2013. november 25., hétfő

Szilvás, mákos, kefires sütemény kókuszliszttel


Újjászületett a finom mákos kefires süteményem, amiben csak az az újdonság, hogy kókuszliszttel is ugyanolyan finom, csak sokkal kevesebb bent a szénhidrát. Illetve manapság ez nem is olyan nagy meglepetés tőlem, igaz? Vegyétek, vigyétek.
Látható, hogy a kép nem a napokban készült, ennél sokkal szürkébb minden, én meg ilyen képekkel (is) vigasztalódok itt. És ha én vigasztalódok, hát mást is vigasztalhatok vele. Ma banánnal készíteném vagy finoman megpárolt almakockákkal.
Az ügymenet ugyanaz.
A kefír pohara remek mérőpohár.
Elég lágy a tészta, így miután kivetted a sütőből, egy kicsit még várj vele.
Pont azért szerettem ezt is, mint a cseresznyés változatot: az ízéért, az állagáért, az illatáért, az alapanyagokért és mert könnyű elkészíteni.

Hozzávalók:
2 pohár kefir
3 tojás
3/4 pohár sötétbarna nádcukor és 3/4 pohár szőlőcukor helyett kb. egy teáskanálnyi édesítő pötty porrá törve
1 teáskanál Alnatura sütőpor
1 pohár zabpehelyliszt és 1 pohár fehérliszt helyett 2 pohárnyi kókuszliszt
1 pohár őrölt mák (vagy őrölt mandula, dió, mogyoró)
3/4 pohár olívaolaj
+ 1 csomag Bourbon vaníliás cukor helyett tettem volna bele egy vaníliarúd magját, de sajnos épp nem volt
+ 1 kezeletlen citrom héja és a fél citrom leve
+ egy kicsi rum
+ a kávéskanál őrölt fahéj
egy jó adag felkockázott, arany húsú szilva

1) Egy tálban kézi habverővel habosra kevertem a kefirt a tojásokkal és a cukorral.
2) Hozzákevertem az ízesítőket és a sütőport.
3) Lassan hozzákevertem a lisztet és amikor csomómentes volt, belecsorgattam az olajat állandó keverés mellett és a végén pár mozdulattal a mákot.
4) A keverék ment a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe, majd a tetejét telehalmoztam a szilvával.
5) Közepes lángon 30-40 perc alatt megsütöttem.

2013. november 14., csütörtök

Nálunk zsályás a sütőtökleves

Itt a sütőtökszezon, ki nem szereti? Hát én nem is ismerek olyat. Édes, tömör húsú, melengető, illatos, jó érzést ad. Kaptam Elvirától is egy szép tököcskét - köszönöm még egyszer - és az ötletet: ebből levest kell főzni. Így is lett. Egy keveset merengtem a fűszereken, miközben puhultak a vízben a tökkockák és így tálaltam végül olívaolajon, fokhagymával pirított krutonnal. Mit is lehet mondani, fűszeres, szép színű finomság, élményszámba is elmegy. 

Hozzávalók kb. 3-4 adag leveshez:
1 közepes sütőtök fele
1 kicsi vagy közepes vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
2-3 ek extra szűz olívaolaj
5-10 friss zsályalevél ízlés szerint
kevés szerecsendió
frissen őrölt fehérbors

ha van, csirke- vagy zöldségalaplé
ha kedveled, egy kevés, talán 1 dl tejszín krémesebbé teszi

A krutonhoz:
2-3 szelet jó minőségű kenyér a kedved szerint
1-2 ek extra szűz olívaolaj
fokhagymapor vagy fokhagyma
kicsi só

