Olasz csicseriborsó leves tésztával

Érdekes, hogy míg a paradicsomért rajongok, a talán klasszikusnak nevezhető, menzás paradicsomleves soha nem hozott lázba, még ha meg is eszem, ha megkínálnak.
Aztán elkezdtem rendes paradicsomból illetve konzerv hámozott paradicsomból paradicsomos leveseket főzni, amibe beledarabolom a bogyókat. Ami nem olyan homogén állagú, és amiben nem csak betűtészták úszkálnak.
Már az indiai ihletésű csicseriborsó dahl elkészítésénél felfigyeltem az olasz receptekre, a "házi zacskóslevesnél" pedig megígértem, hogy elkészítem ezt itt. És bizony ismét egy élménnyel lettem gazdagabb, amikor végre megfőztem azt az olasz csicseriborsó levest, aminek a receptjét Dóri küldte át nekem Bolognából. Kifejezetten a kérésemre vadászta, mert bár utánaolvastam, ő mégiscsak közelebb van a forráshoz.

Zuppa di Ceci con Pasta eredeti receptje 6 személyre:
kb. 65 dkg száraz csicseriborsó (hát, ez egy tisztességes adag, mit mondjak)
egy csipet szódabikarbóna
1/4 csésze pancetta kis kockákra vágva (elhagyható)
3 gerezd fokhagyma
2 zellerszál felkockázva
2 sárgarépa felkockázva
1 kis hagyma felkockázva
4 ek olívaolaj
2 konzerv (kb. 40 dkg) paradicsom felkockázva
csirke alaplé szükség szerint
só
bors
1 teáskanál szárított oregano
1 csipet szárított paprikapehely
4-5 lap friss lasagna
1/4 csésze friss petrezselyemlevél

A készítést már a fantáziátokra bízom, illetve a weblapon természetesen olvasható a leírás. Én el sem olvastam, bevallom, csak mentem a saját főzőkanalam után. A módosítások az évszaknak, a kedvemnek és a kamrámnak köszönhetőek. A szárzellerről ilyenkor csak álmodozom, a csicserifőzés helyett pedig a könnyebbik utat, a konzervet választottam. A szárzeller helyett zellergumót is reszeltem volna bele, ha lett volna idehaza. A lebbencsleveses hatás helyett pedig a fusillire szavaztam, hiszen az sokkal csinosabb, ugye?

Íme, a saját változat:
1 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kb. 4-5 dkg finoman füstölt sonka illetve bacon (elhagyható)
2-3 ek olívaolaj
3 közepes sárgarépa
2 közepes pasztinák
1 Alnatura leveskocka
1 konzerv hámozott paradicsom
1 konzerv csicseriborsó
só
frissen őrölt fehérbors
oregano
2 laza marék fusilli

1) Nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát és a pasztinákot, majd felaprítottam a hagymákat és a sonkát.
2) Mindezt megpirítottam az olajon, fehérborsot tekertem rá és megsóztam.
3) Hozzáadtam a felaprított paradicsomot és a lemosott csicseriborsót.
4) Megfűszereztem oreganóval, hozzámorzsoltam az Alnatura leveskockát, felöntöttem kb. 1 liter vízzel és kb. 20 percig hagytam fedő alatt puhulni.
5) Utoljára belefőztem a két marék tésztát és utánafűszereztem.


A lereszelt és felaprított, megpirított zöldségek sűrűbb állagot kölcsönöznek a levesnek, másrészt előbb megpuhulnak. A leves arányain pedig több csicseriborsóval fogok változtatni, mert inkább a paradicsom dominált benne, mint a csicseriborsó.
Hagyd el a sonkát, ha gondolod, anélkül is rengeteg íz van a zöldségekben. Ne csodálkozz, ha másnapra kevesebb levet találsz a lábosban, mert a tészta utólag is felszívja azt. Hagyd el a tésztát is: így tulajdonképpen egy nagyon egészséges és kalóriaszegény levest készíthetünk, főként ahogy egyre több hozzávalót frissen tehetünk bele. Alig várom, hogy friss zellerzöldet, petrezselyemzöldet szórjak rá. Szárzellerrel okvetlenül ki fogom próbálni. Nagyon szívesen ajánlom.

Tudod, Dóri, ez finomabb lett, mint gondoltam. Az ízlésem szerint alapvetően a hideg napok melengető, gazdag levese, a paradicsom frissessége miatt mégis bármikor el tudom képzelni az asztalon. Köszönöm még egyszer.

Farfalle csirkével, articsókával

A föld szörnyetege, az articsóka
Itt megtudtam, hogy csuda egészséges ez a zöldség.

