2014. december 18., csütörtök

Szaftos, mákos, gyümölcsös, lisztmentes sütemény karácsonyra is

Önmagában is, egy kanálka lekvárral is...

Tudom, hogy manapság mindenki beiglit, vaníliás kiflit, mézest és hasonlóakat készít odahaza, de szeretném csendben megjegyezni, hogy ez a mákos un. paleo sütemény nagyon szaftos, puha, illatos, csupamák finomság!! Kb. 2 hónapja tudom ezt, amikor is megtaláltam. Mákosat akartam enni, valami nagyon mákosat és ez a recept bevált. Pont olyan, ahogy szeretem!

Kivételesen nem is ecsetelem, annyira magáért beszél, csak a legfontosabbakat hadd jegyezzem fel elragadtatásomban:
* nincs benne liszt (juhé!)
* sok-sok mákból készül
* a cukrot majdnem teljesen ki lehet váltani, illetve nagyon le lehet csökkenteni
* a kókuszolaj remekül kiváltja a margarint
* sok gyümölcsöt elbír
* a mák-gyümölcs kombó nagy barátja a rum/vanília/citrom ízvilágnak, vagyis ez a recept nekem készült!
* az összetételének köszönhetően elég egészséges nasi, ami ráadásul nagyon finom
* a kevert tészta megsüthető bármilyen számomra kedves formában
* csodás állaga van
* bármikor időszerű, de most télen, az ünnep közeledtével is csodás, illatos ajándék, szívesen ajánlom

Tehát nem ecsetelem. :) Valahogy csak kibírom. A szokásos tanácsokat adhatnám csak, ismételném magam arról, mit hogyan válassz ki. No, de legalább a hozzávalókat bemásolom ide:

20 dkg darált mák
5 dkg kókuszreszelék
1/2 cs sütőpor
3 tojás
1 nagy, érett banán
2 ek kókuszzsír
1 nagyobb alma
1 dl xilit/ eritrit (vagy ennek megfelelő mesterséges édesítő)
1 nagy marék mazsola és 1 marék aszalt szilva (előtte rumos vízbe áztatva, a szilva felvagdosva)
1 mk őrölt fahéj
1 citrom héja
1 mk vanília aroma helyett én őrölt vaníliát tennék bele
1 dl víz

Most karácsony táján rummal dobnám fel, koszorú vagy muffinformában sütném meg és kandírozott naranccsal, esetleg csokiba félig mártott aszaltszilvával díszíteném. Az állaga és a hangulata emlékeztet a klasszikus angol Christmas Pudding-ra.
Nyugodt szívvel mondhatom, hogy bár nagy sütis vagyok, pillanatnyilag ez a kedvenc süteményem. Köszönöm Sütőtök89-nek a receptet és az Anyukámnak, hogy jó párszor elkényeztetett vele. Elég megemlítenem és hipp-hopp, itt terem a tepsinyi finomság. Kívánom mindenkinek azt az örömet, amit ez nekem okoz.

épp csillag alakú bár kicsit megrepedt de sebaj mert finom volt
akár ünnepi is lehetne csokibevonattal narancsfogácsokkal stb stb

2014. december 15., hétfő

Tripla csokoládés, márványos, trüffelkrémes torta

Hááát, ennél csokoládésabb tortát vagy süteményt nem tudok csinálni, egyenlőre biztosan nem. Ebbe a darabba 45 dekát tettem, a tésztába és a kétfajta krémbe. Valti szülinapi tortáját a Nők Lapja konyha 100 sütemény c. csodás könyv ihlette, amiből kinézte a legcsodásabb, legcsokisabb csokoládétortát már vagy 1 éve és én szerettem volna meglepni.
Közelgett a nap, fel is lapoztam a receptet és kissé elbizonytalanodtam, mert nem vagyok egy cukrász, aki szabályos formákat alkot csukott szemmel... Annyira részletes az a recept, hogy nem mertem nekilátni tejszínnel, zselatinnal, tojássárgájával varázsolni, azaz krémet főzni, ráadásul kétfélét egy délután. Így esett a választásom arra a tésztára és krémre, amik talán vissza tudják adni azt az élményt, amit ez a recept ígér és amire talán képes is vagyok. És amiket már nem egyszer elkészítettem, de soha nem együtt: a bevált Rachel Allen brownie receptet és a mascarponés trüffelkrémem. A csinos csokitető hiányozni fog róla, de talán így is tudok valami elfogadható küllemű születésnapi tortát alkotni.

Rachel Allen brownie-receptjével nem tudok hibázni, tortaalapnak is többször bevált már a csupacsoki, puha tészta:

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé, minimum 60%-os
150 g vaj
220 g cukor
3 tojás
150 g liszt
1 mk. sütőpor
ez esetben a rakományt, azaz a darabolt fehércsokit és a málnát kihagytam

1) Egy szép nagy üvegedényben, vízgőz felett felolvasztom a csokoládét, majd hozzákeverem a vajat és a cukrot, leveszem a gőzről, gyors mozdulatokkal hozzákeverem a tojást és a sütőporral elkevert lisztet.
2) Sütőpapírral kibélelt kapcsos formában sütöttem ki.
3) Hát, ezzel meg is lennénk, gyors és egyszerű.

A trüffelnek is nevezhető krém is gyorsan elkészül és nagyon finom, de most egy kicsit lágyabb krémre van szükségünk, így a trüffelgolyókhoz képest kevesebb csokoládé dukál hozzá.

Hozzávalók:
25 dkg mascarpone krémsajt
10-15 dkg 50-70%-os étcsokoládé / finom(!) fehércsokoládé
2 ek cukor
1 löttyintés Stroh rum

1) A csokoládét vízfürdőn lassan felolvasztottam.
2) Egy fémtálban kikevertem a sajtkrémet a cukorral és az alkohollal és gyors mozdulatokkal hozzákevertem a forró csokoládét.
3) Mivel kétfajta csokoládékrémet használtam - megpróbálván visszaidézni a kiválasztott és hőn áhított csokoládétortát -, két krémet készítettem egyszerre, majd felváltva kanalaztam őket köröket alkotva a tészta tetejére és arányosan elosztottam őket. Végső mozzanatként egy tortalapáttal igyekeztem tetszetős és márványos krémréteget alkotni, hogy valahogy kinézzen.
4) Érdemes hagyni, hogy kihűljön és megkössön a krém szeletelés előtt.
Nekem kissé édes lett, legközelebb nem tennék a krémbe plusz cukrot, de szívesen készítem újra.

Áfonyás, mandulás, csokoládés, kefires sütemény


Áfonyás, mandulás, csokoládés, kefíres sütemény alappor
2 pohár liszt
1 teáskanál sütőpor
0,5 pohár étcsokoládé felkockázva
vaníliapor
0,5 pohár vörösáfonya felaprítva
1,5 pohár barna nádcukor
0,5 pohár mandula durvára vágva
kb. egy-egy csapott mokkáskanál a fűszerekből:
őrölt fahéj, ánizs, szegfűszeg

Adj hozzá
2 kis pohár kefírt vagy joghurtot (175g)
3 tojást
10 dkg vajat

Szagolj bele és ha úgy tetszik, 
reszeld bele egy kezeletlen narancs héját 
és/vagy darabolj bele egy banánt.
Süsd meg muffinformákban vagy
egy nagy őzgerinc-, koszorú- vagy kuglófformában, 
amit vajazz és lisztezz ki.

Kellemes, illatos ünnepeket, szép terített asztalt hozzá.

A hozzávalókat a rétegrend szerint írtam. Alakítsd ki a te réteges verziód. Vigyázz, egy szokványos 1 literes befőttesüveg sajnos épp nem elég, nagyobbra lesz szükséged.
A pohár egy épp kiürült kefirespohár.
A liszt helyett használhatsz zabpehelylisztet, teljes kiőrlésű lisztet vagy bármilyen neked tetsző lisztkeveréket.
Használj őrölt vanílát vagy minimum Bourbon vaníliás cukrot.
Tégy hozzá olyan fűszereket olyan arányban, amit csak szeretnél. Ezeket keverd a legfelső réteghez az üvegben, hogy amikor kinyitják az ajándékod, érezzék az illatkavalkádot.
Dió, mogyoró, pekándió, pisztácia? Aszalt barack, cseresznye, szilva, mazsola, datolya, füge? Én azért is választottam az áfonyát, mert nem túl nedves. Nem biztos, hogy jót tenne neki pár hónap ácsorgás a kamrapolcon. Ha mégis nedvesebb aszalt gyümölcsöt választasz, írd hozzá a megjegyzést: Tartsd hűtőben. Felhasználható: 2015. január 10. Mondjuk. 
Ajándékozz mellé muffinkapszlikat, (papír vagy szilikon) sütőformát.
Az üveg tetejét borító papírra írd le a receptet és a teendőket.
És ne borítsd fel az üveget ajándékozás előtt mint én, hogy megmaradjanak a rétegek szépen, úgy csinos.

Persze a karácsonyi asztal díszévé is válhat a kezed alatt: illatos, puha, finom állagú, gazdag sütemény. Csokoládéval vonnám be és mandulaszeletekkel, áfonyával (mondjuk ilyen szép kis virágokat formázva), vagy kanírozott narancshéjjal díszíteném a tartalmától függően.

Gyors, kedves karácsonyi gasztroajándék (juj, de nem tetszik ez a szó...), bögrés sütemény, ami lehet akár áfonyás, banános, csokoládés, joghurtos muffin, vagy mogyorós, fügés kuglóf, vagy datolyás, narancsos őzgerinc. Ahogy tetszik. Csak figyeld meg, hogy a szeretteid mit szeretnének inkább.
Több éve készítem és ajándékozom, mindenki szereti. Kellemes készülődést :)


2014. december 6., szombat

Házi vajkaramellás és marcipános szaloncukrot kéne csinálni ...

Hetek óta figyelgetem a szebbnél szebb, egyre ötletesebb és ígéretesebb szaloncukrokat a boltokban, de még nem választottam. Még nem tudom, mit tegyek a fa alá, mert a nagy halom szaloncukor helyett inkább egy kisebb, de igazán finom kupacot szeretnék, ahogy erről évente elelmélkedek
Nem, még most sem álltam neki, pedig régóta dédelgetem az ötletet, hogy elkészítsem a saját szaloncukrom. Azonban pár napja találtam pár nagyon inspiráló receptet, és nem is akármilyen formában, hanem videón. Havas Dóra, azaz Lila Füge prezentálja, hogyan is készíti el elég egyszerűen a kedvenc szaloncukrait. Én is nagy kedvet kaptam hozzá a film láttán. Nagyon meggyőző. És ráadásul adott egy jó kis ötletet a csokoládéba mártáshoz ( miután épp pár hete írtam arról, hogyan érdemes gyümölcsöt csokoládéba mártani).
Nagyon szívesen ajánlom ezt a videót és a recepteket mindenkinek, aki szeretne finomat, jobbat, egészségesebben, olcsóbbat és szánna  időt is a műveletre.

Elindult a fantáziám és képzeletben már vagy 10 fajta szaloncukrot készítettem.
Nos, a vajkaramellával szinte bármikor le lehet venni a lábamról, csak az a rengeteg cukor ne lenne benn.....
A marcipán nincs bent a top 5-ben nálam, de arra gondoltam, egy kis csokoládéval fogom kombinálni , éééééés a feketeribizli helyett rumban áztatott aszalt szilvával, nyammm....

És ha a klasszikus zselés az egyik kedvencünk? Nemrég olvastam egy receptet arról, hogyan csinálhatunk házi gumicukrot frissen préselt gyümölcslével, citrommal, mézzel és zselatinnal. A végén még nekilátok.... és ha így lesz, be is számolok róla.

És ha elmúlt a karácsony, más alakú bonbonokat is gyárthatsz a finom masszákból: a marcipánból golyókat formáznék, a vajkaramellából egyszerűen háromszögeket, négyszögeket vágnék, a leeső szélét pedig elnasiznám. 

