2013. május 30., csütörtök

Az első és az utolsó konyhám

Az első konyhámat, ahol én magam sütöttem-főztem, a nagy diófa alatt nyitottam Erikával, ott a ház előtt. Elneveztük Gyöngyvirág Étteremnek. Voltam vagy 7-8 éves és kifogyhatatlan lelkesedéssel és kreativitással varázsoltunk bármiből valami finomat, lehetett az kavics, homok, fű, föld vagy netán fürészpor. Vagy egy érdekes levél, papsajt. Talán még kávézaccot is kaptunk, hiszen tisztán emlékszem, ahogy a kis négyzetes, piros műanyag edényben réteges sütemény készült, amit okvetlenül meg kellett hinteni valami porcukor-szerűséggel, vagy bármivel, ami méltón befejezi és mutatóssá teszi az alkotást. Sötéten virított a homok tetején a mélybarna kávé.
Emlékszem, mekkora műgonddal készültek azok az étkek. Nagy kincsnek számított egy szépséges bársonyvirág, persze a legnagyobb és legmutatósabb, amit az amúgy hatalmas kertből csentünk, hisz minden lehetséges helyen virított valami. Hogy az milyen szépen mutatott a homoksütemény tetején... Étlap is készült, igen.

Történt mindez Halogyon, egy kis vasi faluban, a Fő utca 3 szám alatt, a '80-as évek elején, nyáron. Pár órája is arra jártam. Nem tudok elmenni úgy ott, hogy ne repüljek vissza az időben egy kicsikét. A fa még ma is áll a ház előtt, de az csendes. A számomra varázslatos és illatos birodalom, az udvari bognárműhely, ahová néha megilletődve, mondhatni véletlenül be lehetett ólálkodni, mertazveszélyesésnemvalógyerekeknek, már a múlté, gondolom. (Múlt nyáron volt alkalmam látni a bognármestert, Erika édesapját: hajlott hátú, ősz, áthatóan kék tekintet a kissé megfáradt, ám derűs, tiszta arcon. Nem tudtam hozzá odamenni, mert menten elsírtam volna magam. Hirtelen odasereglett sok-sok emlék és érzés, minden, ami tovatűnt. A nagypapámat idézte az arca. Csak lopva bámultam messziről.) De az akkor átélt érzések, még ha töredékek is, velem maradtak, bármikor fel tudom idézni az élményt: inspiráló alkotó kedv annak minden örömével együtt. Minden, ami kéznél volt, körbevett, finomsággá alakult. Igazi volt minden süti, minden fogás. Ott hagytuk a fa alatt és másnapig reménykedtünk, hátha valaki kedvet kapott hozzá és megkóstolta.

 Ezt itt imádom. A konzolokat, ablakot, a színeket, mindent.

Ma arra készülök, hogy hamarosan beköltözzek az én utolsó konyhámba, amit egy fényév választ el az egykori diófa alatti Gyöngyvirág Étteremtől, a lelkesedés viszont megmaradt. Bármiből készítek valami finomat, amiben meglátom a lehetőséget, ami megmozgat.
Nagy öröm ez nekem, mert megtervezhetem és felépíthetem azt a bizonyos konyhát, A KONYHÁT csupa nagybetűvel, ahol otthonosan mozgok, ahol a kezem alá kerül minden egy szempillantás alatt. A birodalmam. Ami fogadja majd, aki betér hozzánk, így kitüntetett szerepet kap. Az "utolsó" csupán annyit jelent, hogy nem kívánok további más konyhát nyitni ezután, ez lesz az utolsó.