Ezt az ételt egy 4 éve Budapesten elköltött ebéd inspirálta. Ott ettem egy csirkehúsos, zöldséges, tejszínes pennét és ennek az emlékére készítettem. Persze csak halvány benyomások maradtak meg, így, mint általában, teljesen spontán láttam neki az ételnek a hozzávalók összegyűjtésével még mindig a mélyhűtő- és kamratakarítás jegyében.
Nem túlságosan bonyolult recept és a pasták nagy ismerői valószínűleg egy kattintással tovább is lapoznak az autentikusság teljes hiányát látva. A pár hozzávaló összhatása mégis nagyon kellemes, szívesen ajánlom így kora tavasszal a változatosság kedvéért: a csirke az örök alkalmazkodó, az articsóka bár nem friss, mégis üde ízű, a bazsalikom összehangolja, a tejszín selymessé varázsolja mindezt.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kisebb csirkemell filé
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
1 üveg articsóka (Spar)
4-5 púpos kiskanálnyi bazsalikomos pesto
frissen őrölt fehér bors
só
2,5 dl tejszín
30 dkg farfalle tészta

1) A csirkemellet megfőztem egy kevés vízben.
2) A felaprított hagymaféléket kevés olajon megpirítottam egy kellően nagy edényben, mert a tészta is ebbe került a végén.
3) Hozzáadtam a feldarabolt csirkehúst és articsókát, összekevertem a pestóval, sóztam, borsot tekertem rá.
4) Kb. 10 perc után hozzáöntöttem a tejszínt és röviden összeforraltam az egészet.
5) Az időközben kifőtt tésztát belezuttyantottam, óvatosan összekevertem és utánafűszereztem.
+ A csirke főzővizét vétek lett volna kiönteni. Mivel volt még egy fél zacskóm, egy kis adag zöldségkrémlevest készítettem fagyasztott zöldségekből.

Meglepő lehet, hogy míg az idényzöldségek és a saját fűszerezés mellett kampányolok lelkesen, ebben az összeállításban 2 előre elkészített, üvegben kapható összetevő is szerepel - a változatosság oltárán feláldozva az ideológiát. Persze sokkal jobb, ha friss articsókát használsz és a kész bazsalikomos pesto helyett saját magad állítod össze a fűszerezést. Biztos vagyok benne, hogy ki is fogom próbálni nyáron, annyira ízlett. Bár nem nagyon emlékszem, hogy a piacon halmokban állna a szépséges lilás, zöldes articsóka, valószínűleg úgy kell majd vadásznom. De miért is neveznénk szörnyetegnek egy ilyen mutatós teremtést? A kapribogyó után ez is egy szirmot még nem bontott, ehető virág. Olvass róla tovább Terebessnél.
Ennek hiányában el tudom még képzelni pirított cukkinivel, padlizsánnal, póréval stb.
Kevesebb tejszínnel egészségesebb, akkor viszont egy kis főzővizet javaslok még hozzátenni vagy válaszd a paradicsomot. A főtt csirkemell és a tészta együtt elég száraz, ezért a kellemes állag kedvvért kellő mennyiségű pirított, szaftos zöldséget és mártást kell hozzáadnod.

Végül sűrűn üdvözlöm azt, aki kitalálta a pestót, ezt az üvegbe zárt telt ízvilágot, amivel olyan könnyen tudunk varázsolni. Nyáron készül a saját ízbomba, ezt megígérem, és akik a konyhám közelébe merészkednek, szívesen látom őket vele.

Kapribogyós, kapros tengeri hal pirított zöldségekkel

Terebess fűszerkalauz: Kapribogyó

A hétvégén pompás étkekkel kényeztettek egy igencsak szép helyen. A konyha olyan volt, ahogy azt elképzeltem: változatos, valóban igényes és nem utolsósorban szemet gyönyörködtető. A kiszolgálás pedig számomra kifogástalan. Élvezettel figyeltem, átadtam magam minden részletnek. Többek között az a bizonyos utolsó halétel és az a szép törékeny, friss kaporlevél a tányér szélén megihletett.
Hazafelé jövet csak annyit tudtam, hogy mindenképp halat akarok készíteni. A nemrég készített halas kukoricasaláta amúgy is arra indított, hogy kapros, kapris halat készítsek valami mód.
Még a lazac, a nyelvhal, a friss kapor és a tejszín hiánya sem vette el a kedvem. A szokásos inspiráló receptolvasgatás is elmaradt, csak körülnéztem a polcokon, összegyűjtöttem, amit belegondoltam és ez lett belőle.
Köret gyanánt a meglévő, szokásos tél végi, tavasz eleji idényzöldségeket választottam. A zeller mindenképp nagy barátságban van a hallal. Gondolkodtam a zöldségpürén, meg aztán kíváncsi is lettem volna a három átpasszírozott zöldség közös, új színére. Aztán mégis inkább a rozmaringos krumplinál már bevált módszer mellett döntöttem.