Addig is nézzétek meg jól, milyen szaloncukrot vesztek sok szeretettel a szeretteiteknek. Javaslom a Stühmert, a Vadászt, a Szamost vagy épp a Nosztalgiát a Bonbonettitől. Ezeket ismerem és bármikor szívesen betenném őket a fa alá, de biztosan ti is ismertek más, jó minőségű szaloncukrot. A Milkán túl, úgy értem. 

2014. december 5., péntek

Mézes, mandulás, áfonyás, házi müzli

Sokszor megnézem a gyárilag dobozolt müzliket a boltokban, annyi jót ígérnek, hogy csuda. Hogy kivételesen egészséges és rettentően fitt leszel tőle. Régóta játszottam a gondolattal, hogy megpróbáljam elkészíteni a saját müzlimet, hiszen a csomagolás tanusága szerint nem egy nagy trükk összedobni. Ráadásul olyat készíthetek, amilyet én akarok és nem kell 400 forinttal többet fizetnem, ha beleteszek egy kevés aszalt gyömölcsöt - aminek a legnagyobb része mazsola - vagy pár kocka csokoládét. A kérdés inkább a kívánt állag előállítása.
Tegnap ajándékba készítettem nagy hirtelen és már én is tudom, hogy tele van a net ötletekkel. Biztos forrást kerestem, ezért Chili és Vanilia receptjéből indultam ki - honnan máshonnan (köszönet érte, nagyon jók az arányok, remek alaprecept és üdvözlöm a tippeket is) -, aztán hozzátettem más hozzávalókat és a saját ötleteimet is. Így fest a dolog:

Ajánlom a mézes, fahéjas müzlit Kolettának, Mariannának, 
Móninak és Andinak, akik, hála istennek, szeretik az asztalt áfonyát, micsoda mázlista vagyok :)

Hozzávalók:
1 dl finom méz
0,5 dl finom olaj
20 dkg zabpehely
kb. 1 marék szezámmag és lenmag
kb. 1 marék mandula
kb. 1 marék aszalt vörös áfonya
őrölt fahéj
vaníliapor

1) Egy közepes lábosban összemelegítettem a mézet és az olajat rövid idő alatt.
2) Ebbe belekevertem a a zabhelyhet, a durvára vágott mandulát és a magokat úgy, hogy mindent egyenletesen bevonjon a méz és az olaj keveréke.
3) Egy sütőpapírral bélelt tepsibe terítettem egyenletesen és 170 fokon 18-20 perc alatt aranybarnára sütöttem. Közben azért odafigyeltem és az utolsó percekben egyszer átforgattam az egészet.
4) Miután kivettem a sütőből, kevés fahéjat és vaníliaport szórtam rá, hozzáadtam a felaprított vörös áfonyát és jól összekevertem, így hűlt ki.
5) Üvegbe töltöttem.

10+20 perc (+ minimum 1 óra) alatt kész az ajándék, tadaaam :)

Két deci joghurthoz ajánlok egy összedarabolt banánt és pár kanál mézes házi müzlit. Nekem biztosan az egyik kedvenc reggelim.  

Bevallom, a méz, olaj, zabpehely arányára figyeltem csak, a többi hozzávalót csak úgy érzésre adtam hozzá.

Vigyázni kell a sütéssel, az utolsó 5 percben érdemes odafigyelni, szerintem könnyen odakap.
Amikor kivettem a sütőből, még nem volt ropogós, csak miután kihűlt, ezt Mautner Zsófinál olvastam. Azt is tanácsolja, hogy ne akarjunk egyszerre nagyobb adagot készíteni, mert nem fog megpirulni rendesen.
Még melegen szórd meg a fűszerekkel.

Válassz a kedved szerint olajos magvakat: mogyorót, földimogyorót, kesudiót, pisztáciát, diót. Barna szezámmagot. Puffasztott (barna) rizst, puffasztott amarántmagot. Zabkorpát, búzakorpát.
Zabpehely helyett árpapelyhet, tönkölypelyhet, pehelymixet. Egy-két evőkanál kókuszreszelék kifejezetten jól áll(na) neki. Ez utóbbi a DM Alnatura müzli mixére emlékeztet, amitmegkedveltem.
Áfonya helyett aszaltszilvát, -barackot, fügét, datolyát, meggyet, mazsolát, ananászt, papaját, arany mazsolát.
Keverj hozzá csokikockákat. Reszelj hozzá kezeletlen narancshéjat.
Virágmézzel készült és szerintem nagyon kellemesen megtartotta az ízét. Készítsd aromásabb hárs-, erdei- vagy gesztenyemézzel.
Ez esetben nem baj, ha az olajnak nincs jellegzetes íze.
A fahéj, vanília kombó nagyon bejött, a mézzel kifejezetten télies, ünnepi lett. Én nagyon elégedett vagyok ezekkel az ízekkel, de el tudom képzelni esetleg egy csipet kardamommal, szegfűszeggel, ánizzsal, de tényleg csak egy csipettel. Ha nincs vaníliaporod, használj Bourbon vaníliáscukrot.

Remek ajándék, nagyon könnyű elkészíteni, finom, tartalmas, egészséges reggeli vagy nasi, ha úgy tetszik. Ha csak a zabpelyhet nézzük, tele van rosttal, vitaminnal, vassal, magnéziummal, nem beszélve a kalciumbomba szezámmagról vagy a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag lenmagról. Mind értékes és tápláló, jó reggeli alap, ki ne hagyjátok őket. Ráadásul isteni finom a pirított szezám- és lenmag.

Jó étvágyat a reggelihez, kellemes karácsonyi ajándékkészítést. Éljenek az ehető ajándékok!

2014. november 19., szerda

Csokoládéba mártott gyümölcsdesszert

http://www.showfoodchef.com/2010/09/chocolate-kiwi-popsicles-simple.html

A legegyszerűbb és legnagyszerűbb desszertek egyike a csokoládéba mártott gyümölcs, ha engem kérdeztek. Végtelenül egyszerűen hangzik - összesen és minimálisan 2 hozzávalóra van szükségünk - és könnyű elképzelni, milyen finom a roppanós csokoládé és a zamatos gyümölcs együtt. Ám nekem akad pár kérdésem.
Az igazi kérdés a hogyan?, azaz hogyan tudjuk előállítani a falatokat úgy, hogy azok mutatósak is legyenek. Mire tegyem a már bemártott darabokat, hogy szépen tudjam tálalni őket? Mennyi és milyen csokoládét olvasszunk, hogy finom legyen és könnyű legyen vele dolgozni? Mennyi idővel előtte készítsem el és mennyi ideig élvezhető még? És nem utolsósorban hogyan kerül több csokoládé a gyümölcsre mint bárhova máshova? Ez nekem mind nyitott kérdés egészen egyszerűen azért, mert nem vagyok cukrász :) Nekik ez biztosan sima ügy, vizsgakérdés az első év végén, igaz, lányok?

Hozzávalók:
csoki és gyümölcs közel 1:2 arányban
esetleg + cukor valakinek?

Amire szükséged lesz/lehet:
2 edényre a gőzöléshez és mártáshoz
fogvájóra a mártáshoz és tálaláshoz
1 rácsra a csöpögtetéshez
sütőpapírra a lecsöpögő csokoládéhoz
fűszerezéshez: vaníliapor, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs stb.
gyümölcspároláshoz: bor, rum, cukor

Mármost, a folyékony csoki forró, a gyümölcs pedig nem. Nem vagyok egy Heston Blumenthal, de elgondolkodtam rajta, hogy vajon a forró massza nem teszi-e tönkre a puha, hideg, lédús gyümölcsöket. Nem, nem okoz galibát a nagy különbség, sőt, úgy vettem észre - Fizikából 4-es voltam, drága Hargitai Sanyi bácsi! -, hogy ha hidegebb a gyümölcs, előbb köt meg rajta a csoki. Nem is kell olyan nagyon vastag csokikabát.

Ezért meg kell fontolni, milyen sűrű csokimasszával dolgozunk. Ha teszek bele egy kevés vajat, olajat vagy teszínt, egyrészt folyékonyabb lesz és simább, könyebb lesz mártani, másrészt egy kicsit lassabban fog megkötni. Én a legutóbbira szavazok, mert bár kicsit puhább, de finomabb. Ha bizonytalan vagy, inkább ne adj hozzá semmit.

Fontos a csokoládéolvasztás módja, amit már többször említettem itt-ott. Végy két egymásba illő edényt, mondjuk két kisebb lábost, vagy egy lábost és egy hőálló tálat. Bizonyosodj meg arról, hogy a(z alsó) lábosba töltött vízbe nem ér bele a felső edény, amibe az összetört csokoládét teszed majd. Ha igen, inkább válassz más edényeket, mert a lassan és gőzön olvasztott csokoládé nem fog összecsomósodni, míg ellenkező esetben pár perc alatt és nagy eséllyel csak egy ragacsos gombócot kapsz.

És mit márts meg ma? A banán jolly joker. November derekán kivit, almát, körtét. Ananászt. Míg van szőlő, azt is. A karácsonyra is készülve aszalt fügét, datolyát, szilvát, barackot. Mit hagytam ki?

A legegyszerűbb, ha fogpiszálóra tűzöd a falatokat és azzal mártod bele őket a csokiba. Akadhat otthon kis műanyag pálca, régen mini műanyag kard (még megtalálhatom valahol egy fiók mélyén, OMG...)! A képen látható megoldás, a kis fapálca remekül fest, bár nem tudom, mennyi siker kecsegtetne, ha megpróbálnám ezt a műveletet végrehajtani egy szelet puha vagy keményebb kivivel és egy tompa végű fapálcával... Maradok a fogvájónál. Ezzel az asztalnál is könyebb elvenni a tálról a falatokat. 
DE. Ott marad a kérdés, hogy mi van, ha a művelet közben lecsúszik a gyümölcsdarab a fogvájóról, ami egyébként olyan gyakran megtörténik? Hát, igen. A felszúrásnál amellett, hogy figyelünk az esztétikumra, ügyeskedeni kell, hogy egyben maradjon a mű. Ne akarj túl nagy gyümölcsdarabokat mártani, csak kisebb falatokat. Mondjuk, egy banánt több mint 3 felé vágj. A mártásnál ajánlom, hogy kvázi vízszintesen illetve csak kissé eldöntve tartsd a fogvájót. Ehhez a másik kezeddel a csokis edényt kell megdöntened, illetve kanállal merd a csokit a gyümölcsre. Csepegtesd le, egy plusz mozdulatot és egy plusz másodpercet megér.

A bemártott darabokat teheted egy darab sütőpapírra, bár így tócsát rajzolhat a csoki és karimája lesz a falatnak mint egy kalapnak, de szerintem úgy is finom. A legjobb egy sűrű fémrácson (hogy megálljon rajta minden darab) pihentetni. Ha sietsz, nem baj, ha mindez befér a hűtőbe. A rács alá tégy sütőpapírt, így összegyűjtheted a lefolyt csokoládét, amit elnasizhatsz vagy újra felhasználhatsz.

Arról nem tudok beszámolni, milyen a megmaradt csokoládét újra melegíteni, de ez, gondolom, a minőségén múlik. És milyen csokoládét használj? Én a minimum 50% kakaótartalmút ajánlom. Szerintem a Spar étcsokoládé finom és jól lehet vele dolgozni. de szóba jöhet bármilyen, jó minőségű csokoládé, aminek kedveled az ízét. A Katica tortabevonót és társait felejtsd el, hacsak nem ragaszkodsz valamelyik ízhez. Az avatott bonbonkészítők most valószínűleg csendben felhördültek! Hogyan képzelhetem, hogy bármilyen csokoládé alkalmas a műveletre!? Nos, pontosan nem tudom, ez mitől függ, de a kakaóvaj arányára vagy a zsírtartalomra gyanakszom. A csokicseppeket bizonyára e céllal árulják, keress ilyet, azzal elméletileg garantált a siker. Én továbbra is maradok a Spar saját márkás étcsokijánál, vagy a Lidl J.D. Gross 60%-os (vagy magasabb arányú) étcsokijánál.