1) A tök megtisztított húsát felkockáztam és sós vízben puhára pároltam, annyiban, ami kellemesen ellepte, nem többel. A legjobb, ha van alapleved. Most én is csak előkaptam egy dobozt a mélyhűtőből, mert nagyon ügyesen több levest főzök mostanában, amiből félre tudok tenni levet.
2) Közben a felaprított hagymákat megpirítottam az olajon és fűszereztem.
3) Úgy döntöttem, hogy a hagyma maradjon darabos a krémes levesben, így csak a megfőtt tökdarabokat pürésítettem. Nem kell feltétlenül gép ahhoz, hogy krémes levest egyél, egy öreg krumpinyomó és pár perc meló is remekül megteszi.
4) Újra ízesítettem és már a kóstolás közben is kiderült, hogy a zsálya nagyon jó ötletnek bizonyult. Egy egész kevés frissen reszelt szerecsendióval ízesítettem. Ha tejszínnel készíted, most keverd hozzá.
5) A kruton nagyon egyszerű, de annál finomabb: finom, tömör rozskenyérszeleteket aprítottam egy jó késsel kisebb, mint egy centis kockákra. A lényeg, hogy egyformák legyenek. Egy jó serpenyő kell, finom olaj és két lapát, amivel folyton forgatom a piruló kockákat. A fokhagymaport választottam, mert azt egyenletesebben és finoman rá tudom szórni a kenyérre és nem is ég meg, mint a fokhagyma. 10 perc a művelet, megéri.

Nem először készítek zsályával levest, hiszen a hagymalevesem is azzal készítem. A vajtök jó barátja még a szerecsendió, de frissen reszeld rá, a fehérbors, egy kis csípős paprika, akár csilipehely, ha divatos akarsz lenni. A gyömbér, a római kömény, a koriander esetleg.  
Ha nem akarsz vacakolni a kenyérkockákkal, egész szeletet is megpiríthatsz hasonlóképp, csak a levesgyöngyöt kerüld.
Olvastam, hogy sokan puhára sütik a tökhúst a sütőben, úgy készítenek levest. Legközelebb kipróbálom, mert sütve a legaromásabb, legédesebb szerintem.
Feltétnek tökmagot is piríthatsz hozzá szárazon. Vagy kevés felaprított, ropogósra sütött bacon is jól jöhet és szerintem szépen kiegészítheti az ízeket. Csodásan mutatna egy tálban a tetején pár csepp olíva- vagy tökmagolajjal, krutonnal, baconnel, tökmaggal, csilipehellyel gazdagon, színesen. Vagy ha tálalásnál mindezt felkínálod kis tálkákban, mindenki kedvére szórhat bármelyikből a levesére. Ezt Elvirától tanultam, köszönet az ötletért :) 
 
Kellemesen melengető levesélményeket kívánok a beköszöntő hidegben. Hozzá mesének hadd ajánljam kedvenc mesterem, Váncsa István írását a vajtökről. És csak most olvasom a második oldalon, mert hát lapozni is lehet, hogy ő is zsályával fűszerezte több tökös ételét. Hát ennek meg külön örülök ... Próbáljátok ki egyszer. Imádom a zsályát.
Aztán még sem ez lett a végszó, hanem ez itt: most, hogy szörfölgetek itt lelkesen a mester receptjei után, találtam egy pár hetes írását a zsályáról, amiről lemaradtam. Tespis csirke zsályával, fügével, fehérborral. Imádom a zsályát.

2013. november 11., hétfő

Kókuszlisztes palacsinta

A napi finomság tenyérnyi palacsinták formájában érkezett a reggelizőasztalra és gondoltam, elmesélem, miként.
A mesém lényege, hogy a fehér lisztet remekül ki lehet váltani más liszttel. A zabpehelylisztes palacsinta már rég bevált recept, de most a kókuszliszt volt soron. Remek alapanyag: hidegen kisajtolják a kókusz húsából (tényleg így hívják) az olajat (amit szintén nagyon szeretek) és a maradékot megőrlik. Tadaam. Ennek köszönhetően a liszt zsír- és szénhidráttartalma alacsony, ami nekünk jó. Az előttem levő zacskó tanusága szerint 100 gramm kókuszliszt 19g fehérjét, míg 14g szénhidrátot tartalmaz csak, a rost aránya 38%, a zsíré 10%. Csupa jó hír.  

