, de a vegetáriánus változat sok-sok zöldséggel, pl. dupla adag póréval és sárgarépacsíkokkal is finom. Tégy még citromot az asztalra a tálalásnál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