Akkor a legfinomabb, amikor elkészül és már megköt a csokoládé, tehát érdemes a tálalás napján készíteni pár órával korábban. Sajnos nem élvezhető túl sokáig, pár napon belül el kell fogyasztani.

Gondold tovább: tégy hozzá fűszereket, vaníliaport, fahéjat, szegfűszeget, egy icic-pici gyömbért. Esetleg ánizst
Párold meg a körtét, az almát rövid idő alatt, de csak amíg roppanós marad, fűszeres, édes borban, majd hűtsd ki a csokiba mártás előtt.
Áztasd be az aszalt szilvát, meggyet, sárgabarackot víz-rum-cukor tetsző keverékben, amit aztán lecsöpögtetve, csokiba mártva ajándékba adhatsz, az italt leszűrve pedig finom puncsot készíthetsz.

Nem is olyan régen kaptam egy egész doboz csokoládéba mártott, kandírozott narancshéjat. Mit ne mondjak, isteni volt!  Csodás ajándékötlet....Talán kiérezni, hogy már várom az adventet, a karácsonyt, igaz? :) És ez megtörténik velem újra és újra.

2014. november 17., hétfő

50000 kattintás és a legkelendőbb receptjeim ever


Nem egyszer olvashattam már - és ezzel, gondolom, ti is így vagytok -, hogy a Google szerint tavaly Magyarországon a "lángos" "goffri" és nem is tudom, milyen szavakra kerestünk rá a legtöbbet, már ami a főzést illeti, pontosabban tavaly ezek a szavak bekerültek a keresési toplistába. Ezért most én is rákeresek ezekre. [...] És most megtanultam, hogy a Google Trends tartja számon ezeket az adatokat, amik ha nem is fontosak, de beszédesek, ugye?
Azt mondja nekem a Google Trends, hogy "Iratkozzon fel, hogy értesítést kaphasson a figyelemre méltó eseményekről" Itt lefagytam, mert akkor mit is akarok én követni? A "egyszerű beiglit" keresők száma érdekel vagy hogy hányan ácsingóznak "töltött káposztára" szerte a világon? Mondjuk hetente? Vagy a "rozmaringos krumpli" egy kellően "figyelemre méltó esemény"?

A palacsintáimból leginkább a kókuszlisztest venném előre, ha már a trendeknél tartunk. Elég szépen teljesít ez a recept, bár ezt nem gondoltam volna, mikor feljegyeztem. Ahogy egyik népszerű receptnél sem volt ilyen elvárásom. Nos, muffinom van elég, amit mégsem így találtok meg, hanem a kevert tészták tagre kattintsatok és válogassatok bátran. Ezek az igazi kedvenceim, ha sütiről van szó, mindegy hogy épp muffin vagy koszorú formát öltöttek. Goffrit nem szoktam készíteni. Finom kefires lángosom van, bár egyelőre nem jegyeztem fel, de még megtehetem én is sok ezer társamhoz hasonlóan és talán tizen ha el fogják olvasni? :D A pizzával várnék, míg elkészül a kemencénk, mert a sütőben sült pizzát nem tudnám hozzá hasonlítani, de majd akkor beszámolok róla. Az összes többi receptemmel egy relatíve vegyes képet festek arról, hogy mit szeretek/szeretünk enni a mi házunk táján és nem igyekszem valamiféle (vélt) trendhez igazítani azt.

Elértem az 50000 látogatottságot a blogger statisztika szerint, ami számon tart minden kattintást és láthatóvá teszi nekem, ki miben szeretne megerősítést kapni, mielőtt nekilát a bevásárlásnak vagy főzésnek. Folyton alakul ez a kép. Van egy abszolút csúcstartóm, a thai csirke zöldségekkel és tésztával és a mai napig nem tudom, minek köszönhetem a kitartó érdeklődést. Biztosan a robotok és generátorok keze van a dologban, no meg pár éhes emberé. Látom, ahogy jó páran tétován keringenek a pultok között keresvén a főznivalót vagy próbálják felidézni, pontosan mennyi hús kell a recepthez, és látom, ahogy néhányan egy új ötletet keresgélnek, hogy meglephessék a vendégeiket vagy szeretteiket. A "thai" elég trendi talán? Nem is tudom, mi szárnyalhatná túl ezt a népszerűséget a blogban, de mindig lehet és lesz egy-egy meglepően nagy érdeklődésre számot tartó étel. És persze vannak szerintünk világbajnok kaják, például az indiai paradicsomos csicseriborsó leves vagy, teszem azt, a bazsalikomos, citromfüves, olivás csirke, mégsem fedezte még fel a nagyközönség. :)


Tudom, hogy ez a szám tartalmazza az összes létező kattinást spammerekkel, robotokkal együtt, és azokat is, akik végül mégsem olvassák el a recepteket, mégis szeretném megköszönni nektek az érdeklődést újra és újra. Nem kívánok a trendekhez igazodni, csak érdekel, hogy titeket mi érdekel.

2014. október 31., péntek

Mandarintököcskék, banánszellemek és virslimúmiák

Ismét itt vagyunk október végén, ami, mint ma megtanultam, a reformáció napja is. Tehát nem csak Samain ősi ünnepe ez a nap, amikor örömtüzeket gyújtottak régi pogány szokás szerint, de Luther Mártonra is sokan emlékeznek e napon, a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzorára, aki 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit. És aki kellően gyakorlatias volt ahhoz, hogy épp e neves napon függessze ki azokat a téziseket. Hogy sok ember lássa, mondta városunk kedves református tiszteletese. Nem semmi a fazon. Újító, bátor, erős ember lehetett, aki sokkal távolabb látott a kortársainál, ennek hangot adott és nem mindennapi tettet vitt véghez. Szívesen beszélgetnék vele.

Hiába teltünk el a magasztos gondolatokkal, hiába időutaztunk és emlékeztünk az elszánt reformátorra, még a templom közösségi termében is azt mesélte egy kedves ismerősöm, hogy a lánya Halloween partira megy és micsoda ruhát öltött és micsoda csudabogár sütiket sütöttek. És erre megpróbáltam neki lefesteni a szemgolyókat és a mandulakörű boszorkányujjakat, ahogy ezt pár évvel ezelőtt feljegyeztem ide a blogba is. 

Eltelve a gondolatokkal csak egy aranyos kis ötletet szeretnék 
veletek gyorsan megosztani a mai nap szellemében: 
mandarinból készült tököket és fél banán szellemeket:

http://weelicious.com/2013/10/14/tangerine-pumpkins-banana-ghosts-fruity-halloween/

Egyszerű, gyors és vicces, ráadásul elég egészséges, nem is részletezem tovább. Nem kell Halloween partit szervezni, idétlen zombi álruhákat ölteni ahhoz feltétlenül, hogy egy kis mókával feldobjuk a sötét és hosszú estéket. Szerintem nagy derültségre adhat okot egy ilyen tál csemege, ha vendégeket vársz és együtt eltöltetek egy laza, beszélgetős estét. Csak az un. csokicseppeket kell esetleg keresgélni a boltokban, a többi gyerekjáték. De csokicseppek híján egy éles késsel apró háromszögeket is vághatsz egy vékonyabb tábla csokoládéból. Talán még könnyebb dolgod lehet, miközben applikálod a szemeket és félelmetes szájakat. Ja, a tökszárak szárzellerből készültek, de egy vastagabb petrezselyemszárat is el tudok hozzá képzelni pl. Némelyik szár úgy meg tud vastagodni őszre, hogy levesbe aprításra végképp alkalmatlan.

Hát, látod, mégis részleteztem az ügymenetet.... És ráadásul még tovább is megyek, mert nem tudom kihagyni a virslimúmiákat. Ezzeh szerintem elég ez a kép is, elég beszédes. Szellemes, egyszerű és szerintem amúgy is közkedvelt csemege a bundás virsli. Én leveles tésztát használnék és ketchup mindenképp lenne az asztalon.

http://www.twelvemonthsoffun.com/blog/2012/10/24/fun-halloween-food.html

Belejöttem a keresgélésbe, ezért - nem utolsósorban - hadd ajánljam egy igazi szakértő receptjeit, hiszen Jamie Olivernek egyenesen kötelessége valami kreatívat és ijesztőt alkotni ez idő tájt. Nagyon tetszik a gondolatindítója: ez a nap jó indok arra, hogy kisebb őrültségeket kövessünk el a konyhában.
Kellemes estét, valami finomat, melegséget, barátságot és "fűszernek" egy kis őrültséget hozzá. 

2014. október 27., hétfő

Csirkecomb farrésszel - megéri?

Ismét egy papírfecnis történet. Ez is egy szép papírkupacban várta további sorsát kb. múlt ősz óta. Nem kellett olyan sokat tanakodnom, mi a fenét is akartam a pár hevenyészve feljegyzett sorral, amit aztán gondosan elraktároztam egy alkalmasabb időre, pontosan emlékszem, mit akarok vele mondani. Feltétlenül, mert nem kevésszer készítek csirkét és, felteszem, ezzel sokan így vagyunk.

Nagy keletje van egy ideje a farrésszel kínált csirkecombnak. Kezdetben 500 forint alatt tudták tartani az árát, ami nagyon csábítóan hangzott. Én is vettem egy-egy zacskóval és örültem a jó vételnek. Aztán láttam, hogy nő a csomag mérete és hogy egyre több mindent kell eltávolítanom a combokról, hogy a kedvem szerint készítsem el és tálalhassam a hús.
Egyre több bőr és zsír, ezen akadtam fenn és ez után a felismerés után már nem is vettem több ilyen csirkecombot. Hiába igyekeznek hívogató árakat tartani és a tőlük telhető leggusztusosabb módon prezentálni a combokat, tudom, hogy alulra fordítják, mi több, gyömöszölik a valószínűleg neked is feleseges zsíros bőrcafatokat, amiből már kifeszegették a további értékes húsokat.
Nemrég valami oknál fogva mégis megadtam magam - Vagy kaptam egy zacskónyit? Már nem is emlékszem, hisz kb. egy éve volt. - és ismét ott várt a konyhámban a farésszel levágott csirkecomb. Gondoltam egyet és kíváncsiságból egyszerűen megmértem:

1,56 kg csirkecomb farrésszel
85 dkg 4 comb
40 dkg bőr
30 dkg farhát

Azt már rég láttam, hogy nem jövök én jól ebből ki, de a számok elképesztettek, hiszen 40 deka zsíros csirkebőr várt arra, hogy csináljak vele valamit. Gondoltad volna? Tudnod kell, hogy nem esszük meg a zsíros csirkebőrt és ha töltött csirkét készítek néhanapján, sincs szükségem egy akkor bőrdarabra, amibe egy fél csirkét bele lehetne csomagolni. Sőt, már a macskáim sem nagyon rajonganak érte.... Bár eddig megfőztem, hogy ne romoljon meg, közben ráébredtem, hogy nyersen jobban csúszik nekik.

Hát persze, van, hogy meg kell húzni a derékszíjat és olyan is van, hogy épp farhátat szeretnék venni, de ez a farrészes csirkecomb szerintem nem nagyon éri meg, hacsak nincs egy halom örökké éhes macskád. Valódi ragadozók. Jómagam maradok a szép csirkecombok mellett és figyelem, hogy minél kevesebb bőrt adjanak el nekem.
És régóta keresek egy olyan gazdát, aki szépen neveli a kapirgálós csirkéit kukoricán és búzán a kék ég alatt és én vehetnék tőle havonta vagy 2 darabot. És bár pucoltam  jó párszor a nagyanyámmal csirkét és még a szagot is elviselem az emlékeim szerint, nem bánnám, ha megtisztítva érkezne. Valaki???

