Balzsameceten párolt káposzta

Ezt a posztot nem készültem leírni, gondoltam, úgyis mindenki tudja jól, mi fán terem a párolt káposzta készítés. Aztán most mégis meggondoltam magam több oknál fogva is.
Egyrészt nem egy nagy ügy, mindenkit csak biztatnék, hogy álljon neki, nem kell kész, üveges káposztát venni. Olcsó is, finom is, melengető is. 
Másrészt, ha valakit érdekel, hogyan tudná egy kicsit másképp készíteni, talán beszélgethetnénk, hiszen nem csak 10%-os ételecettel és fehér cukorral lehet elkészíteni. Ma méltán népszerű az aszaltszilvás verzió, bizonyára finom is. Most nem az következik, bár nekem sincs túl sok titkom.
Mert télen - főként karácsony és szilveszter idején, amiről már lekéstem ... - sokan teszünk sültet az asztalra. A rizs és krumpli mellett a többféle zöldségköret mellett lobbiznék.  
Mert szeretném elmesélni, hogy a balzsamecetek közül olyat érdemes választani, ami 100%-ban balzsamecet és nem olyat, amit felhigítottak vagy pusztán összemixeltek. Az ízélmény meggyőző lesz. Az utolsó előtti pillanatokban akár karácsonyi ajándék is válhat belőle - ami már nem játszik, mert elmúlt a karácsony. De akkor is kiváló ajándékötlet. Csak fordítsd meg az üveget és nézd meg, mit rejt.
Mert Veránál egy nagyon kerek vacsorát költöttem el, ami telis-tele volt gömbölyű és selymes ízekkel. Hallgassátok csak és képzeljétek hozzá a meleg színeket és ízeket: aszaltszilva krémleves, fügével, datolyával, almával töltött pulyka párolt vörös káposztával, lisztmentes sacher torta a legsötétebb csokoládéból, mandulával, dióval .... és ez nagyon megindított. Köszönöm szépen még egyszer.   

Hozzávalók kb. 6 személyre:
egy közepes lila káposzta fele
a nagy fej vörös- vagy lilahagyma
esetleg egy nagy édes alma
sötét nádcukor
balzsamecet
finom száraz vörösbor
őrölt kömény
só
egy minél szélesebb, dupla fenekű vagy kerámialábos

1) A káposztát megtisztítom és a legszebb késemmel vékony és nem túl hosszú csíkokra vágom.
2) A felcsíkozott hagymát elkezdem olajon dinsztelni, majd hozzáadom a káposztát, cukrozom, sózom, köménnyel fűszerezem.
3) Nagy lángon készítem és mikor többszöri áforgatás után teljesen átforrósodott és összeesett a nagy halom, rácsurgatom a balzsamecetet. Élvezem az illatfelhőt és csak forgatom tovább a piruló halmot.
4) Vörösbort loccsantok alá, esetleg egy kis vizet is, fedő alá zárom és kis lángon hagyom, hadd párolódjon. Közben többször átforgatom és utánafűszerezek.
5) Megcélzom a kívánt állagot valahol a puha és a roppanós között félúton és a vékony csíkokra vágott almát is csak az utolsó 10 percre adom csak hozzá. Általában ezt készítem el először a főzés során, hadd érjen csak össze az egész, mire megsülnek a combok.

Ami nálam bevált, az a gyors pirítás, a többszöri fűszerezés és az igazi balzsamecet. Addig adaglom a különböző ízesítőket, amíg nem éri el a kívánt arányokat, ezért nem tudok mennyiséget mondani. Kellemes téli, vackolós napokat kívánok. Ja, és persze menjetek a friss levegőre mozogni, ahányszor csak tudtok.

A "robotolásról"

Itt van az én robotom, csinos, ugye?

Úgy hívják, Gorenje SB 1000, az én konyhámban csak Robert.

Hát, kérem, ennek is eljött az ideje. Pár éve ácsingózom már az után "a bizonyos" konyhai robotgép után, amiről tudtam, hogy egyszer csak megérkezik. És most megérkezett. Igaz, egyelőre a dobozbában lakik, ám mindig felnézek rá oda, a kredenc tetejére.