Készítettem már kizárólag kókuszliszttel palacsintát. Miután megvettem az első adag ilyen lisztet, olvastam más hasonló receptet a neten és első lépésként megtanultam, hogy a kókuszliszttel készített tészta mindig egyel több tojást igényel. Rendben. Én is szépen követtem az utasításokat és a 3 tojást gondolkodás nélkül beleütöttem a tálba. A tészta állagával minden rendben volt, ám a végeredmény inkább hasonlított kókuszos rántottára, mint palacsintára. Ez valahol vicces volt, főleg baracklekvárral és kakaóval, és arra gondoltam, hogy azért ennél jobbat is biztosan lehet készíteni.  

A kiindulópontot Zsuzsi barátnőm autentikus amerikai kanadai palacsintareceptje adta, amivel  megörvendeztetett egyszer. Azt szeretem ezekben a palacsintákban, hogy míg az "igazi" palacsintának (amit szintén imádok) neki kell készülni - robotgép, serpenyő, elegendő rá szánt idő, majd szellőztetés, esetleg hajmosás -, ezeket a tenyérnyi falatokat kézi habverővel 3 perc alatt elkészítem és ebben már egy kézmosás is benne van. Maga a sütés is gyors. Hamar hozzájuthatok a még meleg falatokhoz, igaz, az "igazi" palacsintát is még frissen, forrón szoktam enni, nem várom meg, míg egy rakás elkészül belőle. És épp ez a különbség: ez a kis adag épp elég nasizás gyanánt, ehhez nem kell egy liter masszát gyártani. Tegye fel a kezét, aki ennél kevesebb tésztát kever ki általában palacsintasütéshez. Tudom, ezzel az adaggal nem lehet megetetni egy focicsapatot, még 2 éhes embert sem, de gyors nasinak könnyen asztalra keríthetem akár reggel is pár hozzávalóból. És mert jobban szeretem az édes reggeliket, a sült szalonna, tojás és kolbász meg megmaradhat az angoloknak. Meg a Főkosztosnak, persze. 

Íme Zsuzsi receptje, ami talán ismerős lehet: 
1 tojás
1 csésze fehérliszt (amit én simán lecseréltem zabpehelylisztre)
1 csésze tej
2 tk sütőpor
pici só
2 tk olaj
pici cukor

Ezt fogtam és jól átváltoztattam a kókuszliszttel, így:
2 tojás
fél csésze zabpehelyliszt
fél csésze kókuszliszt
1,5 csésze tej (nekem egy kevés tejszín is jutott bele)
2 tk sütőpor vagy szódabikarbóna
2 evőkanál extra szűz olívaolaj vagy kókuszolaj
a sót és a cukrot egyszerűen kihagytam

Egy fél órára félretettem és forró serpenyőben kevés olajon kis, tenyérnyi adagokat sütöttem. Melegen szeretem.

Ami az árát illeti, érdemes megnézni, hol veszed. Én a Bionomtól vásároltam fél kilós kiszerelést 1100 forintért. Igaz rendelni kell, vagy Budapesten beugrani a boltjukba. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy többen társulunk egy postai rendeléshez. Ezután is szívesen teszem, lányok :)

Igen, tényleg meg kell tanulni használni a kókuszlisztet, mint minden maglisztet, de érdemes megbarátkozni vele és kiváltani a fehérlisztnek legalább egy részét. 

2013. november 6., szerda

Csokoládés, diós sütemény kókuszliszttel avagy Sportszeletes csokoládés őzgerinc

Íme az étcsokoládés, diós, kókuszlisztes sütemény. Tömör gyönyör.