2014. október 2., csütörtök

A szénhidrátszegény kenyérről

Augusztus 20. már réééégen elmúlt és én nem a kenyér napján rukkoltam elő ezzel a szösszenettel, amit a szénhidrátszegény kenyérnek szántam már jó ideje. Felteszem, sokaknak nem fogok újat mondani, hiszen nem egyszer fordul elő velem, hogy mire odaérek a boltba, már üresen kong a kedvenc kenyerem fiókja.... és fura lehet, amit most mondok: ilyenkor örülök, hiába térek haza üres kézzel a kenyérvásárlásból. Méltán népszerű. Több kedves ismerősöm és barátom eszi ezt a kenyeret az ajánlásomra, de ma mégis muszáj megosztanom azt, amit közel másfél éve tanultam meg.

Látszólag ellentmond a két dolog, az, hogy kenyér és hogy szénhidrátszegény, mégis egyre nagyobb igény mutatkozik erre manapság, főleg a népszerű paleolit diéta követőinek táborában. Nemhiába, egyre nagyobb az a bizonyos tudatosság.
Volt, hogy megkérdeztem egy divatos helyi pékségben, mennyibe kerül egy igazi, belevaló paleolit kenyér. "900 forint - hangzott a válasz -, de el lehet vinni a felét is." 450 forintért meg lenne kb. 15 dkg kenyerem, igaz szénhidrátszegény, vagy talán -mentes? Hát, ettől nem jöttem lázba, sőt azt gondoltam, nem is tudom, hogyan kérhetnek ilyen sok pénzt egy ekkora darabka kenyérért...
Aztán a Lidl-ben egyszerűen leemeltem a polcról azt a bizonyos fitt veknit, ami az összetevők tanusága szerint csak 6% szénhidrátot tartalmaz. Hát, ha ennek a fele igaz, már akkor jól jártunk, gondoltam magamban és nagy bátran hazavittem múlt nyáron az első veknit, amit azóta nagyon szívesen választok újra és újra.
Közben az Aldi is előrukkolt egy un, szénhidrátcsökkentett cipóval, ami - no lám - ugyanaz a tészta, ugyanaz a pékség, csak a köntös új. Nekem ez is rendben van, sőt, dupla esélyem van egy jó kenyérre.
No, lássuk csak, mivel van dolgunk:

Az Aldiban így fest a cipó, ...

... a Lidl-ben pedig így.

És akkor most jöjjenek a részletek a cimkéről, ha már most szeretnél többet tudni, hisz így kerek a kép:

A csökkentett szénhidrát tartalmú cipó kb. 90%-kal kevesebb szénhidrátot és 300%-kal több fehérjét tartalmaz a hagyományos kenyerekhez képest.

Összetevők: ivóvíz, búzefehérje, szójaliszt, lenmag, szójatöret, napraforgómag, lenmag - sárga, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, szezámmag, almarost, étkezési búzakorpa, élesztő, szárított, teljes kiőrlésű tönkölykovász (tönkölyliszt, ivóvíz), étkezési só, árpamaláta kivonat, fűszerek (koriander)
A termék szóját, glutent és szezámmagot tartalmaz.

Átlagos tápérték 100 g termékben:
Energia tartalom: 1148kJ/285 kcal
Fehérje: 23,5g
Szénhidrát: 6,1g
  ebből cukrok: 2,4g
Zsír: 16,8g
  ebből telített zsírsavak: 2,2g
Élelmi rost: 11,8g
Nátrium:0,5g

Pécsváradi Aranycipó Kft.

Hát, ennyi. Egy szénhidrátszegény diétába vagy szimplán tudatos étrendbe csodásan beleillik számomra ez a "megoldás", nem vagyok híve a szigorú megszorításoknak. Ráadásul, finom, jó állagú ez a kenyér, nem fűrészpor ízű és kedvező az ára is.
Egy tapasztalatot még hadd osszak meg veletek: az Aldiban kaptható változat szaftosabb, nedvesebb, ezért könnyebben penészedik, ha már 4-5 napja nem fogy el és épp nyári meleg van.
A kis kiszerelés ne riasszon vissza; nekem 3-5 napra elég egy vekni. Megtanultam, hogyan lehet két egész kicsi szelet kenyérrel is jól lakni, kis körömnyi falatokat tépni a főzelékhez, lecsóhoz, stb. Pirítósnak is kiváló, már ha szereted a pirult magvak zamatát :)
No, nem mintha nem ennék meg néha egy (na jó, kettő vagy három...) pogácsát, nem szeretném a csodálatos, hagyományos Toronyi fehér kenyeret, néha még eszem is, de vége a rendszeres, 2-3 szelet fehérkenyeres reggeliknek, vacsoráknak. Ezt választom az esetek többségében, főleg, ha nekem is hagytok ezután egy darabot valamelyik szomszédos boltban. De ha nem hagytok, akkor sem jövök zavarba, van még pár jó ötletem, pl. a Lidl Jó kenyere, a rozskenyér. Mit szóltok?  

2014. október 1., szerda

Luke Nguyen pirított csirkés, zöldséges tésztája

Luke Nguyen - Greater Mekong
gyömbér
kömény
csili

szójaszósz
koriander
ánizs

Takarítok. Mindenféle félretett és elfelejtett kincset találok, mint ez a listát egy igencsak viseletes, tavalyi Vizsgalapon - khm, látszik, hogy mindjárt két jó okom is volt félretenni az egyik ilyen kupacomban felejtett lapot.
Tegnap este volt, hogy nagy szorgosan kezdtem átnézni a felhalmozott papírjaimat, amibe képes vagyok kis fecniket is elrejteni, mert - igaz csak hevenyészve, de - fel akarok jegyezni valami fontosat. Ez esetben valami finomat, úgy fest a dolog. Nem tudom, hogy csirke lehetett-e a wokban, zöldségek vagy mi más, de mindenképp megragadott, ahogy a mester a fűszerekkel bánt és engem biztosan lenyűgözött az, hogy ánizs is bekerült az ízek közé. Nagyon érdekelnek ezek az ízkombinációk és, gondolom, a Paprika TV-án csöppentem bele a műveletbe. És igen, kiderült, hogy egy ismert és kedvelt séfről van itt szó, aki egy filmsorozatot készített a délkelet-ázsiai konyhaművészetről 2012-ben.

Hát, ez felhívás keringőre, itt az ideje kipróbálni az előkerült receptet, így felkerült a várományos ételek közé. Csirkemellel és zöldséges tésztával fogom elkészíteni, mivel nagyon bevált nálunk ez a fajta étel.... de addig is megpróbálom előbányászni az eredi receptet, mert egyre kíváncsibb vagyok.

Kipróbáltam a következő keresőszavakat luke nguyen ginger cumin chili salt soy sauce coriander anise és elsősorban vietnámi receptek sorakoztak a képernyőn. Ez a találatot néztem meg: Uyghur Spicy Beef Skewers, amit a mester ajánl a filmsorozata Cunming, Kína epizódjában.
Hát, elsőre is látom, hogy nem pontosan erről az összeállításról van szó, mert az ánizs hiányzik, de igen tetszetősek azok nyársak és a fokhagyma nagyon is illik egy ilyen ízvilághoz, hogy is maradhatna ki? 

Úgy látom, vietnámi a mester és elkezdett érdekelni, mit tanulhatnék tőle. Mindenképp elteszem magamnak ezt a pár receptet és szívesen ajánlom mind a nyársakat és a szószt, mind a banánkenyeret, húúú.... megyek ebédelni.
- - - o - - -

Végül pár napon belül elkészült egy zöldséges csirkeétel az ígéretes lista alapján, ami persze kísértetiesen hasonlít az un. thai zöldséges csirkémre, az elkészítés módja pedig épp ugyanaz - nem is meglepő, úgy adja magát, ha engem kérdeztek. Ha jobban megnézzük, csak pár hozzávalóban különbözik. 
 
Hozzávalók: 
1 csirkemellfilé
3 közepes sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy, piros húsú paprika
a fent felsorolt fűszerek (egy 2-3 centis gyömbért reszeltem hozzá; kaptam porított ánizst, a koriendermagokat magam őröltem; csípős házi porpaprikát kerítettem)
a fokhagymát persze nem tudtam kihagyni, aprítottam hozzá vagy 4 duci gerezdet

4-5 ek mogyoróolaj
250g-os csomagolású Chow Mein tészta fele

1) A száraz, szobahőmérsékletű csirkehúst kisujjnyinál kisebb csíkokra vágtam, a zöldségeket és hagymákat vékonyan felcsíkoztam, azaz Julienne-re (gyufaszál vastagságúra) vágtam. Ez az időigényes művelet, innen felgyorsulnak az események.
2) Akkor feltettem a tészta főzővizét, mert kb. így végzek egy időben a főzéssel és pirítással. Ha felforrt a víz, a nagy sütés, fűszerezés közepette nem felejtem el beledobni a 2 kis tésztacsomagot a vízbe. Csak pár perc és kész is.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben olajat hevítettem, a csirkehúst 4-5 perc alatt megpirítottam a fűszerekkel, a sóval és a szójaszósszal, majd egy tálba szedtem.
4) Egy kis olajjal kezdtem a második kört, majd hasonlóképpen megpirítottam a zöldségeket, miközben többször átforgattam az egyre piruló és egyre kisebb halmot. Csak pár perc az egész, de vigyázni kell, hogy ne pároljuk meg.
5) Hozzáadtam a pirított csirkehúst is és utoljára igazítottam az ízeken a kedvem szerint. 1-2 percig még együtt pirultak. Ilyenkor nem árt a tészta főzővízéből 1-2 kanállal hozzáadni, ami közben szintén elkészül, de erről dönts te magad: próbáld ki egyszer vízzel, egyszer víz nélkül. Egy ici-picit más lesz az állaga.
6) Óvatosan hozzáforgatom a hosszú tésztaszálakat, amit legkönnyebben két eszközzel tudunk abszolválni, hogy tetszetős egyveleget kapjunk, hogy a tésztát is egyenletesen bevonja a szósz.
7) Kisebb, tenyérbe illő tálkákban tálalom és szinte azonnal elfogy.

A Chow Mein tészta a délkelet-ázsiai konyha wokos tésztaételeinek fő hozzávalója - egy lágyabb tésztaféle, gyorsabban is kifő. Az Aldiban vagy a Lidl-ben szoktam rá vadászni, míg Shanghaiban így készül a nagy rutinnal bíró szakácsok keze alatt. Hogy én mennyire szeretném ezt személyesen is látni egy nap ... Persze spagettitésztával helyettesítheted, de ígérd meg, hogy egyszer kipróbálod a Chow Mein-t is, amire utána garantáltan vadászni fogsz.

A fűszerezés igazából rajtad múlik, találd meg a neked tetsző kombinációt. Fűszerezz két-három lépésben. A zöldségekkel ugyanez a helyzet: a hagyma elég jól áll az ételhez, de választhatsz még pórét, káposztát, cukkinit, mungobabcsírát is. A tálalásnál adhatsz hozzá evőpálcikákat, persze.

Még most sem merem kijelenteni, hogy ez a délkelet-ázsiai étel autentikus, de valószínűleg megközelíti azt, amire garancia lehet a séf maga.
Nos, ez az ételtípus még mindig az egyik nagy kedvenc nálam, nálunk, amit nagy kedvvel készítek és variálok bármikor, de el kell, hogy mondjam, hogy ez a fűszerkombináció nem nyűgözött le annyira, mint a citromfüves, kurkumás - remélhetőleg - thai verzió vagy akár az a bizonyos ötfűszeres, kínai recept.
Egy ilyan tál étel nekem felér egy kalanddal az ötlet megszületésétől a kóstolásig bezárólag. Mindenkinek hasonlóan izgalmas és kellemes felfedezést kívánok hozzá. És nagyobb kitartást a fotózáshoz - nem mint én.... csak egy nagyon "halovány" és hevenyészett fotó készült nagy sietve, amit nem vállalhatok, míg a receptet bármikor.   

2014. június 5., csütörtök

Sport szelet, azaz csokoládés gesztenyeszelet sütés nélkül

Ez egy végtelenül egyszerű és sokféleképpen variálható desszert, tulajdonképpen egy csokoládés gesztenyeszelet, amiben ez a két kedvenc alapanyag most átlényegül egy új dologgá, egy szeletelhető krémmé. Csuda tudja, ki és miért nevezte el Sport szeletnek, de így kaptam, így is adom tovább.