Hozzávalók kb. 2 személyre:
kb. 40 dkg tengeri halfilé
frissen őrölt fehér bors
só
5-6 ek olaj
2-3 dkg vaj
2 gerezd fokhagyma
kb. 1 ek kapribogyó
kb. 1,5 kiskanálnyi (szárított) kapor
1 dl tejszín + esetleg egy kiskanál kukoricakeményítő
citrom frissen facsart leve

1) A hal mindkét oldalát 2-2 perc alatt megsütöttem a vaj és az olaj keverékén, közben megsóztam és fehérborsot tekertem rá.
2) Egy tálra szedtem, amin aztán később feltálaltam.
3) Közben belereszeltem a fokhagymát, ami egy picit tovább pirult a visszamaradt zsiradékon, majd levettem a tűzről.
4) Tejszín híján felöntöttem kb. 1 dl vízzel és hozzáadtam a felaprított kapribogyót és kaprot.
5) Pár percig forraltam és nyakon öntöttem a halat.

A körethez:
4 közepes krumpli
4 közepes sárgarépa
1 nagy zellergumó fele
2 ek olívaolaj
2 dkg vaj
egy közepes hagyma
2 fokhagyma
só
frissen őrölt fehér bors

1) A zöldségeket megtisztítottam, egyforma hasábokra vágtam és kevés sós vízben roppanósra főztem őket.
2) Leszűrtem és hagytam, hadd száradjanak, szikkadjanak.
3) A vaj és olaj keverékén megpirítottam a zöldségeket többszöri kevergetés mellett, hogy minden oldaluk megpiruljon. Közben sóztam, borsot tekertem rá.
4) Mikor majdnem kész volt, hozzákevertem a vékonyan felkarikázott hagymát és fokhagymát és még 1-2 percig pirítottam kevergetés mellett.

A halat a zöldségekkel körítettem, meglocsoltam egy kis fűszeres mártással és citromot csepegtettem rá.

A hal nagyon gyorsan elkészül, ezért érdemes a főzést előbb megejteni, hogy a zöldségeknek legyen elég ideje száradni. Ha vizesen (vagy túlfőve) kerülnek a serpenyőbe, nem biztos, hogy sikerül prezentálni a kívánt, kissé ropogós, belül roppanós állagot. A legnagyobb serpenyőm tettem a legnagyobb lángra, így sikerül a legszebben. Több réteg zöldség másképp fog viselkedni, nem fog szépen megpirulni, de persze a krumpli minőségétől és állagától is függ a végeredmény.
Azon a bizonyos tányéron szerepelt még gomba, cukkini és spenót is. Mindez csőben sütve? Esetleg egy pár szem kelbimbó?

A halsütésnél nagy kedvenc ízkombinációm a fokhagyma, zeller, bor, bors, citrom. Most igyekeztem, hogy ne a fokhagyma domináljon, inkább a kapribogyó, a kapor és a citrom. Gondolkodtam is egy kicsit, hogy kihagyjam-e, de aztán a hagymafélék a pirításnak köszönhetően elvesztették erős aromájukat. Ha szeretnéd az aromáját érezni ebben az ételben is, csak a végén tedd a mártáshoz. De el is hagyhatod, ha gondolod.
A bort ezúttal nem a serpenyőbe, hanem a pohárba töltöttem.
Mint az összes hasonló étel, vajjal és tejszínnel selymesebb, teltebb ízű, nélkülük egészségesebb. Variáld kedved szerint a kettő arányát.
Alig várom a friss kaprot és új, ízletes zöldségeket.

Könnyű, finom vacsoránk kerekedett. És kissé hosszadalmas, mivel csak szálkás haltörzset találtam a mélyhűtőben filé helyett. Legközelebb meglátogatjuk a Metro sokat emlegetett halpultját.

Mogyorós-zabpelyhes keksz

Töltött paprika, sült csirke, borsós pulykatokány, gulyás, palacsinta és a keksz. Ez volt az első igazán tavaszi és ajándékkép jó hosszú hétvége menüje. A szokványos ízek mind nagyon jól sikerültek, köszönjük szépen, az utolsó pedig egy új finomság, igazi kényeztetés volt. Főképp nekem, mert leginkább én szeretem a kekszeket.Valójában mogyorós-zabpelyhes-csokoládés-cseresznyés keksz, csak ez címnek túl hosszú lett volna.