Szülinapi ajándékként kaptam a szeretteimtől - talán úgy gondolják, tudok vele valamit kezdeni :D -, akik persze belevontak a választásba. Szántuk is rá pár órát, hogy  megtaláljuk a legkedvezőbb darabot, ami a funciókat, a minőséget és az árat illeti. Így egy kicsit kiműveltem magam a robotgépek terén. Fontos volt nekem a következő: jó minőségű kések és ugyancsak jó minőségű műanyag alkatrészek, erős motor(!), turmix, habverő, míg az üveg keverőedényről és turmixkehelyről lemondtam. El is mentünk 2 nagyobb áruházba, hogy felmérjük, milyen a kivitelezés, milyenek lehetnek az elvárásaim és milyen kézbe fogni egy-egy gépet. Komolyan mondom, nagyot csalódtam, hogy megyeszékhelyi szinten ilyen szerény a választék, főképp karácsony előtt. Az online boltokat célozza meg az, aki ilyenre vágyik, ha fontos a a választék és az ár.
Az még nagyobb meglepetés volt, hogy a minőségük nem ejtett ámulatba. Még a rivális Bosch gépek - bár csak láttam őket - is elbújhatnak az én robotom elől, nyugodtan mondhatom. Talán Robertnek hívom majd, mert igazán markáns, stabil és ez nem csak a dizájnnak és a színválasztásnak köszönhető. Persze láttuk azokat a hiper-szuper konyhai masinákat is, aminek nem én vagyok a célközönsége, khm-khm.... Igen, pl. a Kitchen Aid-re gondolok, amit majd meg fogok nyerni valamilyen netes receptversenyen :D

Igen, volt már a kezem között konyhai ropbotgép, nem ez lesz az első eset. Ha számot szeretnék róluk adni, talán azzal kezdeném, hogy gyerekkoromban minden kézi hajtásos volt a kávédarálót kivéve és nekem eszem ágában sincs kidobálni a régi hús- vagy mákdarálót. Aztán jött az az orosz gyümölcscentrifuga, amivel nagy lelkesen készítettük a céklalevet a 90-es évek elején és ami évek óta rossz. A kézi habverőmet a kezdetek óta használom, hála istennek, nagyon kitartó. Mekkora szám volt anno a Moulinex robotgépe, aminek több reszelő és aprító funkciója van... Használom is néha. Kb. 7-8 év után megadta magát a botmixerem, az a hálás kis darab, amit annyit pörgettem. Aztán tavaly kaptam egy hasonlót, amihez egy kis késes aprító is járt és aminek nagyon örültem, de a kései sajnos nem bírnak el egy marék csokikockával egy egy marék mogyoróval ... Na, most majd jöhet az a csokis-mogyorós kuglóf, meg sem fog kottyanni.

Egyelőre ott fog lakni a kredenc tetején, de remélhetőleg már nem olyan sokáig. Elérkeztünk - mondjuk úgy, előttünk áll  az esemény - a házfelújítás egyik legkedvesebb pontjához, amikor is felépítjük azt "a bizonyos" konyhát, amit már jó ideje tervezgetünk és aminek az alapjait már le is raktuk, azaz a lényeg megvan. Olyan apróságokat kell most megterveznem, hogy miképp és hol fog lakni a robotgép, mert fontos számomra, hogy könnyen tudjam kezelni és ne a konyhaszekrény hátsó fertályáról - mondjuk a műanyag tálak és a még épp odaférő reszelők mögül - kelljen előhúznom, ha például egy gyümölcsös joghurtos italt szeretnék reggel összedobni.

És annyira örülök, hogy gondoltam, bemutatom a kicsikét. És igyekszem sok finomsággal meghálálni a nagy bizalmat. És ezek után már én is laza könnyedséggel vetem majd oda a receptekben: "végül robotgéppel  készíts krémet a fűszeres, szaftos csirkemájból. Lehet, hogy még hozzá kell adnod egy kevés vajat az állag kedvéért." Merthogy ez mostantól olyan nagyon magától értetődő lesz nekem is.
És ezzel el is kötelezem magam az első étel mellett, amit persze be is fogok mutatni.