Hozzávalók:
30 dkg étcsokoládé, minimum 50%-os
17 dkg vaj
50 dkg gesztenyemassza
4 ek rum(aroma)
2 ek citromlé (az eredeti recept szerint)

Ha bevonod csokoládéval:
10-15 dkg étcsokoládé
1 ek étolaj vagy vaj

1) Egy nagy üvegtálban, vízgőz felett lassan felolvasztom a csokoládét, majd a vajjal és a rummal és kikeverem.
2) A gesztenyemasszát áttöröm - akár egy villa is megteszi - és a masszához keverem, míg homogén nem lesz.
3) A következő lépésként több ötlet is eszembe jut, de mondjuk bélelj ki egy közepes, négyszögletes műanyag tálat fóliával és tömd bele a masszát, ami mehet a hűtőbe.
4) Ha kihűlt, fordítsd ki az edénykéből és már vághatod is kis falatokra, négyszögekre, háromszögekre.
5) Ezt megelőzően akár egy csokoládétetőt is készíthetsz rá, amit szintén étcsokoládéból készíthetsz lassan, vízgőz felett.

A gesztenyéhez a Massa Familia cukormentes gesztenyemasszáját ajánlom, így azzal ízesítheted, amivel akarod, nem kell cukrot venni.
Az eredeti receptben citromlé is szerepel, de, bevallom, én nem tettem bele. 
Nagyon finom bele egy kis rumban áztatott vagy felfőzött mazsola, az apróra vágott dió. Ez utóbbit én magam nem tettem volna bele, az Anyukám leleménye volt és nagyon bejött!
Itt a meleg nyár, amikor ódzkodom a sütő bekapcsolásától, így szívesen ajánlom még akkor is, ha a gesztenyének nincs szezonja és így nem lehetünk nagyon tudatos fogyasztók.
Variáld a formáját - hogyan szeretnéd tálalni? Nézd csak meg a konyhai eszköztárad. Egy őzgerinc formában is remek, ugye?  Hullámos szélű piteforma?
Nasinak, vendégvárónak kiváló, de el tudom képzelni akár tortának is egy vajas kekszmorzsa alappal, amit egy tortaforma aljára tömködök a massza alá, majd hűtőbe teszem, mielőtt a csokoládé tetővel befejezem. Rumos csokigolyókkal díszíteném.
Kép hamarosan, főleg, ha szülinap vagy vendég közeledik. ;)

2014. június 1., vasárnap

Saláta mozarellával, avokádóval, vinaigrettel


Itt a nyár, végre, hadd nyissam meg egy friss, finom salátarecepttel, amiben nem sok meglepetés van, csupán egy szép érett avokádót használtam másként, mint szoktam. Az étel ízéhez nem tett hozzá sokat ebben az összeállításban sem, viszont a szinte már krémes állaga és a beltartalma feltétlenül. A kertből hoztam hozzá a saját salátánkat és hagymánkat. Méltó helyre kerültek.

Hozzávalók 3-4 személyre:
1 avokádó
2 közepes paradicsom
1 csomag mozarella
pár szál újhagyma
1 fej saláta

A vinegrette-hez:
2 ek fehérborecet
2 el extra szűz olívaolaj
1 ek csípős dijoni mustár, nem magos
kb. 1/2 csapott mokkáskanál nádcukor, méz vagy egy kevés édesítőszer
frissen őrölt fehérbors


1) Az öntet hozzávalóit pár gyors mozdulattal, egyszerűen összekevertem egy villával egy kellő méretű üvegtálban, majd minden hozzávalót ebbe a tálba tettem:
2) Az avokádót kettévégtam, kávéskanállal kis darabokat vájtam belőle, a héjából kikanalazva a gyümölcshúst. Összekevertem az öntettel.
3) A sajtot, a paradicsomot, az újhagymát egyforma, falatnyi darabokra vágtam és minden alkalommal kevertem rajta egyet.
4) A salátát is alaposan megtisztítottam a sok eső után és kis falatokra tépkedtem, majd alaposan összeforgattam az egészet.

Hát, ennyi. Gyors, egyszerű, nagyszerű. Egy szelet hallal és egy kevés párolt spárgával igazán finom ebédünk kerekedett, már csak egy pohár finom fehérbor, mondjuk Szeremley hiányzott hozzá.
Gondold össze az alapanyagokat a kedved szerint, én is így tettem. Mivel igyekszem kiváltani a rizst és a krumplit, gondoltam, belecsempészek a köret gyanánt tálalt salátába valami tartalmasabban. Így került egy tálba a többfajta zöldség, a sajt és az avokádó.

Igen, az avokádó gyümölcs, és nem is akármilyen. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Nem csupán guacamole, hanem csokoládékrém is készíthető belőle. Ezzel az ötlettel Zizi nyűgözött le valamikor december tájt és azóta készülök a nagy varázslatra én is: elkészítem a nyers csokitortáját egy szép napon és nyűgözöm le vele a népeket.

A vinaigrette nem más, mint egy salátaöntet, eredetileg francia, aminek a fő hozzávalói az olaj, az ecet és a mustár és aminek számtalan variációja létezik. Ez itt egy relatíve egyszerű változat, nem gondolkodtam, a kedvem szerint csináltam. Változtasd a kedved szerint, például kihagyhatod a cukrot, használhatsz magos, vagy épp angol mustárt. Ha ortodox módon követed a hagyományokat, keverd össze a mustárt az ecettel, majd szinte cseppenként adagold az olajat folytonos keverés mellett, míg opálos és homogén egyveleget nem kapsz. Nos, el kell, hogy mondjam, hogy valami nagyon hasonlót eredményt értem el egy szál villával a kezemben mondjuk 10-20 másodperc alatt. Az vesse rám az első követ, aki különbséget tudna tenni a két változat között a salátán.
Azonban fontos megjegyeznem, hogy csekély mennyiségű salátaöntetről beszélgetünk itt. Ha időt szeretnél spórolni itt a salátaszezon közepén, végy több deciliternyi mennyiséget és szánj elég időt arra, hogy türelmesen elegyítsd az ecetet és az olajat. Azt olvastam valahol, hogy először illik időt adni a sónak, hogy feloldódjon az ecetben, merthogy az olajban nem oldódik. Tárold a hűtőben.

Itt a bőség. Piroslik a cseresznye, terem az ősszel ültetett eper, a borsó hamarosan kitelik és végre valahára van korianderzöldem, mennyi frissesség... Jó étvágyat, szép napokat hozzá.


2014. április 29., kedd

Sárgarépakrém

Egy számomra nagyon kedves és manapság igencsak időszerű recept következik. Márciusban, bocsánat, áprilisban még csak ácsingózhatunk a bőség után és az idényzöldségekből kell varázsolni. Még mindig nem szeretem a primőröket, hiába ontják a receptújságok és oldalak a friss borsós recepteket. Mindig az jut eszembe, hogy vajon hol a csudában nő ilyen korán akkorára az a növényke? Ahogy elnézem a borsóültetvényemet így április 29-én, még türelmesen várakoznunk kell a friss borsóra, mert egyelőre pár üde levél kandikál ki a földből. Majd szólok, ha virágzik, akkor már talán lehet vágni a centit.
Nekem remek példa ez a sárgarépakrém arra, hogy egyszerű hozzávalókból egy kis fantáziával mi finomat lehet alkotni. Örök hála érte Nórinak. :)

Hozzávalók:
4-5 sárgarépa
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
kb. 3 evőkanál tejföl
1 teáskanál mustár,
1 nagy gerezd fokhagyma
2 csipet lestyán

1) A megtisztított sárgarépát  kis lyukú reszelőn lereszelem és olívaolajon pár perc alatt kevergetés mellett megpárolom.
2) Én hozzáreszeltem a fokhagymát is, de ha jobban szereted az erős ízét, inkább utána add hozzá.
3) Hozzákeverem a többi hozzávalót a kedvem szerint és kihűtöm a krémet, míg összeérnek az ízek.

Találd meg a neked tetsző arányokat. Először készíts kevesebbet, ízesíts fokozatosan.
Egyszerű, nagyszerű, egészséges és új ízt hozott a konyhámba.
Szeretem a kencéket. Pirítóson a legjobb egy kevés metélőhagymával, lila hagymával ezidőtájt. Nyáron és ősszel húsos, édes paprikával, ha engem kérdeztek. Bármikor jöhet.
Már régóta tervezek egy olyan kis partit, ahol csak kencék lesznek és ennek főszerepet szánok majd. Finom kenyerekkel, pirítóssal, esetleg frissen sütött naan kenyérrel és sok felcsíkozott és -kockázott zöldséggel tálalom majd őket, hogy mindenki el tudja készíteni a neki épp legvonzóbb kis szendvicseket, harapnivalókat, kanapékat, ahogy tetszik. Remélem, hamarosan beszámolhatok erről a finom alkalomról.

2014. április 21., hétfő

Sárgarépatorta zabpehelyliszttel és citromos mascarponekrémmel

 Omlós. fűszeres, szaftos sárgarépés sütemény

Hát, az úgy kezdődött, hogy készülődvén a húsvéti ebédre megtisztítottam egy nagy csomó zöldséget, többek között vagy másfél kg sárgarépát, mert bár nem ez volt cél, minden fogásba került belőle. A sütibe is egy nagy maréknyit pucoltam. És így lett a húsvéti sütink "répatorta". Nem tortaként került az asztalra, mert az egész ünnepi hétvégére ezt az egy sütit készítettem és szerettem volna, ha kitart. Másrészt, ismerve az ünnepi menüt, gondoltam, hogy egy szelet helyett egy falat süti is elég lesz az ebéd után vagy nasinak. Erre mi sem alkalmasabb a kevert tésztánál. Így lett ebből a rengeteg hozzávalóból egy nagy tepsi, majd másfél kiló  desszert, ráadásul kétféle.

Az eredeti cukkínis sütemény receptemhez képest a következő változtatásokat eszközöltem ez alkalommal: 

Hozzávalók:
4 szép tojás
30 dkg nyírfacukor
2,5 dl extra szűz olívaolaj
1 csapott teáskanál vaníliapor
őrölt fahéj és szegfűszeg
fél csomag sütőpor (az Alnatura foszfátmentes)
1 kávéskanál szódabikarbóna
35 dkg zabpehelyliszt
10 dkg durvára vágott dió
40 dkg megtisztított, lereszelt sárgarépa

házi sárgabaracklekvár nyírfacukorral
10 dkg 60%-os étcsokoládé
1 evőkanál étolaj (jellegtelen ízű)

1 doboz mascarpone,
talán 1 dl habtejszín
1 már kicsavart, igazi, házi biocitrom
kevés édesítőszer vagy a kedved szerint bármilyen cukor vagy méz

Lédús, lehetőség szerint édes répát válassz, ne olyan hatalmas "gyári" darabbokat. A kislyukú reszelőn reszeld le szépen türelmesen az összeset.
A következő három fő hozzávaló miatt egészségesebb sütinek is nevezhetnénk, ám nem biztos, hogy ez a kombó mindenkinek bejön:
Az extra szűz olívaolajat akkor használd, ha nem üt át az íze az ízek összességén. Szagolj csak bele az üvegbe és ha bizonytalan vagy, inkább felezd meg a mennyiséget és pótold ki olvasztott vajjal.
A zabpehelyliszt miatt nagyon omlós lett a tészta, amit mondjuk én imádok, de ha ez nem tetszik és nem akarsz óvatoskodni a vágásnál és állandóan morzsákat takarítgani, használj fele-fele fehér- és zabpehelylisztet.
A nyírfacukor mennyisége azonos volt a cukoréval, sőt, ha jól emlékszem, kevesebbet is tettem bele, de nekem még így is annyira édes lett, hogy legközelebb még jobban lecsökkentem az adagot. - Tudjátok, nagy remények ébredtek bennem, amikor megjelent a nyírfacukor mint egészséges alternatíva. Hiába drága, mégis sokkal jobb érzésekkel ehetek ezután süteményt, ha úgy tartja kedvem, gondoltam magamban. Ám amikor felfedeztem a doboz hátulján, hogy a nyírfacukor is 100% szénhidrát, kissé lelankadt a kezdeti lelkesedésem.... De hát mi is lenne? Hiszen minden természetes édesítőszer szénhidrát. Szóval erről ennyit.
Szeretem a fűszeresebb ízeket és kissé megborult a kezemben a szegfűszeges zacsi. Meg is kaptam "karácsonyi süti" megjegyzést és legközelebb azért óvatosabb leszek.
Én még mindig jobban kedvelem a darabos diót, nagyon finoman megsül a tésztában.