Volt időm megtervezni, mit ne mondjak, közel öt éve újítjuk fel a házat, haladunk egyről a kettőre. A régi házrészt először eltüntettük - ledózeroltuk és elvitték a konténerben - aztán felépítettük. A konyhafalon már több mint két éve ott várakozik az a fali fülke, amiről már az első pillanatban tudtam, hogy csak arra vár, hogy a kincseim egy részét ott tartsam, a kezem közelében tudjam majd. Egy napon talán egy kisebb kandalló áll majd az egyik sarokban.
A közös konyha és nappali gondolata olyannyira természetes volt, hogy szinte magától alakult egy légtérré a sok kisebb helyiség az évek során. Összesen négy, azaz 4 helyiség. Mégsem nagy az újonnan kialakított helyiség, mert optikailag és térben is elkülönül egymástól a két rész. Mégis mi kapcsolja össze a kettőt, mi áll a határon? Hát a gyönyörű, kerek cseresznyefa asztal. Mint ahogy a nagyszüleim szerény, szegényes kis konyhájában, itt is középen áll az Asztal. Mindennek a közepe. Ott zajlott az élet, a munka, a pihenés. Bár nálam nem fog tűz sercegni a sparheldben, alatta nem ül majd számtalan macska, az érzést átmentem, hiszen bennem van. Ami miatt azért érzek egy kis melankóliával vegyes nosztalgiát, de gyorsan kijavítom magam és csak hálás vagyok, hogy mindannak is a részese lehettem.

Halvány, talán mohazöld falak, fehér plafon, kertre néző, fehér keretes ablak és nagyon hasonló, részben üveges ajtó, sakktáblamintás, csokibarna és krémszínű gránit kövek. A falicsempe, amiben egy, a tradicionális csempék szín- és mintavilágát idéző dekor található. A konyha és a nappali színeit süríti magába. 70 forint/darab. Naaa, ki tud még ilyen alkalmi vételt? Eddig készen vagyunk. Ezután illesztem be - gondolatban már természetesen százszor láttam - a krémszínű konyhabútort L alakban, ami egy kicsit talán ódivatúnak számít majd, mert nekem idegen ez a kocka minimál dizájn. Maradok a cottage style-nál. Körülbelül. Mert nem egy blikfangos konyha lesz ez, amit kiállításnak is berendezhetnék, hanem egy otthonos, meghitt, időtálló, ám kissé régies hangulatú, a részleteiben mégis modern, élettel teli teli konyha. Természetesen a napos oldalon, hol máshol?
És mindezt, az inspirációt, az érzést, a falakat, a színeket köszönhetem Erikának, a nagyszüleimnek, az anyukámnak, az apukámnak. És a Karesznak, aki bármikor - tényleg bármikor - segít. Az Erzsinek, az én drága Erzsimnek. És a Főkosztosnak, persze. Az enyéimnek. Mind ott vannak és lesznek.

2013. május 29., szerda

Vargányás krumplifőzelék

A szárításra előállt vargányák még tavalyelőtt nyáron. 
Nem kell sok, de minden évben kell egy kicsi.
Ugyanis ez a nem is olyan titkos hozzávaló.

Krumplifőzelék nem kerül túl gyakran az asztalunkra, mert nem tartom túl jó ételnek. Ám nem hinném, hogy van olyan háztartás, ahonnan hiányozhat ez a "jól bevált", könnyen, gyorsan, olcsón, rutinból szinte bármikor elkészíthető étel.
Akkor miért írok most róla? Mert - örök hála Manyi néninek a (gondolom) régi, családi  receptért - el tudom készíteni több fokkal finomabban is és olyankor jól esik egy finom tükörtojással. A gombával is úgy vagyok, hogy hirtelen felindulásból jól esik egy alkalommal, de utána egy darabig nem kívánom. Az aromás erdei gombákra gondolok most és nem a termesztett csiperkére.
Ezt szeretném megosztani veletek, nem is szaporítom a szót.