Hummusz

Egyszer csak eljön az ideje, amikor az ember lánya először megkóstolja a hummuszt, a csicseriborsókrémet. Azaz, amikor először elkészíti, majd megkóstolja. Valamiért ez az étel is azok közé tartozott, aminek az ötletét évek óta dédelgettem. Aztán egy alkalomra, ajándék gyanánt egyszer csak megszületett nagy hirtelen - miután kaptam egy ellenállhatatlan kérdést: "Milyen húsmentes szendvicsbevalót tudsz elképzelni?" - valahogy eképp:

Hozzávalók (körülbelül, mert nem méricskéltem):
kb. 20 dkg száraz csicseriborsó
1 kávéskanál szódabikarbóna
só
kb 4-5 evőkanál szezámmag
kb. 2 dl extra szűz olívaolaj
2 duci gerezd fokhagyma
1 citrom leve

1) A száraz csicseriborsót a hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a legszebb kuktámban főni, így elmaradt a beáztatás. Szódabikarbónával és sóval, persze.
2) Igyekeztem a szabadban, a kerti asztalon kihűteni, ami nem kis teljesítmény 5 macskával a háttérben.
3) A szezámmagot szárazon egy-két árnyalattal sötétebbre, illatosra pirítottam állandó rázogatás, kevergetés mellett, majd várnom kellett, míg kihűl. Vicces, ahogy a pirítás közben az apró magok néha ugrálnak, mint a nikkelbolha. Vigyázat, a forró serpenyőben tovább pirul azután is, hogy lezártad a lángot.
4) Elkértem Delcsi szuper konyhai robotgépét, mert a hummuszt elsősorban ajándékba szántam és finom homogén krémet szerettem volna alkotni. Először a kihűlt szezámmagot porítottam, amíg csak lehetett, aztán mellé dobáltam a fokhagymát - egyik illatorgia a másik után - és kb. 1 dl olajjal felöntöttem, mert következett a csicseriborsó és a citrom leve. Krémesre kevertem és közben még hozzáadtam legalább 1 dl olívaolajat.
5) Pirítóssal, lilahagymával, paradicsommal tálaltam, isteni volt. 
 
Egészen új ízélményben volt részem és persze azonnal tovább gondoltam. Legközelebb egy kicsit több olajat és fűszereket fogok beletenni. Római köményre gondoltam vagy esetleg egy kis garam masalára vagy egy finom fűszerpaprikára, ami akár egy pöttyet csípős is lehet, nem? Te is alakítsd ki az ízek arányát a kedved szerint. Készen vásárolható tahinivel is készítheted, de én a világért sem hagynám ki a szezámpirítás élményét.

Egyszerű és egészséges vegetáriánus finomság, nagyon jó minőségű étel. Olvass a csicseriborsóról pár sort a Házipatika oldalán. Kb. 1-2 éve fedeztem fel én is és azóta mindig tartok a kamrámban. Senkit nem kellett külön győzködnöm sem a levesekről, sem az egyéb ételekről. Még önmagában is egy remek, szinte gesztenye ízű nasi. Ha az egyszerűbb megoldásra vágysz, vegyél csicseriborsót konzervben: az Intersparban pár hónapja ismét megjelent egy mindenféle adalékanyagot nélkülöző konzerv, illetve ott a van a DM Alnatura termékcsaládjában is persze.

Azt hiszem, hamarosan ismét elkészítem, de ez alkalommal a saját csodás robotgépemmel, bizony... még áll a dobozban, de én már most imádom.
És azt hiszem, kedvelem az arab ízvilágot, de sajnos egyelőre nem tudok többet mondani arról, hogyan és miképp illeszkedik a hummusz az arab konyhába. Illetve hogy mit jelent az "arab konyha" mint olyan. Minden valószínűség szerint egy rendkívül színes és sokoldalú világ, amibe ismét egy kicsi betekintést nyertem. Fogok én még ebben a világban kalandozni. 

"egyszerü bejgli" megint

Tataaam, íme a beígért kép. Kicsit repedt, de fűszeres és szaftos a diós és mákos beigli.

A tálalás és a finom diós és mákos golyók nem az én érdemem.