Egy nagy tepsiben sütöttem és pár óra pihentetés után kettévágtam a tésztát.
Az egyik felére vastagon baracklekvárt kentem, majd az olajjal felolvasztott csokoládét rácsorgattam és eloszlattam a tetején.
A másik feléhez egy citromkrémet készítettem, amihez egy olyan csodálatos, igazi házi citromot használtam, amit néhanapján kapok, nagyon megbecsülök és nincs szívem még az utolsó rostját sem kidobni. Nagyon vékony a héja, a fehér réteg szinte teljesen hiányzik, viszont nagyon lédús. Ezért nagyon egyszerűen fogtam a már kicsavart citromot és a robotgéppel péppé daráltam, már amennyire képes volt a gép. Hozzáadtam a többi hozzávalót és egy perc múlva és pár kóstolás és kevés további citromlé hozzáadása után késznek is nyilvánítottam a "citromkrémet" annak ellenére, hogy a gép nem tudott elbánni sok sok kicsi citromdarabbal. Egy darabig tűnődtem, hogy betöltsem-e a tésztát, de úgy döntöttem, hogy inkább a sütikockák mellé kínálom. Bevált! Szépen kiegészíti a darabos, édes tésztát.

Ha valóban tortát készítek, akkor a tészta felét veszem. A citromkrémet a tejszín nélkül készíteném és egyszerűen a torta tetejére kenném. A tésztát esetleg előtte megkenném, beitatnám (felmelegített?) citromdzsemmel, majd a krém tetejét finoman ívelt citromhéj forgácsokkal díszíteném, ha lenne ilyen kütyüm, ami nincs, de talán érdemes lenne beszerezni, mert azért elég csinosan festene. Ha jobban tetszik, narancshéjat és -levet is használhatsz.

2014. április 17., csütörtök

A legfinomabb magyar tejcsokoládékról így húsvét táján

Hát, ilyenre szerintem tőlem most nem számít senki. Mert többnyire a sötét változatot választom, mostanában pedig azok közül is a 81%-osat. Viszont pontosan ezért érdekes az, ami most kikívánkozik belőlem.


Számomra a talán legfinomabb tejcsokoládé egy magyar gyártmány, ami szerintem eddig nem kapott kellő figyelmet és talán mostanában kezd ismertebbé válni. A Vadász csokoládéról van szó, ami egy kis szelet, de annál finomabb: meggyes, enyhén alkoholos trüffelkrémmel töltött finom tejcsokoládé. Étcsokoládé változatban is létezik, ami a kedvencem, sőt, a fehér csokoládé szerelmesei is élvezhetik egy rövid ideje. Egyszerűen szólva számomra tökéletes darab. A siker fokmérője lehet, hogy múlt karácsonykor piacra dobták a szaloncukor változatot is, ráadásul egyszerre négy ízben és én nagyon örültem!

Nagyon ott van a dobogó felső fokának szélén az egyszerű Párizsi kocka, ami ismét csak alkoholos, kávés, trüffel krémmel töltött kis tömör gyönyörűség. Azt hiszem a Boci, azaz a Nestlé gyártja, de nem tesznek róla említést a honlapjukon, amit eléggé hiányolok. Itt találtam valamit, de semmi leírás, részletek arról, hogy egy hagyományosnak is nevezhető magyar csokoládéról van szó - hát, ezt nem tartják említésre méltónak Nestlééknél. Ez nem vet rájuk túl jó fényt, ráadásul sajnos ingadozó a kocka minősége az utóbbi években. És hogy egy Életmód Központnak titulált oldalon lenne a helye, nos, azt nagyon erősen kétlem, mi több, ellenzem.  

A másik, ami figyelmet érdemel, a Tibi - milyen meglepő, ismét csak - trüffelkrémes változata, ami szerintem remekül sikerült és nagyon gyorsan tud fogyni. Talán azért is, mert kedvelem a rumos utóízű krémeket. Lehet extra édes, néha talán gej, annyira elszoktam a cukortól, lehet nagyon egészségtelen, nagyon kalóriadús, mégis nagyon finom néhanapján.

A Stühmer termékek tudnak még néha magukkal ragadni és az olyan hagyományos és tiszta forrásból származó finomságok, mint a Szamos gyümölcsökkel töltött csokoládés desszertjei, bonbonjai könnyen elcsábítanak. Kedvelem mindkét cég gondosságát, a csomagolásokat. És ha kérditek, mivel nyűgözhetnétek le alkalomadtán, hát a Szamos párizsikrémmel, kávékrémmel, rumos piskótával töltött Suhajda desszertjére szavazok. Ezt imádom pont úgy, ahogy van és ne kérdezzétek, miért pont egy ilyen - már bocsánat - h**e nevet adtak neki. Csak a hagyományokra tudok gondolni.

És hát miért akartam ezt elmondani röviden? Mert számomra pont ez testesíti meg a "valami finomat" gondolatát: ha már egyszer valami nagyon egészségtelent eszünk, ami tele van cukorral, annak valami igazán finomnak kell lennie és, tessék, van ilyen, nem is egy. Még szerencse, hogy tudunk választani.

Az úgynevezett tesztem természetesen nem teljes körű és átfogó és koránt sem kóstoltam meg minden magyar tejcsokoládét. Csak úgy elmesélem, én mit kedvelek - amivel elég egyszerűen fel is vázoltam az ízlésemet - és ezen túl várom, hogy ajánljatok nekem valamit. Valami finomat. Mert minden tiszteletem minden igazán finom magyar csokoládénak.
A tömeggyártás mellett egyre többen érzik magukénak az ügyet és készítenek maguk olyan csokoládét, amit kitehetnek a polcra és már kvázi el is használtak olyan új jelzőket mint a "kézműves" meg a "manufaktúra". Lehet varázsolni formákkal, ízkombinációkkal, liofilizált gyümölcsökkel stb stb. Minőség, fantázia, kreativitás, kitartás kérdése. Szívesen ajánlom a Bonbonmánia blogot minden hétköznapi, önjelölt csokoládégyártónak, hiszen szájtátva bámulhatjuk, mi mindent tud varázsolni valaki, akinek - sokunkhoz hasonlóan - nincs előképzettsége sem anyagminőségekről, sem temperálásról. Talán nem véletlen, hogy imádom a Csokoládé című filmet: színes, kedves, szórakoztató, tartalmas és Juliette Binoche tündöklő teremtés. Persze különösen azokat a részeket imádom, amikor épp különböző csokoládékat, bonbonokat gyártanak. Amikor a főhősnő elkezdi kézzel őrölni a kakaóbabot a hagyományos eszközökkel, minden egyes alkalommal elhivatottságot érzek arra, hogy finom csokoládéval etessem az édesszájú népeket és rohannék egy hasonló kis műhelyt nyitni. 

Így szeretnék kampányolni a finom magyar csokoládé mellett, mert bár nem vizsgáltam át tüzetesen a húsvéti csoki- és desszertkínálatot a boltok polcain, szeretném azt hinni, hogy ezek a csokoládék is nyúl- és tojásalakot öltenek ilyentájt. Le a silány minőségű, bevonómasszából gyártott mindenféle nyulakkal! Pont a gyerekeknek adnánk olyat, ami egészségtelen és tetejében nem is jó vagy finom??? Van egy egyszerű összefüggés: minél nagyobb és olcsóbb az a nyúl, annál gyanúsabb az ügy. Tessék szemüveggel felszerelkezni és a tapsifüles fenekére nézni, hogy lásd, mit adsz ajándékként sok szeretettel.

2014. április 16., szerda

Ismét húsvét

Nagyon szeretem. Ééééés végre van időm foglalkozni vele, a virágokkal, a tojásdíszekkel, a tojásfestéssel. A sonkaválasztással és a menü tervezésével.

Így holnap reggel a fű átfésülésével kezdem a kertben a napom, hogy megtaláljam a legszebb lóheréket és finom kis cickafark leveleket, amik mindig a Moha és Páfrány mesére emlékeztetnek. No, persze a lyukas harisnyáról sem kéne elfeledkeznem és a karácsony óta gyűjtögetett nagy zacskó hagymahéj is jön velem, mert holnap itt a tojásfestés, az egyik kedves elfoglaltságom.
Tudom, ismétlem csak magam, de nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, hogy tormát feltétlenül reszeljetek, a házi készítésűnek nincs párja.
A sonkaválasztás nem mulatság, tessék komolyan venni, kérem szépen. 

Az elmúlt két évben egy krémes házisüti, a Dunahullám sütemény volt a befutó, de most a répatortára szavazok. Ma legszívesebben egy citromos mascarponekrémmel tálalnám, amibe egyszerűen beleturmixolok egy már kicsavart biocitromot - ez remekül bevált nemrég! - vagy narancsot -, és talán mézet.
Ráadásnak itt egy kedves kis ötlet, egy nyuszi-sütihad, amit idén sem fogok elkészíteni, mert nem szeretnék ilyen kekszet sütni. Ha mégis megihletett, tessék, válassz egy linzertésztát. Én ma naracshéjjal, vaníliával és a mozsaramban finomra őrölt Earl Grey teafűvel ízesíteném.
Borkorcsolyának, harapnivalónak az egyszerű és nagyszerű túrós pogácsát ajánlom szívesen, aprósüteménynek a narancsos, madulás kekszet, amit ma szívesen mártanék félig finom csokoládéba.

Az ünnepi asztalon csodás főfogás lehet a vajas, zsályás nyulam, ha valaki nyúlra vágyna. Ma pirított édesburgonyával tálalnám.
Ha bárányt készítenék, én biztosan Jamie-t látogatnám meg először, és már látom is, milyen szép mentás bárányreceptet ígér.

Örömteli készülődést, pár óra igazán kellemes pihenést, szép élményeket az ünnepi asztal körül a családdal, barátokkal, mindenféle szerettekkel együtt. 

2014. március 18., kedd

Gyengebab leves zöldségekkel, tejföllel

Egy nem túl beszédes kép az utolsó tányér levesről. 
A petrezselyemzöld nagyon hiányzott róla 
és az íz sokkalta finomabb a látványnál, ezt megígérhetem.
 
Képzeljétek, még sosem főztem "gyengebabot" és kissé bizonytalan is voltam, így utánaolvastam. A szokásos mélyhűtőkiürítési projekt keretén belül került a kezembe egy kis zacskónyi, így indult a történet. Kerestem én a neten tejfölös gyengebablevest, zöldséges gyenge bablevest, de mégsem találtam túl sok mindent. Talán nem gyengebabnak hívják általában?

Annyit tudtam, hogy más zöldségekkel, egy kevés bacon szalonnával, sok hagymával és valószínűleg egy kevés tejföllel szeretném elkészíteni, de biztosan nem szeretném berántani. Végül is hiába keresgéltem, rájöttem, hogy valójában megvan a saját elképzelésem, így a következő lendülettel neki is láttam. És olyan finomság lett belőle, hogy magam-magam is megleptem.
 