Hozzávalók kb. 4 személyre:
6-7 közepes főzőburgonya
kb. egy csapott evőkanálnyi szárított vargánya
1 közepes zöldpaprika fele
1 közepes vöröshagyma
pár evőkanálnyi olaj
pirospaprika (még mindig a házi, kalocsai)
1 kis pohár 12%-os tejföl
1 evőkanálnyi zabpehelyliszt

0) Először is kiveszem a tejfölt a hűtőből és összekeverem a zabliszttel. Kb. 25 perccel később talán nem éri akkor sokk, amikor belekeverem a forró ételbe.
1) A finomra vágott vöröshagymát  pár percig pirítom az olajon, majd hozzáadom a vargányát és a szintén apróra felkockázott paprikahúst. Na, ezektől lesz az a finom íze, ami miatt most itt pötyögök a gépen.  
2) Pár perc múlva jöhet a megtisztított, egyenletesen kockára vágott krumpli és a piros porpaprika, amit aztán fel is öntök vízzel. Fedő alatt, forrástól számítva kb. negyed óra alatt kész, főleg ha sietsz és előre gondoskodál a forró vízről.
3) Behabarom az előkészített tejföllel és kész, tadaaam.    

Biztosan lehet nagyon jól finom krumplifőzeléket készíteni a legalapvetőbb hozzávalókból is, nem kell ide feltétlenül kurkuma, római kömény vagy friss borsikafű, mert a jó minőségű alapanyag és az odaadó figyelem mindennképp meghálálja magát.
(Bár aki rám hallgat, az kipróbálja a krumplifőzeléket borsikafűvel, mert nagyon finom ízt kölcsönöz neki. Köszönet az ötletért Judy-nak - azóta hogy megosztotta velem, én is boldog-boldogtalannak emlegetem.)

- A hozzávalók közül kiemelném a krumplit. A B kategóriára figyelj, ami azt jelenti, hogy a keményítőtartalma közepes, így főzésre alkalmas.
- És a fűszerpaprikát. Nekem idén volt szerencsém betárazni egy fél kiló házi őrlésű, csodás aromájú kalocsait. Íme, a Magyar élelmiszerkönyv leírása arról, mit várhatunk el. Felhívnám a figyelmet a különleges, a csemege, az édesnemes és a rózsa kategóriákra. Bármennyire szép képzeteket keltenek az utóbbiak, a rangsor második felét alkotják. Egy paprikateszt a Food & Wine-tól.  És még egy édesnemes paprika teszt és egy ráadás darált parika teszt ugyanonnan?
- És a jó tejfölt. A Cseprestől. Például.  
- A jó olajat és a jó lisztet. Leginkább az extra szűz olívaolajat, ez esetben a kevéssé aromásat, és leginkább zabpehelylisztet vagy fehér tönkölylisztet.

Szóval a részletekben bújkál a jó krumplifőzelék sikere. Kellemes vásárlást. A főzőcskézés behunyt szemmel is megy, tudom.

Babos quesadilla

Babos, paradicsomos quesadilla saját készítésű tortillával 
és az alkalommal guacamolével 

Mit is főzzek, mit is főzzek? - tanakodtam. Mert volt rá vagy 20-30 percem a vacsora előtt. Vásárolni nem voltam, a főzésre nem készültem már vagy egy hete. Vagy kettő-három? Nos, igen, ebben a hónapban körülbelül két marék rizsre futotta tőlem a konyhában, de persze a nagy kedvenc sonkás, spárgás omlettről sem feledkezem meg, hisz a rengeteg teán kívül tényleg nem főztem semmit. Szintén egy gyors, esti vacsorakészítés során született.

Szóval se elképzelés, se alapanyag. Gyors keresgélés - "gyors vacsora" -, gyors inspiráló olvasás - mi van a kamrámban és mi az, ami nem annyira nagyon egészségtelen? Képtalálatok: quesadilla a Dining Guide-tól. Csodás. Spenót? Nincs. Más zöldség? Babkonzerv? Mexikó = bab. Nos, kürölbelül ennyi idő alatt döntöttem el és zongoráztam le magamban a mai vacsora receptjét és elkészítési módját.

Kb. fél óra alatt tálaltam - egy macskaetetéssel megspéklve bruttó 40 percembe került az egész hadművelet. Mert a közben hazaérkező Főkosztos konstatálta, hogy bár az illatok ígéretesek, kaja még sehol - és haláli nyugalommal sütött magának 2 tükörtojást, majd elfogyasztotta a tegnapi vargányás krumplifőzelék maradékot. (Tényleg, tegnap is főztem és azt is megosztom majd).