Ahogy mostanában sok fogás, ez a keksz is a kamra és mélyhűtő "kitakarítása" jegyében született. Miután az egyik kosaram alján ráleltem a karácsonykor bespájzolt mogyoróra és aszalt cseresznyére, azonnal beindultak a kerekek. Összegondoltam az ízeket, eldobtam kaszát, kapát, bevonultam a konyhámba, szépen elővettem a mérlegem, összegyűjtöttem minden belevalót, csak raktam őket egymás után, méricskéltem és 10 perc múlva már össze is gyúrtam ezt az új tésztát a mandulás-narancsos keksz receptjéből kiindulva. Így gondolkodtam:

Hozzávalók:
10 dkg liszt helyett 7 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt és 3 dkg fehérliszt
15 dkg őrölt mandula helyett 10 dkg őrölt törökmogyoró, 5 dkg zabpehely, 1-2 dkg kukoricakeményítő
4 evőkanál cukor helyett 4 evőkanál barna nádcukor és egy Bourbon vaníliás cukor
10 dkg vaj,
1 kis tojás,
fél tasak sütőpor,
pár csepp mandulaesszencia (vagy aroma) helyett 2 löttyintés Amaretto
10 dkg kandírozott narancshéj helyett 6 dkg apróra vágott étcsokoládé és 4 dkg szintén felaprított aszalt cseresznye
+ 1 csapott kávéskanál őrölt fahéj

1) Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd a csokoládéval, cseresznyével, Amarettóval, tojással és lágy vajjal összegyúrtam pár perc alatt.
2) Egy kb. 4 cm átmérőjű hengert gyúrtam belőle, folpack híján egy nejlonzacskóba csavartam és ment a hűtőbe kb. 1 órára.
3) Előmelegítettem a sütőt és először ketté vágtam, majd felkarikáztam a két hengert kb. fél cm szélesen. Kicsit megigazgattam őket, mert a darabos hozzávalóknak köszönhetően kissé megviselte a karikákat a vágás, de nem igyekeztem tökéletes darabokat formálni.
4) A sütőpapírral kibélelt tepsiben röviden, kb. 12 perc alatt megsütöttem, és már szedtem is ki egy tányérra. Nem nőttek meg túlságosan, egy tepsiben is elfértek volna.


A mogyoró, csokoládé, rum, fahéj összeállítás az egyik kedvenc kuglófom alapíze. Az Amarettós üveggel megállt egy pillanatra a kezem a tál felett; haboztam, hogy a mandulalikőr és a mogyoró/fahéj vajon nem fogja-e ütni egymást. Hát, nem. Már a kezemnek is isteni illata volt, mentem is körben az illatmintával csábítani a népeket. Illatos, harmónikus ízű lett, főképp még kissé langyosan az olvadó étcsokoládé kockákkal. És nem utolsósorban finom omlós, pont ahogy egy finom keksztől elvárhatjuk. A mandulás-narancsos keksznél is omlósabb lett annak ellenére, hogy szerintem egy kicsit kevesebb sütőport tettem bele, illetve ez alkalommal kihagytam a szódabikarbónát.
Az őrölt törökmogyoró különösen jól állt neki, mert nem por finomságúra darálták, hanem kisebb, ropogósabb darabkákkal volt teli. A zabpehelyből a Sparban kapható apróbb szeműt választottam.
Elégedetten majszolgattam a feletti örömömben, hogy sikerült egy sokkal egészségesebb kekszet összegondolnom. Jól tűrte a teljes kiőrlésű liszt elég magas arányát és a zabpehellyel együtt viszonylag sok rost került bele. A vajjal fogok még kísérletezni és kipróbálom a 10 helyett a 7-8 dekát és az inkább egy számmal nagyobb tojást. A mogyoró zsírtartalma is elég magas.

A következőt éppen csak megdarált szezám- és lenmaggal, esetleg fügével fogom kiegészíteni. Ezen kívül még az ánizs izgatja a fantáziámat egy jó ideje, de aszalt gyümölcsöt még nem képzeltem hozzá. A recept arányait nagyon szívesen ajánlom, alkossátok meg a saját ízvilágotokat különböző magokkal, aszalt gyümölcsökkel. Teához, kávéhoz, Jó reggelt! helyett reggelire, tízóraira, uzsonnára.

Házi zacskósleves?

A levesfőzés rituáléjáról írtam már, mert hát fontos nekem, a fő kosztosomnak meg még fontosabb. Úgy értem, a végeredmény, azaz vég nélkül kanalazni a leveseket. Ezért, kedves olvasó, ne lapozz el rémülten a cím láttán, lehet, hogy találni fogsz 1-2 érdekességet. Van még pár okom, hogy ismét előhúzzam a témát.
Ha csak úgy vadászgatok a receptek között, nem kell sok idő, hogy belefussak a Vegetába vagy ételízesítőbe. Mondd meg nekem, ha a receptek hozzávalóinál azt sorolná fel a szakács, hogy tégy bele egy-egy csapott kávéskanál glutamátot és csomósodásgátlót, mit tennél?