Hozzávalók 4 adaghoz:
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
egy 10 dekás csomagolt, szeletelt bacon szalonna kb. ötöde
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 marék gyengebab (ilyentájt a mélyhűtőből)
4 szál sárgarépa (nem az a hatalmas darab)
2 szál fehérrépa (ezek is csak amolyan közepes darabok voltak)
frissen őrölt fehérbors
2 babérlevél
1 Alnatura leveskocka 

fél pohár tejföl
1 csapott evőkanál rizsliszt
1 csokor petrezselyemzöld

1) Felaprítottam a bacont, a hagymát és a fokhagymát és megpirítottam az olajon.
2) Felkarikáztam a répaféléket, az alaphoz adtam és keverés mellett tovább pirítottam azt.
3) Hozzáadtam a felengedett babot, a fűszereket, felöntöttem vizzel és puhára főztem az egészet.
4) A leves kissé édeskés lett és úgy éreztem, egy kevés fokhagyma és egy kis tejföl jól kiegészítené az ízeket. Egy kevés rizsliszttel kikevertem a tejfölt és behabartam a levest. Egy kicsi fokhagymát belereszeltem a végén.

Nagyon ízlett nekünk ez a tulajdonképpen régimódi, egyszerű tejfölös bableves egy kicsit új köntösben, pár aprósággal kiegészítve.
A levesalap ismét bevált, ahogy a lencseleveseknél már bizonyított, szívből ajánlom az elkészítési módot.
Remek étel ez a szerény szezonális márciusi kínálatot tekintve, igaz? Hiszen jócskán várnunk kell még, hogy friss borsót, újhagymát, retket, spenótot hozhassunk be a kiskertből, és addig is ki kell húznunk valahogy a répa-káposzta-hagyma-alma-cékla kombóval és a mélyhűtőben felejtett kincsekkel. Hát, így nem is olyan nehéz és ígérem, ki fogom bírni, amíg kinő az áhított friss petrezselyem- és korianderzöld is. Már több mindent elültettem és várom a sorban kibukkanó zöld növénykéket. És ti? 


2014. február 9., vasárnap

Kínai pirított csirke fafülgombával, bambuszrüggyel, tésztával


A minap megkérdezték a barátaink a Főkosztost, mi az én kedvenc ételem és ő lefagyott....  aztán az első adandó alkalommal meg is interjúvolt, hogy akkor pontosan mi áll nálam az első helyen. Hááát, az "ilyen" és "olyan" jellegű ételek, fejtettem ki elgondolkodva. Ez a válasz nem volt neki elég, mert ő valami olyasmit akart hallani, hogy "kocsonya" vagy "lekváros palacsinta". "Ha nem tudod elmondani, hogy töltött káposzta dagadóval, akkor az fura lesz." - hangzott a replika. Tovább gondolkodtam, de még mindig nem tudtam neki felsorolni 5 ételt, hiszen annyi mindent szeretek akár alkalomszerűen is a bundáskenyérrel kezdve a guacamolével bezárólag, hogy nem ragaszkodom x vagy y ételhez. Azt is eszembe jutott, hogy már írtam is erről, a kedvenc ízeimről, a főkosztos pedig nem emlékszik rá, nem fújja kívülről a listát? Sőt, van itt egy egész blog jelenleg 145 bejegyzéssel, ami azért ad némi támpontot az ízlésemhez, ugye.
A következő - is - az olyan jellegű ételek közé tartozik, ami dobogós nálam, mostanában pedig egész biztosan az egyik legkedvesebb összeállítás. Legyen ez az egyik válaszom a nagy kérdésre. 

Egy kevés fehér hús, minél több zöldség, esetleg egy kevés valami másból, ez alkalommal egy kevés tésztából. Gyorsan pirítom a hozzávalókat, fűszereket kombinálok és egy szaftos egytálételt tehetek az asztalra. Lehet ez olasz, spanyol, mexikói, indiai, marokkói jellegű étel, mind szeretem.

Ez ez étel is a hozzávalók összegondolásával indult, illetve akkor kezdtem dédelgetni a gondolatát, amikor a bevásárlókosaramba tettem egy csomag szárított fafülgombát és egy szép üveg szezámolajat.
Kicsit olvasgattam, mivel illik fűszerezni egy ilyen, gombával és bambuszrüggyel pirított csirkehúst, átgondoltam, milyen más zöldségeket használhatnék, mit találok a kamrámban és csak hordtam, halmoztam a hozzávalókat a konyhaasztalra.
Meglehet, hogy nem teljesen autentikus, de valószínűleg nem áll nagyon messze a kínai konyhától és nagyon finom lett. Biztosan ismételjük, hiszen már az első tányér után megbízást kaptam erre.

Hozzávalók kb. 5-6 adaghoz:
1 csirkemellfilé
kb. 6 evőkanálnyi szezámolaj
2 szál sárgarépa
1 nagy fej lilahagyma
6 levél kínai kel
bambuszrügy, kb. egy üveges kiszerelés fele
egy kis marék szárított fafülgomba beáztatva
szójaszósz
kínai öt fűszer keverékből négy: fahéj, szegfűszeg, római kömény, szecsuáni bors helyett fekete bors, míg csillagánizsom épp nem volt
egy kávéskanál házi csípős piros paprika vagy egy csili
2 cm-es gyömbérgyökér darab
1 evőkanál kukoricakeményítő
egy kevés víz

fél zacskó ázsiai tészta búzalisztből, azaz Chow Mein Noodles, azaz kb. 125 g
egy szép nagy wok vagy serpenyő, amiben mindez elfér

1) A fafülgombát beáztattam és fogalmam sem volt, mennyi idő alatt fog megpuhulni. Szerencsém volt, mert mire eljött a pirítás ideje, már kimászott a vízből, annyira megdagadt.
2) A szobahőmérsékletű mellfiléről leitattam a vizet, majd kb. fél centi széles csíkokra vágtam. Az összes zöldségfélét felcsíkoztam a gombát kivéve, ami még mindig a vízben uszkált. Összetörtem a római köményt a kőmozsaramban. Ha nincs mozsarad, egy nagy kés nyelével zúzd össze, amennyire csak tudod.
3) A nagy, wokszerű, kerámia serpenyőmben felhevítettem 3 evőkanál olajat és kevergetés mellett megpirítottam a húst a fűszerekkel és a szójaszósszal 3-4 perc alatt. Kiszedtem egy tálba, majd a zöldségekkel hasonlóképp jártam el.
4) Visszatettem a húst a piruló zöldséghalomra, ráreszeltem a gyömbért, megsóztam és újra fűszereztem az egészet a kedvem szerint. Egy kevés vízzel összekevertem a keményítőt, aláöntöttem és fedő alatt pároltam az egészet vagy 2-3 percig.
5) Időközben elkészítettem a tésztát, amit a zacskó tanusága szerint csak 4 percig kell forró vízban áztatni, majd a végén óvatosan összeforgattam a zöldségekkel és a csirkével.

A hozzávalók arányát a kedvem szerint alakítottam úgy, hogy egészen egyszerűen egymás mellé tettem őket a konyhaasztalon.
Több helyen olvastam, hogy a hozzávalókat belehempergetik a keményítőbe és úgy pirítják meg és így alakul ki az a bizonyos, kínai ételekre jellemző állag a szójaszósszal együtt. Nos, ezt nem mertem megtenni, mert a keményítőről úgy tudom, csak az utolsó percben kell az ételhez keverni és "nem szabad" főzni. Ha kipróbálom az új módszert, beszámolok róla.
A fafülgombát nem aprítottam fel, de legközelebb úgy teszek.
Mivel számomra új volt az ez összeállítás, a fűszerekkel igen csínján bántam és három fűszerezés alatt alakítottam ki a nekem tetsző ízhatást. Legközelebb beszerzem a csillagánizst is.
A mogyoróolaj is remekül illik ide. Extra szűz olívaolajat használnék, ha nem lenne más idehaza.

Tehát az egyik nagy kedvenc körülbelül így fest. Még most sem tudom és nem is akarom megnevezni az 5 legkedvesebb ételem, de ezzel - és jelzem, más, hasonló jellegű ételekkel - nagyon könnyen el lehet csábítani, már ha valaki épp ezt fontolgatja.

2014. január 24., péntek

Töltött káposzta

Így indult 2013. december 24-én a nagy töltött káposzta projekt:
ezzel a 3 kilós káposztával. Dupla adag.
Még a nap is kisütött és roppant festői volt a kupac,
míg órákkal később a végeredmény pont úgy mutatott a tányérokon , 
mint bármilyen kulturált töltött káposzta.

Megfőzök én mindent, amit el tudok képzelni, akár kóstolás után is, a quesadillától kezdve, a spenóton keresztül a dahllal bezárólag, amiről kaphattok egy kissé vegyes képet ebben a blogban is, de a klasszikus rántotthús-fasírozott-pörköltnokedlivel-halászlé-töltöttpaprika ötösfogat valahogy a háttérbe szorul. Meg kell jegyeznem, a tejfölös csirkepaprikásomra kifejezetten büszke vagyok, bár kb. 3-4 éve nem készítettem.
Eleddig nem készítettem túl sokszor, de jó ideje tudom, mi fán terem a finom töltött káposzta. Enni sem ettem túl sokszor, nem a mindennapok eledele volt nálunk, de mindig nagyon élveztem, ha megkóstolhattam. Szóval nagyon jó indíttatást kaptam, olyat, amit érdemes követni.

Ezek után nem kívánok iskolát nyitni töltött káposzta főzésről, csak elmesélem, hogy már én is majdnem elértem azt, amit igazán kiválónak tartok és hogy akadt pár dilemmám, míg idáig elértem:

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, még vásárolni sem tudok túl jól. Nem tudom én megmondani, hogy pont combból vagy lapockából lehet-e jót főzni, mert azt vettem, ami érzésre jobban tetszett.
Nem biztos, hogy a lehető legprofesszionálisabban készítem elő a káposztaleveleket, de így is működik. Egyelőre. Majd körülnézek még bevált ötleteket keresve.
Tudom, hogy két iskola létezik: akik megfőzik a rizst és akik kardoskodnak a nyers rizs mellett. Én a félutat választottam ki magamnak, mert így jobban érzem a hús és a rizs arányát.
Tudom, hogy valaki a savanyú káposzta leveleit használja a töltelékhez, én az édes káposztára szavazok.
Lehet oldalast, kolbászt (te jó ég...) belefőzni, én nem tenném, az egy másik étel lenne. 
Már csak egy egészen kicsit kell igazítni rajta és kész is a nagykönyvbe bevésendő recept. Szerintem.

Ha jól tudom, ez a fajta töltött káposzta a Nyírségre jellemző inkább. Tudom, hogy tájegységenként változhatnak a főzési szokások és hogy erre nálunkfelé sokan készítik kizárólag savanyított káposztából. Ettem én egészen autentikus töltött káposztát is és azt bizony nem bíztam a véletlenre: amikor Erdélybe utaztam, a jó Ilonka, a szállásadónk főzött ránk és én külön kértem, hogy készítsen. Hát az eléggé más volt a megszoktott ízekhez képest, ugyanis kapros volt! És milyen finom! Biztosan csombor is volt benne, el sem tudom képzelni, hogy ne használta volna, de sajnos nem emlékszem pontos részletekre, csak az elemi élmény maradt meg, ahogy ott ültem átszellemült képpel a gőzölgő tányér fölött. 

Történt, hogy a Főkosztossal nagy elánnal nekiálltunk az első töltött káposztánknak vagy 5 éve. És mi lett belőle? Nagy, kemény, tömör töltelékek. Nem hogy nem kínáltunk meg vele senkit, de meg sem ettük, sajnos kidobásra került.
Aztán jött még pár próbálkozás, újraalkottuk a hús, a rizs és a zsír arányát, pár aranyszabályt betartottunk és egyszer csak valami nagyon finom került ki a fazékból. Na, akkor én fogtam magam és egészen pontosan lejegyeztem, mit is csináltunk és mit tanultam belőle, mit változtatnék. Azóta nem csak nagy igyekezettel, hanem jó szívvel állok neki minden adagnak. De azért történt itt valami számunkra is különleges nem olyan rég, egy fontos napon:
Karácsonykor történt, hogy olyan nagy adagot terveztünk be, hogy első lépésként fel kellett mennünk a padlásra a nagymamám disznóöléses fazekáért. Fogalmam sincs, hány literes, de bevállaltuk, hogy megvendégeljük a családot, így nekivágtunk életem, illetve életünk legnagyobb adagjának. Merész.
Így most muszáj megmutatnom a receptemet, amivel én bizony kezdek elfogult lenni. Referenciának meg ott a Főkosztos, lehet érdeklődni, mitől vigyorgott olyan elégedetten mintapékkutyája.