Édesanyám egyik legjobban eltalált sütijét szeretném bemutatni, valami újságból vadászta vagy 10 éve. Úgy hívják, Sportszeletes őzgerinc. Ez sokat elmond róla: Sportszeletet olvaszt fel a tésztához és őzgerinc formában süti ki. Kevert tésztával van dolgunk, így olyan formában sütöd meg, amilyenben jól esik, a muffintól a tortáig bezárólag.
Ám tud még valamit: csak 2 ek. zsemlemorzsa kell hozzá, mert egy jó csomó darált dió gazdagítja. Szeretjük is nagyon, persze a kötelező citromhéjjal. Tehát kínálta magát, hogy a lisztmentes változatot is megpróbáljuk. Nagyon könnyen össze tudtuk gondolni a 81%- étcsokoládét, a diót, a citromot és a kókuszlisztet.

Csodás reggeli volt egy kanál kajszibarackkal
Eredetileg így fest a recept:
5 tojás
5 ek porcukor
3 sportszelet, azt hiszem, a legkisebb darab
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg darált dió
2 ek zsemlemorzsa
jól látod, nincs benne egyéb zsiradék

1) A Sportszeleteket tördeld össze és vízgőzön, lassú tűzön, egy kicsi vízzel olvaszd fel.
2) Az öt tojás sárgáját és a porcukrot keverd habosra és reszeld hozzá a citrom héját. Ha egy kicsit kihűlt a csokoládé, keverd hozzá gyors mozdulatokkal.
3) Keverd hozzá a diót és a morzsát.
4) Verj kemény habot az öt tojásfehérjéből. Először a hab felét keverd a csokis-diós masszához és határozott mozdulatokkal, jól keverd össze a két anyagot. A hab másik felét csak óvatos mozdulatokkal forgasd bele.
5) Ez a mennyiség egy nagy őzgerincformába elég. Ezt egy koszorúformával, egy közepes méretű tortaformával vagy 12 nagy muffinformával válthatod ki kb. Szerintem egyszerűbb sütőpapíron sütni, vagy vajazd ki a sütőformád és liszttel szitáld be egyelentesen, majd rázd ki - mondjuk a mosogató felett - a felesleget.

Nem meglepő, hogy mennyire átjárja a sütit a Sportszelet íze, de ha nem vagy rajongó, használj más csokoládét a kedved szerint.
A dió, a csoki és a tojássárgája zsiradékán kívül nincs benne sem vaj, sem olaj, mégsem száraz, "fujtós" a tészta. De nem kell itt megállni: az olvasztott csoki mellett potyogtass a tésztába finom étcsokoládé kockákat is vagy vond be a sült tésztát étcsokoládéval, amit vízgőz felett egy kanál vajjal vagy olajjal felolvasztasz. Semmi tortabevonó. Reszelj bele citrom- helyett narancshéjat, már ha kapsz kezeletlent. Főzz fel egy marék szép mazsolát rumos vízben, hagyd kihűlni és potyogtasd bele a tésztába. Dió, csokoládé, rum, mazsola. Vagy kínálj hozzá kevés rummal kevert baracklekvárt.

De. Most újjáalkottuk a receptet, mert a szénhidrát arányát akartuk lecsökkenteni. Anyukám ötlete volt,  hogy újragondoljuk az eredetit, adta magát a kevés liszt, illetve morzsa miatt.

Tessék, itt a szénhidrátszegény változat:
5 tojás
5 ek porcukor helyett kb. 20 db. édesítő pötty porítva
a 3 sportszeletet ugyanannyi 81%-os csokira cseréltem
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg darált dió
2 ek zsemlemorzsa helyett kókuszliszt
és adtam hozzá egy löttyintés extra szűz olívaolajat,

Már elsőre is nagyon masszívnak tűnt a tészta - talán a cukor hiánya és a kókuszliszt állaga miatt -, így spontán hozzáadtam egy kevés olajat. És pont az állaga miatt döntöttem úgy, hogy tepsiben terítem el a tésztát. Tömörgyönyör ízkockákat kaptam. Egy-egy kanál házi lekvárral - olyan darabossal - tálaltam. Kajszibarackkal, aztán a Katának az Anyukám világbajnok szilvalekvárával. A sötét ízeivel pont olyan őszi-téli süti, ugye?