Eljött a beiglisütés ideje és megint konstatálnom kell egy egyszerű tényt, amit minden évben hasonlóképp megteszek: a beigli annyira finom volt tavaly, hogy karácsony után megfogadtam, év közben is csinálok, hiszen olyan egyszerű és nagyszerű sütemény.... aztán mi történt? Semmi, mert persze nem sütöttem meg és úgy érzem, ez így rendjén is van. De most az ünnep közeledtét jelzi, hogy ismét beindult a beiglisütőreflex. Mint egy kis óramű, ami várhatóan magától bekapcsol.

Özönlenek is a tuti receptek a neten, kedvedre válogathatsz, kedves olvasó. Persze én is lejegyeztem már az "egyszerü bejgli" receptemet, amit most szeretnék kiegészíteni pár gondolattal.

Gondoltam, végre ideje elmesélnem, hogy tavaly először sütöttem egy rúd diós beiglit, azt is ajándékba és csodásan bevált, sőt, az lett a legszebb! A hat rúd közül utolsóként tekertem össze a diósat, így nem maradt túl sok ideje arra, hogy keljen, mert az idő sürgetett - még melegen nyújtottam át ajándékként a fa alatt. A 30 perces meleg, majd 30 perces hideg helyen való kelesztés igencsak lerövidült és ennek köszönhetően nem kelt túl a mákos társaihoz képest. Nagyon szép volt, tényleg. Meg is jegyeztem, hogy idén 2x20 percre fogom lecsökkenteni a kelesztési időt és talán csak hideg helyre teszem, melegre nem. És talán jövő ilyenkor be is számolok róla :D

Tehát a diós tölteléket is először készítettem tavaly a már jól bevált máktöltelék mintájára és szeretném elmesélni, hogy az illata és állaga csodás volt, az ajándékozott szerint pedig igazán finom. A tészta arányairól és az összaállítás módjáról az előbb említett receptben olvashatsz.

4 rúd töltelékéhez:
50 dkg darált dió
25 dkg cukor
2 dl forró víz
10-15 dkg sárgabaracklekvár
1 citrom héja és a fele citrom leve
1 vaníliarúd belseje vagy egy zacskó Bourbon vaníliás cukor
10 dkg tisztított, 1 éjszakára rumba áztatott mazsola a rummal együtt
1 púpozott teáskanál fahéj
esetleg őrölt szegfűszeg, szegfűbors, ha kedveled

Tippek:
- Szerintem a beiglisütés legmacerásabb része a töltelék összeállítása, ezért jó, ha előre elkészíted, vagy legalább előkészíted, úgy értem a sütés előtti estén például. Ez attól is függhet, milyen mák- és diódarálód van. (Nekem például van egy hagyományos mákdarálóm, míg nincs egy hely, ahová felerősíthetném. Komolyan mondom, már csak a hangulat kedvéért is meg fogok őrizni egy régi hokedlit, hogy fölé görnyedve tekerjem a kart egy jó ideig .... mint egy időutazás vissza a gyerekkoromba.) De ha gyorsan forgolódsz a konyhádban a kamra, a fiókok, a hűtő és a mosogató között, talán addig is elkészülsz vele, amíg kel az összegyúrt tészta a tálban. 
- Ha nem áztattad be a mazsolát előző este, a következőt ajánlom: forrald fel a rumban, majd zárd le a gázt és tedd félre jó 10 -15 percre.
- A receptek fele tejet használ a dió felöntésére. Nekem a víz is bevált és nem tudom, mekkora ennek a jelentősége... talán ha minél gazdagabb, zsírosabb tejet használsz.
- Ha nem örököltél a nagymamádtól egy régi kávédarálót és nem tudsz szegfűszeget és szegfűborsot darálni odahaza, az Aldiban és az Intersparban már kapható őrölt szegfűszeg.
- Bizonyos bioboltokban és az Intersparban is kapható bio-, azaz kezeletlen citrom és narancs. Ne reszelj gombaölőszert a csodás sütikbe, ha egy mód van rá.
- Pár napja egy egyszerű és remek ötletet kaptam Ritától. Tetszik a poszt, a kevert liszt, a nádcukor, a kókuszzsír, de ami igazán teszik, az az ötlet, hogy a beiglirudakat egyesével teszi sütőpapírba, hogy azok még véletlenül se süljenek össze. Na, ezt az ötletet mindenképp átmentem és közben csodálkozom, hogy ez eddig hogy a csudába nem jutott eszembe. És bár karácsonykor maradnék a mákos és diós verziónál, a narancsos, gesztenyés, csokis finomságot lehet, hogy mégiscsak megsütöm egy szép téli napon.
- És végül egy tipp nekem: időben töltsem fel a fényképezőgép elemeit és végre örökítsem meg a művet. 