Hozzávalók egy nagy adaghoz, a karácsonyi adag a duplája volt:
1 közepes édeskáposzta, amiből kb. 15 töltelékhez elég levél kijön
kb. 10-15 dkg savanyított káposzta a piacról
50 dkg disznóhús, lapocka vagy comb, én mindenesete szép sovány húst választottam
10-15 dkg nyers, füstölt, kolozsvári szalonna, szép húsosat vágattam a pultnál
12 dkg nyers rizs
1 közepes (vagy nagy) vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tojás
1 kis konzerv paradicsompüré
kb. 1 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 szárított piros édes fűszerpaprika
frissen őrölt fehérbors

hát ennyi és pont így finom

0) Most karácsonykor ennek a duplája készült, ezért először is kerítenünk kellett egy alkalmatos főzőedényt. A padláson unatkozó diszóöléses fazék jöhetett csak szóba, gondoltam, abban biztosan elfér minden, a nagymamám csak tudta, hogyan kell 30 adag ételt megfőzni.

1) A káposztát még nyersen a leveleire szedtük, amivel biztosan ellenkezik sok tapasztalt töltött káposzta készítő, mert felmerül a kérdés: miért is nem abáltuk meg egészben, miután eltávolítottuk a torzsáját? Hát egyrészt nem volt annyi időnk, hogy egy egész fejet megabáljunk, másrészt én így tanultam. Szóval addig szedtük a külső káposztalevelet, amíg nem elszámoltunk 30 adag töltelékig és ráhagytunk jó pár tartalék levelet, hogy legyen mibe csomagolni a finom masszát. A maradék káposztát vékonyra vágtuk.
Ez a legkevésbé hálás része az egész hadműveletnek, mert szakad a káposztalevél. Aztán kérdem én a tapasztaltabbakat: miért lenne könnyebb a főtt leveleket lefejteni a káposztafejről? Az nem szakad olyan nagyon? Nem vagyok róla meggyőződve.
2) Aztán megint mehettem a padlásra, mert ekkora adag káposztalevél abálásához újfent nagy fazék kell, bizony. Míg felforrósodott a sós víz, a levelek középső erét kivágtam egy éles, vékony pengéjű késsel, de nem távolítottam el, csak igyekeztem olyan vékonyra vágni a felületet, mint a levél maga.
3) Mire egyszer felforrt a víz, már készítettem elő egy nagy fém tálcát. Először letettük a forró teli fazekat a kőre, úgy álltunk neki - komolyan mondom, már akkor disznóöléses hangulatom lett, igaz rég volt. Amikor nem láttunk a gőztől, miközben mindenhol túlméretezett fazekak felett szintén túlméretezett fakanalakkal és késekkel a kezében sürgölődött a család. Szűrőlapáttal, egyesével emeltük ki a leveleket a tálcára, ahol kihűltek kissé, hogy fel tudjuk őket használni. Ahogy szakadtak a levelek, mi sűrűn *****tünk. A forró vizet nem öntöttük ki, hamarosan felhasználtuk egy részét.
4) Időközben a hagymaféléket megtisztítottam, apróra vágtam és olajon megdinszteltem. A megmosott, lecsepegtetett rizst hozzáadtam és annyi forróvizet öntöttem rá gondolomformán, hogy kb. a duplájára dagadjon kb. 3-4 perc alatt. Ezután lezártam a gázt és megfűszereztem a rizst. Hozzáadtam a tojás, a darált húst és a szintén ledarált szalonnát és szépen összegyúrtam az egészet. A szalonna bőre hamarosan kelleni fog.
5) A húsos masszát egy hevenyészett mozdulattal kettéosztottam a tálban, hogy tudjuk majd, kb. hol tartunk és nekiláttunk a göngyölésnek. Csak lazán, nem szabad nagyon szorosra tömni a leveleket (okulva az első saját tapasztalatból, lásd fent). 
6) Kezdődött az építkezés azzal, hogy a nagyfazék fenekén megágyaztunk a szalonna bőrével. Aztán jött egy laza réteg édes és egy kicsit kevesebb savanyú káposzta, valamint egy kanálnyi paradicsompüré és só. Erre egy réteg töltött káposztalevél hajtással lefelé. Aztán ismét egy réteg káposzta, paradicsom és só, aztán töltelék és így tovább, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Az építmény tetején káposztaréteg van. Ideális esetben elég minden hozzávaló, a töltelék, a levél, stb. Ezt segítheti az, ha már időközben elkezdesz matekozni.
7) Ezt a majnem teli lábost letettük a földre és óvatosan nyakon öntöttük a még mindig forró káposztalével, annyival, ami épp ellepte. Ezt követi a kezésbé mozgalmas rész, a főzés. Lassú tűzön, órákon át, jó sokszor megkóstolva és aggályoskodva a fazék felett: Vajon elég ízletes lesz? Kellően megfő majd? Te jó ég, ez még mindig sótlan ...
8) Aztán feltakarítottunk. Lett ott akkora főzés, hogy körülöttünk majdnem minden magán viselte a nyomait.
9) Persze tejföllel, külön 12- és 25%-sal tálaltam, mert ki tudja, ki mit akar szem előtt tartani karácsony estéjén. A derékméretét vagy az ünnepi tobzódást. És toronyi kenyérrel, ami közel s távol a legfinomabb. Igazán szerencsések vagyunk vele. Igen, lett belőle igazi ünnepi asztal, ahová először ülhettünk le együtt a nappalinkban, amin nagyon sokat dolgozunk, a feldíszített fa mellett és én nagyon boldog voltam.

Meg lett ebből szép hosszú recept is, ugye? Ezt egyszerűen nem tudom rövidebben elmondani, hiszen így teljes, a sok tapasztalattal együtt. Amilyen egyszerű étel ez, olyan körülményes tud lenni. Olyan, aminek úgy neki kell veselkedni. De megéri. Ritkán ugyan, de megérti.
Mindenesetre nagyon örülök az eltalált ízeknek. És a kellemes állagú tölteléknek, ez elég fontos nekem. És mi lenne az az igazítás, amit emlegettem? Az, hogy egy kicsit több savanyú káposztát bírna el az ízek egyensúlya. Ennyi.

Nem tudom, lehet-e értő szemmel káposztafejet választni a piacon, ami jó alapanyagnak bizonyul majd és kezes ahhoz, hogy kellő mennyiségű és minőségű levelet tudjunk róla leszedni.
Nem előre ledarált húst vettem, hanem ledaráltattam egy tetszetős darabot.
Javaslom a házi savanyított káposztát a piacon. Ott talán esélyed van rá, hogy jó minőségű, tartósítószertől mentes alapanyagot vegyél.

Talán mindent elmondtam, ha nem, hát pótolom később. Kívánom, hogy ti is találjatok annyi örömet a töltött káposzta főzésben mint én, azaz mi azon a karácsonyi napon.

2014. január 16., csütörtök

Sárgarépás, mustáros csirkemell

A következő étel a "nézzünk körül a hűtőben, hogy ne menjen tönkre valami finom" és a "használjuk fel az itthon fellelhető hozzávalókat, mielőtt elmennénk vásárolni" jegyében született.
Így történt, hogy amikor leitattam a vizet a csirkéről, még nem tudtam, mit fogunk ebédelni. Aztán körülnéztem: a még karácsony előtt a piacon beszerzett házi sárgarépa a hűtőben; gyönyörű és igazi bio vöröshagyma a kamrában, ajándék a barátnőmtől, saját termésük; kettévágott mustárosflakon az asztalon - a reggeli teríték maradéka -, amiből szeretem kiszedni a maradékot. 
És mert Nóri megismertetett egy számomra újfajta finomsággal - amit mindig nagyon élvezek: egy igazán finom és egyben inspiráló kóstolót kaptam egy bizonyos mustáros, fokhagymás répakrémből egy csipet lestyánnal. Még élénken él bennem az emléke és mielőbb szeretném viszontlátni a pirtósomon.
Hát, nagyjából így született meg ez az étel. Kétségtelen, hogy étel első ránézésre beleillik a szokásos zöldséges csirke receptjeim közé és relatív rendszerességgel kerül ki valami hasonló a serpenyőmből, de ez annyira finom lett, hogy úgy döntöttem, feljegyzem. Hogy meg tudjam ismételni.
Fényképem az nincsen, elfogyott minden, mielőtt még gondolkodtam volna. 

Hozzávalók:
kb. 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csirkemellfilé
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
5-6 közepes sárgarépa
frissen őrölt fehérbors
1 púpos teáskanál majoranna
1 teáskanál oregano
kb. 1 evőkanál mustár


1) A szobahőmérsékletű csirkemell filéről felitatom a maradék vizet és egyforma, kis csíkokra vágom.
2) A répát lereszelem, a kétféle hagymát vékonyan felszelem.
3) A szép nagy, wokszerű serpenyőmet használom. 2 ek olívaolajat hevítek és kevergetés mellett kb. 5-6 percig pirítom a húst. Közben borsot tekerek rá és megszórom a zöldfűszerekkel.  A végén megsózom.
4) A pirított húst kiszedem egy hőálló tálba és most következik a zöldséghalom. Sszükség lesz még legalább 2 ek olívaolajra, de időközben lehet, hogy kell még. Gyorsan, kevergetés mellett dolgozunk, hogy megpiruljanak, kissé karamellizálódjanak a zöldségek. A nagyok rázogathatják is a serpenyőjüket olyan ügyesen előre és felfelé dobálva a piruló halmot. Én még nem így tudok zsonglőrködni, ráadásul nem igazán szeretek sütőt takarítani. Közben ezt is fűszerezem. Ez kb. 3-4 percet vesz igénybe.
5) Visszateszem a húst a serpenyőbe, hozzáadom a mustárt és felöntöm kb. 2-3 dl vízzel, annyival, hogy a hozzávalók kissé megduzzadjanak, tovább puhuljanak és kellően szaftos legyen az étel, amikor lezárom a gázt kb. 5-10 perc múlva. Persze jól megkeverem és utólag is fűszerezem az ételt.
6) Vöröshagymával, borsóval és - ismét csak - reszelt sárgarépával párolt barnarizzsel tálaltam és nagyon élveztük.

Nagyon kedvelem az ilyen állagú és összetételű ételeket.A sárgarépa-hagyma-fokhagyma-mustár kombó pedig nagggyon megtetszett! A zöldfűszerek szépen harmoznizáltak vele, de legközelebb kipróbálom a lestyánt is.
Az előkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint maga az elkészítés, ezt kalkuláld bele. Ha barnarizzsel köríted, kezd a főzést a rizzsel, így kb. 45 perc alatt el is készül minden.
Azt hiszem, egy deci tejszín vagy kókusztej kifejezetten jól illene hozzá. 

Bármikor elkészíthető, a hozzávalók mindig rendelkezésre állnak és ez most nagyon jó nekünk, mert épp itt vagyunk a tél közepén, január 16-t írunk. Nézz körül te is a hűtődben és gondolj össze valami finomat, amit eddig még nem ettél. Ha úgy érzed, szerény a januári választék, egy kevés inspirációt kaphatsz egy tavalyi posztból, amiben azon gondolkodtam el, mi minden áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy időszerű és finom ételeket együnk. Aztán irány a kamra és a hűtő. És a piac, ahol még mindig találhatunk helyi termelőket. Arról ismered meg őket, - hogy is mondjam - hogy nem árulnak padlizsánt ezidőtájt és nem kifogástalan egyenrépa áll előttük halomban.
Kellemes válogatást.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...