2013. november 5., kedd

Almaecetes, fokhagymás, rozmaringos csirke

A köret édesburgonya - szépen kiegészítette az ízeket

Több mint 2 éven át nem volt tévénk, úgy értem, nem volt tv előfizetésünk és hamar kiderült, hogy úgy is szépen el lehet éldegélni. Ám egy szép napon egy ellenállhatatlan ajánlattal kísértett meg a telefonos ügyfélszolgálat, így ismét van egy csomó adónk, amiből én kb. négyet nézek a Spektrumtól kezdve a TV Paprikáig bezárólag.

Szóval nézem, vagy csak hallgatom a háttérben a TV Paprikát, ahol jó pár dolgot összeütnek a konyhában. Több receptet lejegyzeteltem már, kivéve a jelen csirkét, amit azonnal megjegyeztem - mit mondjak, nem egy bonyolult művelet. A hívószó az ecet volt, mert már több hónapja lebegtetek egy lyoni ecetes csirkét a Főkosztos lelki szemei előtt, és ez valahogy egyszerűbbnek tűnt most. Kisebb módosításokkal így sikerült.

Hozzávalók:
80 dkg csirkehús, nálunk comb
3 ek extra szűz olívaolaj
1-2 ek ek vaj (nem margarin)
4 gerezd duci fokhagyma
kb. egy púpos teáskanál friss rozmaringlevél
nem egészen egy dl almaecet borecet híján

1) A csirkehúst feldaraboltam, a bőrét eltávolítottam és szokás szerint megfőztem holmi kosztos macskáknak, meg is mostam. Szobahőmérsékletű és száraz volt, mikor elkezdtem sütni az olívaolaj és a vaj keverékén. Enyhén pirosra sütöttem mindkét oldalát 3-4 perc alatt.
2) Közben megszórtam a felaprított rozmaringlevéllel és azt hiszem ellenálltam annak, hogy szokás szerint fehérborsot tekerjek rá. Viszont ez alkalommal úgy reszeltem rá a fokhagymát és egy kicsit ezt is pirítottam.
3) Egy kevés vizet öntöttem alá és fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára pároltam.
4) Akkor jött a móka: a fedőt levettem, magas lángon elfőztem a vizet, majd nyakon öntöttem az egészet az ecettel és magas lángon hagytam egy kicsit, hadd sisteregjen vele, meg is forgattam a csirkedarabokat, hogy mindenhol átjárja az íz. 

Ha bizonytalan vagy, inkább kevesebb ecettel kezdj neki és a 3. pontnál, a vízzel együtt add hozzá, úgy szelídebb lesz az íze. 
Vajjal selymesebb az íze, csak olívaolajjal egészségesebb.
Hogy mivel tálaltam, azt már csak a Jóisten tudja, ma héjában főtt, majd pirított krumplival köríteném. Hoppá, a fotóról most kiderült, hogy épp párolt édesburgonya került a tányérra a fűszeres csirke mellé ellenpontként. Ha még nem volt szerencséd az édesburgonyához - aminek történetesen semmi köze a krumplihoz -, ideje kipróbálnod, remek étel. Az Alidban szoktam vadászni a leggyakrabban.

Így utólag el kell még mesélnem, hogy nem először készítek húst ecettel és ennek története van:
Egyszer egy nyári este grillezésre készültünk. Be is pácoltam a pulykát, beleadtam mindent, amit csak tudtam és vártam, ízleni fog-e a közönségnek. Egyszerre sültek különböző adagok és azonnal kiderült, hogy a legfinomabb pácolt hússzelet díja másnak jár. Hiába a sok finom íz, a gondos előkészítés, az az ecettel készült pácolás nagyon ott volt. Nem volt titok a "titkos hozzávaló" és elgondolkodtam arról, hogy lecserélem a mustárt ecetre a húspácokban. A mustárral addig könnyebben elégettem a szeleteket, de amióta ecettel pácolok, ez nem történt meg. A lényeg a savas közeg, így mehet a citromlé, a bor, a borecet, más savas gyümölcslevek is. És legközelebb a csodás mustárporom.      
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...