Hozzávalók 2 nem túl éhes főre: 
1 vörösbab konzerv
2-3 evőkanál extra szűz olivaolaj
1 kis fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
5-6 teáskanálnyi paradicsompüré

pirospaprika (egyenesen Kalocsáról, házi, bizony)
csípős pirospaprika, alkalom adtán csili kicsumázva, apróra vágva
oregano (a kertemből, gyönyörű nagy bokor)
majoranna
zellerzöld
kb. 2 marék reszelt sajt (de nem 1000 forintos pizzafeltét vagy hasonló, hanem valami finom sajt - nálunk Karaván Gomolya maradék került elő a hűtőből)

A tortillához:
7,5-7,5 dkg finomliszt és kukoricaliszt
csipet só
7-8 ml langyos víz

A mártáshoz avokádó híján:
1 pohár tejföl
1 pici só
1 gerezd fokhagyma
kb egy maréknyi nyers uborka almareszelőn lereszelve

1) A konzerv babot lemostam, leszűrtem és villával gondolomformán összenyomkodtam.
2) Az olajon megfuttattam a felaprózott hagymát és fokhagymát, majd összekevertem a babbal, egy kis paradicsompürével, amíg el nem érte a tetszetős állagot, fűszereztem a kedvem szerint. Mindez kb. 10 percig tartott.
3) Közben meghámoztam azt a maradék 10 centis uborkát és belereszeltem egy fokhagymagerezd társaságában a sós tejfölbe. Kb. 3 perc.
4) Elkészítettem a tortillatésztát a már ismert módon, de ez alkalommal nem vártam, hanem frissen nyújtottam, sütöttem. Egy főre 2 tortillát szántam. Ez ismét kb. 12-15 perc volt.
5) Miután a második tortillát átfordítottam a másik oldalára, egyeletesen eloszlattam rajta kb. egy marék reszelt sajtot. Így együtt pirult tovább a tortilla és a sajt kb 1-2 percig.
6) Ezt kicsúsztattam egy tányérra, ráügyeskedtem és eloszlattam rajta a fűszeres bab felét, majd egy határozott mozdulattal rákerítettem és rányomtam a kalapját, a már kész tortillát.
7) A tetejére kanalaztam a tejfölös mártást, ami talán nem túl autentikus, viszont sikerült elosztanom egyeletesen és a friss íz és állag remekül kiegészítette a fűszeres babot. Általában vékonykára, kb. 1 centi vastagra készítik, amit tortaszerűen cikkekre vágnak. És ezt kihagytam és egy jófajta tenyérnyi szendvicsként tálaltam.

Ahogy eszegettem, tovább gondolkodtam egy kicsit ezen az ételen. Ez is a tortilla egyik változata, elég gyakori, ha jól tudom. Vajon miért jellegzetes, más mint a többi tesó? Szerény spanyoltudásom azt súgta, hogy a nevében is kereshetném a választ és tényleg: a quesadilla a tortilla és a queso spanyol szavak összetétele, azaz tortácska és sajt. Legközelebb több figyelmet szentelek a sajtnak, azt hiszem.
A torta spanyol szó kerek süteményt jelent, amit a mexikóiak átvettek és évszázadokon át újra és újra átértelmeztek, így született a sok finomság. A mexikói tortilla nem keverendő a spanyol krumplis (zöldséges) tortillával, (amit szintén el szoktam készíteni).

Csodás volt, nagyon élveztük az állagokat, az ízeket. Máskor is szívesen készítem. Előnyére válik az is, hogy gyorsan és évszaktól függetlenül elkészíthető. Vegetáriánusoknak, vegánoknak (avokádókrémmel, viszont sajt nélkül, bocs) remek fehérjeforrás.
Barátokkal közös főzőcskéhez, vendégeknek látványkonyha, amihez a babpürét előre elkészíteném.
És bizony ez volt az utolsó főzőcském az un. "kicsikonyhában". Hamarosan jön "A Konyha"
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...