A vegetáról a Terebess fűszerkalauz a következőket írja:
RK Podravka Vegeta, A. Starčevića 32, 48000 Koprivnica, Hrvatska
A Podravka gyár ételízesítője (só, nátrium-glutamát és szárított zöldség), az egyik legismertebb importáru, s egyúttal a volt JSZSZK minden egyes háziasszonyának a jobbkeze. Valószínűleg Jugoszlávia egyik legelső ún. brand terméke, a mindenki által jól ismert, nevető szakácsot ábrázoló rajzzal, aki összeérintett mutató és hüvelykujjával fordul felénk. Egy, ma már idős asszony találta ki, akit Koprivnicában mindenki csak Vegeta Néninek hív. A tény, hogy a Vegeta "titkos összetevője", a nátrium-glutamát kiemeli az étel ízét, ősidők óta ismert; a kínai konyha kommersz változatában régóta használt adalék.
Az elnevezés etimológiáját illetően két elmélet létezik: az egyiket a Klaić-féle szótár definíciójában olvashatjuk: a Vegeta a latin 'vegetus' (egészséges, erőteljes, erős) megfelelője. A másik a szót annak összetevőiből - vitaminok, glutamát és különös 'taste' - származtatja.

Sikerült meglepnie Terebessnek azzal, hogy a nátrium-glutamátról is ír:
Ázsiában legalább kétezer éve használják a nátrium-glutamátot az ételek ízének fokozására. Korábban a tengeri hínár főzetéből nyerték ki, ma fermentációs eljárással készül. A nátrium-glutamát a glutaminsavnak, a fehérjéket felépítő egyik aminosavnak a nátrium sója. A glutaminsav kálcium és kálium sói is ízjavító hatásúak. Elég allergén anyagként írja le, de azt nem taglalnám itt és most. Akit érdekel, olvasson tovább ott megerősítés gyanánt.

Viszont nem azért jöttem, hogy nyavalyogjak a sok rossz dolog felett, meg hogy mi mindennel etetnek meg bennünket, hanem arról szeretnék ismét írni, ami használható és természetes. Most a zacskókon és porokon a sor.

Az első legyen pont egy Vegeta termék, amit nemrég jelent meg. Úgy gondolom, jó hír, hogy egy ilyen nagy gyártó is odafigyel az igényekre és egy kizárólag természetes összetevőket tartalmazó termékkel jön ki a piacra, igaz? A Vegeta Naturella nevet kapta. Viszont nem tudom, mekkora bent a só aránya és bevallom, ez sem hoz lázba.

Korábban ígértem, hogy visszatérek DM Alnatura termékei közül a leveskockára, ami három ízben kapható: zöldség-, csirke- és marhahúsleves. Bár fogalmam sincs, mennyibe kerül egy doboznyi kommersz leveskocka, az a 250-300 forint szerintem nem egy érvágás 6 kockáért.
Ha megadod a levesfőzés módját és idejét, nincs szükséged ilyen kockára. Ám nagyon gyakran olvasható receptekben: "végy fél liter alaplevet". Ha nem gondolkodtál előre, amikor feltetted a hús- vagy zöldséglevesed és nem tudsz lemerni róla fél liter alaplevet, ha csak egy gyors alapot akarsz készíteni mondjuk hagymaleveshez vagy húspároláshoz, akkor használd inkább ezt. Olvasd el, milyen normális hozzávalókból csinálják Alnaturáéknál a leveskockát. A nagyobb képhez kattints erre itt:

Tegnap pedig találtam egy számomra új Alnatura terméket a bolt polcán, amitől hasonló minőséget várhatunk: ételízesítőt ömlesztve, csinos üvegben, illetve zacskóban az üveg újratöltéséhez. Ez utóbbi kiszerelés éri meg a legjobban, ha jól emlékszem, kilója 3000 forint alatt van. Szívesen ajánlom a Vegeta-rajongók és -függők figyelmébe.

Aztán vannak zacsis leveseik is. A kb. 2,5-szeres árat (?) nem biztos, hogy sokan megfizetnék a rendszeres zacskósleves-fogyasztók közül, de pár alkalommal (lásd: kirándulás, nyaralás) talán megengedhetjük magunknak:
Alnatura bio gombakrém leves 43 g
Alnatura bio tyúkhúsleves tésztával 38 g
Alnatura bio paradicsomkrém leves 46 g
Alnatura bio zöldségleves teljes kiőrlésű tésztával 40

A kosztosom régebben sokszor evett olyan kici kínai zackósz tésztát, mert hát kedvelte. A szecsuáni csípős marha (OMG....) volt az egyik kedvence. Jelentem, az én mániámnak köszönhetően - bár nem kértem -, elhagyta ezt a fura szokását és már ő sem tud szimplán, apróbetűolvasás nélkül a kosárba tenni semmit. Viszont elkezdett nyaggatni, hogy csináljunk olyan "zacskóslevest" mi magunk, mert szíves nasizik néha egy kis olyan tésztát fűszeres levesben. Nekem nem is kellett több, már soroltam is a hozzávalókat.