Bár még van jó 10 napunk, már beosztottam az idejét a következő fontos és időigényes teendőknek: vadászat halra, vadra, tejre, vajra, mi jó falat, töltött káposzta főzés, madártejkészítés (4-5 liter...), mézeskalácssütés, 4-5 féle linzer sütése és ragasztása, beiglisütés. Ezt mind ajándékba is viszem majd, hogy megoszthassam a sok finomságot.
Szép adventet, kellemes készülődést, finom és illatos élményeket kívánok.

Vajas, zsályás nyúl

Úgy határoztam, hogy kiürítem a mélyhűtőmet, ezért kihúztam majdnemhogy találomra két kisebb zacskó fagyott húst a másnapi ebédhez. Csak utána kezdtem el csodálkozni, hogy a zacskó lakója vajon milyen fura anatómiával bír... mert hogy biztosan nem csirke, akárhogy fagyott is össze.
Igen, persze, valamikor ősszel kaptam egy fél "felpucolt" nyulat, ami azóta eszembe sem jutott. Nnnna, akkor keresgélek egy kört, gondoltam magamban, hisz egy fél nyúlgerinc, két comb és egy melle húsa várt rám. Kb. 1 perc után a Diningguide receptje mellett döntöttem, mert sem a zsályáról, sem a vajról nem kell külön meggyőzni engem. A fehérborban párolásról sem. A tömör leírás is egyszerre magával ragadott, bár azonnal tudtam, hogy konfitálni vagy salátát pacolni ez alkalommal sajnos nem fogok, inkább bízom a jól bevált módszerben és a remek kuktámban, persze csakis az idő rövidsége okán. Ez lett belőle:

Hozzávalók: 
kb. 4 nyúlcomb, illetve nyúlhús
1-2 evőkanálnyi vaj
1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 duci fokhagyma
legalább egy evőkanálnyi zsálya
frissen őrölt fehérbors
só
1-1,5 dl finom száraz fehérbor

1) Először is kivettem a hűtőből idő előtt, hogy szobahőmérsékletű legyen a hús, majd egy kicsit elelmélkedtem a nyúl anatómiája felett és eldöntöttem, hogy milyen formában fogom szétvágni, elkészíteni, majd tálalni a különböző részeket. Megmostam, megszárítottam, a csontok mellett átszúrtam a húst.
2) A hagymaféléket megtisztítottam, felapróztam.
3) A vaj és olívaolaj keverékét felhevítettem, és a húsdarabokat megpirítottam, miközben megfűszereztem mindkét oldalukat.
4) Közben mellédobtam a hagymákat is, hadd piruljanak meg egy kissé, majd felöntöttem a borral és egy kicsi vízzel kiegészítve, megsózva fedő alá zártam az egészet kb. 70 percre, lassú tűzön. 
5) Persze közben belekukkantottam - mi újság, nyúl pajtás - utána is fűszereztem. Miután megpuhult, fedő nélkül pirítottam - volna egy kicsit, ha nem lett volna kopogószemű, éhes a társaság.
6) Az idő rövidsége miatt párolt sárgarépával és sárgakrumplival tálaltam, amire bőven jutott a finom fűszeres, hagymás szaftból. 

A recept persze egy kissé emlékeztetett a remekül bevált és nagy kedvenc boros-mustáros csirke receptemre. Ahogy kóstolgattam, úgy éreztem, egy kicsi mustár a nyúlnak is kifejezetten jól állt volna. Azt hiszem, ezt a zsályás összeállítást érdemes csirkével is kipróbálni.
Kellemes sütögetést a kopogós téli napokra, szívesen ajánlom ezeket az egyszerű, ám nagyszerű ízeket.