Hozzávalók ízlés szerint 1 főre:
2,5-3 dl víz
1 Alnatura leveskocka
1 ek Vegabond zöldségmix
pár csipet fokhagymapor
pár csipet vöröshagymapor
frissen őrölt fehérbors esetleg fűszerpaprika por só,
1 marék vastagabb cérnametélt

Az ügymenet, gondolhatjátok, nem egy nagy kunszt, de persze szívesen leírom:
1) A leveskockát elmorzsolom és a Vegabond zöldségekkel együtt felteszem főzni a vízben.
2) Tovább ízesítem a többi porral ízlés szerint és kb. 10-15 percig főzöm.
3) Az utolsó percben a cérnametéltet belefőzöm és készen is vagyunk.

Utánanéztem, a zacskós fokhagymapor - hála Istennek - csak fokhagymát tartalmaz és mióta megvettem azt a zacskót, bizony van, hogy rájár a kezem, ha csak egy picire van szükségem. Kényelmes, az biztos.
A kedved szerint tegyél bele egy csipet erős fűszerpaprikát vagy a mai divatot követendő egy fél kávéskanál csilipelyhet. Esetleg egy kevéske rizslisztet vagy kukoricakeményítőt (ezt csak a végén) az állaga miatt.
Hát, szerintem nem sokkal bonyolultabb kb. 5 zacskóból és fűszertartó üvegből beledobálni a lábosba a hozzávalókat, mint 1 zacskóból. Ha komolyan veszed és űzöd ezt a hobbit, keverd össze előre a kedvenc "ízfokozóidat", hogy aztán csak egy leveskoczkát, az ízfokozók üvegét és a tészta zacskóját kelljen külön-külön kinyitogatnod a forró víz mellett ácsorogva és kevergetve, ami összesen 2-3 percedet fog igénybe venni. Bizonyára nem autentikus az íz, de legalább megpróbáltuk.

Megígérem, kedves olvasó, hogy ezt a kitekintést kompenzálni fogom. Nem is akármivel, hanem egy olasz leves receptjével, amit nagy örömömre Dóritól kaptam nemrég. Maradnék inkább a szokványos levesfőzésnél.

Halas kukoricasaláta ismét

A kedvenc halas kukoricasalátámat tegnap este a kamrámhoz mérten készítettem el.
Így született újra sós lében eltett tonhalkonzervvel, ami miatt kissé szárazabb lett a megszokottnál. Ezt végül egy cseppet sem bánta a kukorica, mert - mustár híján - egy pici majonéz került rá. Néztem, forgattam az asztalon a tálat, aztán csak beleaprítottam egy csemegeuborkát is a mellette ácsorgó üvegből.
Most, hogy lassan elfogy a fotóalanyom, azon tűnődöm, hogy egy kevés apróra vágott kapor és/vagy kapribogyó nagyon jól állna neki.

Csak a rend kedvéért a hozzávalók:
1 konzerv csemegekukorica
1 kisebb konzerv sós lében eltett tonhal
1 csemegeuborka apróra vágva
1-2 evőkanál majonéz
esetleg egy kicsi kapor és/vagy kapribogyó

Paradicsomos, kakukkfüves csirke farsang farkára

Engem bizony érdekel, hogy titeket mi érdekel, ezért érdeklődve figyelem, ti mire figyeltek fel. A számok pedig azt mutatják, a mustáros-boros csirke a legnépszerűbb receptem a blogon, bár fej-fej mellett halad másik két finomsággal. Ezt köszönöm és természetesen nagyon örülök, mert egy remek és egyszerűen elkészíthető ételről beszélünk. Minden húsevő szereti. Ugyanakkor, bevallom, meglep, mert boros meg mustáros csirkéből rengeteg található a neten.
Ez a paradicsomos összeállítás ennek a kistestvére, de csak azért kistestvér, mert egy kicsit ritkábban készítem el. Valamikor régen vadásztam a receptet és első olvasásra megtetszett az ízvilág. A szakács alufóliába csomagolta a hozzávalókat és a csomagok mentek a sütőbe. Tetszik a párolás gondolata, de bevallom, az alufóliától kissé ódzkodom, ezért a serpenyőbe költöztettem az egészet és remekül bevált. Szerintem így gyorsabb az egész művelet, főképp ha van egy vaskosabb, dupla fenekű serpenyőd.

Én csirkehúsból készítem, de a kedved szerint másfajta húst is kipróbálhatsz. Itt a farsang farka, hajrá, carpe diem, utána úgyis csak a saláták és a zöldségek maradnak. Épp most olvastam egy nagyon kedves hagyományról, a farsang farkán rozmaringoló felsőcsatári fiatalokról. Igen, búcsúztassuk már el ezt a telet, hadd forogjon tovább az év kereke.

Hozzávalók:
legutóbb másfél csirkemellfilé
kakukkfű
frissen őrölt fehérbors
pár kanál (olíva)olaj, esetleg egy kicsi vaj
só
1 közepes méretű paradicsompüré konzerv, tudjátok, olyan kétemeletes
legalább 5-6 gerezd fokhagyma
méz vagy barnacukor ízlés szerint (kb. 1 ek)

1) A csirkemellfilét vékony szeletekre vágom. Ha combból készítem, a bőrt eltávolítom és a húst többször átszúrom a csont mellett.
3) Megszórom kakukkfűvel és fehérborsot tekerek rá.
2) Az olajon elősütöm mindkét oldalát 2-3 percig. Egy kevés vajjal gazdagabb, selymesebb lesz az íze, nélküle egészségesebb.
3) Megsózom, 1-2 fokhagymát félreteszek, a többit felaprítom és egy kicsit pirítom a hússal együtt, hogy jobb íze legyen.
4) Óvatosan felöntöm a kevés vízzel elkevert paradicsompürével. Hozzáadom a barnacukrot, ami kiegyenlíti az ízeket: kicsit édes, sós, savas, fűszeres. Ha a mézet választod, javaslom, hogy a legvégén tedd bele, miután lezártad a gázt, vagy utána 10-20 perccel és várj vele még egy kevés időt a tálalásig.
5) Lassan párolom fedő alatt kb. 20-30 percig, ízlés szerint utánafűszerezek és hozzáadom a maradék fokhagymát.

Kész. Ennyi idő alatt a köret is elkészül. Párolt krumpli, sütőtök, édes burgonya, sárgarépa? Salátát nem szoktam enni ehhez a csirkéhez, a paradicsomos, fűszeres, egyszerre édeskés és kissé csípős szaft magában is megállja a helyét.
Szerintem érdemes pihentetni ezt az ételt is, mielőtt az asztalra keríted, hiszen még magában is tovább párolódik egy kicsit. A méz értékes hatóanyagait pedig nem teszi tönkre a nagy hő, ha vársz vele. Javaslom a kevésbé karakteres ízű akácmézet, mert az nem fog kikiabálni az ételből.
Ha paradicsompürével készíted, töményebb, szaftos húst kapsz. Ha hámozott paradicsom konzervet használsz mondjuk csirkecombhoz, a több lében könnyebben párolódik a hús. Ilyenkor a végén fedő nélkül párologtasd el a lé egy részét, illetve egy kanálnyi keményítővel sűrítheted azt, ha úgy tartja kedved. Nyáron pedig végre kiballagok a kiskertembe a paradicsomért és friss kakukkfűért.
A szárított zöldfűszereket morzsold össze újból, hogy az illatanyagok jobban érvényesüljenek. A kakukkfű helyett próbáld ki zsályával, bazsalikommal, rozmaringgal, oregánóval, mindegyik jó barátságban van a paradicsommal. Variatio delectat.

Sárgabarackos-túrós clafoutis

Vagyis tejpite.
Ma a kamrám egyik felső polcának rég látott, hátsó felén kalandoztam és egyszerre tudtam, mit fogok most készíteni: ezt a kedvenc nyári sütimet. Na, de miért nyári ez a süti, kérdezhetitek joggal. Hát, mert mindenekelőtt friss sárgabarackkal szeretem. Egyszerűen gyönyörű és bennem valamiért gyermekkori képeket, ízeket idéz, bár emlékeim szerint soha senki nem sütött nekem ilyet.
A nyáron volt alkalmam megkóstolni ezt a számomra új tésztafélét. Nagy tepsikben tálalták, tenyérnyi kockákra vágták. A tetején vékonyan elkent, sült barackíz fénylett olyan igazi menzás süti benyomást keltve. Végtelenül egyszerűnek hatott, ám annál finomabb volt. Azonnal érdekelni kezdett, mert csak találgattam, mi a csuda került a tányérunkra. Aztán kiderült és nem sokkal később ugyanezzel a címmel rátaláltam Nők Lapja Cafén egy sokkal kifinomultabb változatára és azzal a lendülettel én is boldogan beálltam a tejpite sütők és rajongók sorába.

Bármilyen gyümölccsel remekül összeillik, legyen az friss vagy befőtt. Aszalt gyümölccsel még nem próbáltam, de egy kis rumos vízben átforralt aszalt barack és szilva elindítja a kísérletező kedvemet. A túró pedig nagyon kellemes társaság a lágy, vaníliás tésztába ágyazott sült gyümölcsök mellett, csak ajánlani tudom. Tovább megyek: ha se gyümölcs, se túró, önmagában is fincsi egy kis finom házi lekvárral. Esetleg fahéjjal vagy kakaóporral. Miért ne?
Láthatjátok, elég univerzális tésztáról beszélgetünk, ez jó pont. A sok jó hír után még egy fontos részlet: elévülhetetlen érdeme, hogy 10 perc alatt összeállítható +/- fajtájától függően a gyümölcs előkészítés változó idejű.
10/10 pontos süti. Na jó, legyen 9,5 pont, de csak mert nem túl egészséges.

Íme, az eredeti recept:

Hozzávalók:
3 tojás
¾ bögre cukor
½ bögre tej
½ bögre tejszín
1 citrom lereszelt héja
1 kiskanál vaníliaaroma
¾ bögre liszt
½ bögre túró
2 evőkanál rum
2 csomag vaníliás cukor
3 bögre feldarabolt, mag nélküli sárgabarack

1) Kenj ki egy pitetortaformát (ez a fodros szélű, 3-4 cm mély sütőtál) vajjal.
2) A barackokat magozd ki, vágd félbe, majd negyedekbe. Rendezd el a piteforma aljába a gyümölcsdarabokat, és locsold meg egy kevés rummal. Szórd meg a vaníliás cukorral.
3) Tedd a tojásokat egy nagyobb tálba, és robotgéppel keverd krémessé a cukorral. Szitáld bele a lisztet (ettől könnyű, laza szerkezetű lesz), add hozzá a citrom reszelt héját, a tejszínt és a tejet is. Kézi habverővel keverd csomómentesre. Ekkor az állaga olyan, mint egy nagyon sűrű palacsintatésztáé.
4) Szórd bele a túrót. Keverd össze.
5) Öntsd a masszát a gyümölcsös tálba.
6) Gyújtsd be a sütőt, addig a gyümölcsös alap pihen, majd amikor előmelegedett 180 fokra, akkor tedd be a sütőbe a tálat. Nagyjából 40 perc alatt aranybarnára sül. Még melegében szórd meg egy kevés vaníliás cukorral.

Persze módosítgattam még itt-ott.
Bourbon vaníliás cukrot használtam. Aztán volt, hogy egy kicsit több lisztet tettem bele, kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a tészta. Javaslom az eredeti mennyiséget.
A tej és a tejszín arányát sem sikerült eddig egyszer sem megtartanom, mert hol tejem nem volt annyi, hol a tejszínből hiányzott. Ha nincs tejszínem, tejjel és egy kis olvasztott vajjal pótolom. A citrom levéből is adok még hozzá a rend és a kedvem szerint.
A mantrámat pedig már úgyis ismeritek: kezeletlen citrom, igazi vanília, sötétbarna nádcukor, valódi nádcukor rum stb-stb.

A következő barackos clafoutist amarettóval, pirított mandulaforgácsokkal készítem majd így ni, Trinity után, óóó, szent gyönyörűség... És íme a forrás forrása Chili & Vaniliánál.
Persze elkezdett érdekelni, hol született ez sütemény. Hát Franciaországban, és a hagyomány azt diktálja, hogy fekete cseresznyével készítsük. De francia receptet nem nekem kellene keresnem, így örömmel venném, ha valaki utánaolvasna a francia nyelvű gasztrotörténelemben. Azért egy próbát megér legalább a Wikipédián: Le clafoutis, ou clafouti, est un gâteau composé de cerises masquées d'un appareil à flan. Traditionnellement, les cerises ne sont pas dénoyautées. Azaz nem magozzák ki a cseresznyét, ugye? Hát, igen. A tapasztalat meg az évek. Ha már a lénél tartunk: ha be is áztatod rumba a gyümölcsöt - és miért ne áztatnád be rumba -, hagyd jól lecsöpögni, mert ez a fajta "tészta" nem fogja felszívni sem gyümölcslevet sem a rumot. Én egyszerűen belekeverem a tésztába, ami lecsöpög.
És tulajdonképpen nem is nevezném ezt sütinek, inkább amolyan sült desszertnek.

Julia Child Mastering the Art of French Cooking c. könyve volt a következő megálló, ahol ezt találtam. Az alapreceptet a likőrös, a körtés, a szilvás, az almás, az áfonyás és a mandulás variációk sora követi.

A tartózkodóbbak és a hagyománytisztelők most forduljanak el. Csak egy utolsó tippet engedjetek meg: ismét egy új karakterrel, a banánnal, (és citrommal, vaníliával és rummal) kifejezetten finom lehet. Ehhez az ízkombinációhoz csodásan passzol, mint a nagy kedvenc Évi gyümölcstortájában is. Azt hiszem, most már sütnöm kell valami banános sütit.

Remélem, meggyőző ez a sok lehetőség. Ez alkalommal mégsem "csak úgy" választottam. Egyrészt ma március első napja van, előttünk az egész tavasz és a nyár. Másrészt a sütire alkalmat voltaképpen egy üveg kompót adott, ami azon a sötét fertályon porosodott békésen meghúzódva az első sorba tolakodó almabefőttek mögött. Ráakadtam arra az üveg házi sárgabarackra, amit még az Apukámtól kaptam. Ez a legszebb sors, amit most el tudtam neki képzelni. Azt hiszem, neki is ízlene.