2014. január 24., péntek

Töltött káposzta

Így indult 2013. december 24-én a nagy töltött káposzta projekt:
ezzel a 3 kilós káposztával. Dupla adag.
Még a nap is kisütött és roppant festői volt a kupac,
míg órákkal később a végeredmény pont úgy mutatott a tányérokon , 
mint bármilyen kulturált töltött káposzta.

Megfőzök én mindent, amit el tudok képzelni, akár kóstolás után is, a quesadillától kezdve, a spenóton keresztül a dahllal bezárólag, amiről kaphattok egy kissé vegyes képet ebben a blogban is, de a klasszikus rántotthús-fasírozott-pörköltnokedlivel-halászlé-töltöttpaprika ötösfogat valahogy a háttérbe szorul. Meg kell jegyeznem, a tejfölös csirkepaprikásomra kifejezetten büszke vagyok, bár kb. 3-4 éve nem készítettem.
Eleddig nem készítettem túl sokszor, de jó ideje tudom, mi fán terem a finom töltött káposzta. Enni sem ettem túl sokszor, nem a mindennapok eledele volt nálunk, de mindig nagyon élveztem, ha megkóstolhattam. Szóval nagyon jó indíttatást kaptam, olyat, amit érdemes követni.

Ezek után nem kívánok iskolát nyitni töltött káposzta főzésről, csak elmesélem, hogy már én is majdnem elértem azt, amit igazán kiválónak tartok és hogy akadt pár dilemmám, míg idáig elértem:

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, még vásárolni sem tudok túl jól. Nem tudom én megmondani, hogy pont combból vagy lapockából lehet-e jót főzni, mert azt vettem, ami érzésre jobban tetszett.
Nem biztos, hogy a lehető legprofesszionálisabban készítem elő a káposztaleveleket, de így is működik. Egyelőre. Majd körülnézek még bevált ötleteket keresve.
Tudom, hogy két iskola létezik: akik megfőzik a rizst és akik kardoskodnak a nyers rizs mellett. Én a félutat választottam ki magamnak, mert így jobban érzem a hús és a rizs arányát.
Tudom, hogy valaki a savanyú káposzta leveleit használja a töltelékhez, én az édes káposztára szavazok.
Lehet oldalast, kolbászt (te jó ég...) belefőzni, én nem tenném, az egy másik étel lenne. 
Már csak egy egészen kicsit kell igazítni rajta és kész is a nagykönyvbe bevésendő recept. Szerintem.

Ha jól tudom, ez a fajta töltött káposzta a Nyírségre jellemző inkább. Tudom, hogy tájegységenként változhatnak a főzési szokások és hogy erre nálunkfelé sokan készítik kizárólag savanyított káposztából. Ettem én egészen autentikus töltött káposztát is és azt bizony nem bíztam a véletlenre: amikor Erdélybe utaztam, a jó Ilonka, a szállásadónk főzött ránk és én külön kértem, hogy készítsen. Hát az eléggé más volt a megszoktott ízekhez képest, ugyanis kapros volt! És milyen finom! Biztosan csombor is volt benne, el sem tudom képzelni, hogy ne használta volna, de sajnos nem emlékszem pontos részletekre, csak az elemi élmény maradt meg, ahogy ott ültem átszellemült képpel a gőzölgő tányér fölött. 

Történt, hogy a Főkosztossal nagy elánnal nekiálltunk az első töltött káposztánknak vagy 5 éve. És mi lett belőle? Nagy, kemény, tömör töltelékek. Nem hogy nem kínáltunk meg vele senkit, de meg sem ettük, sajnos kidobásra került.
Aztán jött még pár próbálkozás, újraalkottuk a hús, a rizs és a zsír arányát, pár aranyszabályt betartottunk és egyszer csak valami nagyon finom került ki a fazékból. Na, akkor én fogtam magam és egészen pontosan lejegyeztem, mit is csináltunk és mit tanultam belőle, mit változtatnék. Azóta nem csak nagy igyekezettel, hanem jó szívvel állok neki minden adagnak. De azért történt itt valami számunkra is különleges nem olyan rég, egy fontos napon:
Karácsonykor történt, hogy olyan nagy adagot terveztünk be, hogy első lépésként fel kellett mennünk a padlásra a nagymamám disznóöléses fazekáért. Fogalmam sincs, hány literes, de bevállaltuk, hogy megvendégeljük a családot, így nekivágtunk életem, illetve életünk legnagyobb adagjának. Merész.
Így most muszáj megmutatnom a receptemet, amivel én bizony kezdek elfogult lenni. Referenciának meg ott a Főkosztos, lehet érdeklődni, mitől vigyorgott olyan elégedetten mintapékkutyája.

Hozzávalók egy nagy adaghoz, a karácsonyi adag a duplája volt:
1 közepes édeskáposzta, amiből kb. 15 töltelékhez elég levél kijön
kb. 10-15 dkg savanyított káposzta a piacról
50 dkg disznóhús, lapocka vagy comb, én mindenesete szép sovány húst választottam
10-15 dkg nyers, füstölt, kolozsvári szalonna, szép húsosat vágattam a pultnál
12 dkg nyers rizs
1 közepes (vagy nagy) vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tojás
1 kis konzerv paradicsompüré
kb. 1 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 szárított piros édes fűszerpaprika
frissen őrölt fehérbors

hát ennyi és pont így finom

0) Most karácsonykor ennek a duplája készült, ezért először is kerítenünk kellett egy alkalmatos főzőedényt. A padláson unatkozó diszóöléses fazék jöhetett csak szóba, gondoltam, abban biztosan elfér minden, a nagymamám csak tudta, hogyan kell 30 adag ételt megfőzni.

1) A káposztát még nyersen a leveleire szedtük, amivel biztosan ellenkezik sok tapasztalt töltött káposzta készítő, mert felmerül a kérdés: miért is nem abáltuk meg egészben, miután eltávolítottuk a torzsáját? Hát egyrészt nem volt annyi időnk, hogy egy egész fejet megabáljunk, másrészt én így tanultam. Szóval addig szedtük a külső káposztalevelet, amíg nem elszámoltunk 30 adag töltelékig és ráhagytunk jó pár tartalék levelet, hogy legyen mibe csomagolni a finom masszát. A maradék káposztát vékonyra vágtuk.
Ez a legkevésbé hálás része az egész hadműveletnek, mert szakad a káposztalevél. Aztán kérdem én a tapasztaltabbakat: miért lenne könnyebb a főtt leveleket lefejteni a káposztafejről? Az nem szakad olyan nagyon? Nem vagyok róla meggyőződve.
2) Aztán megint mehettem a padlásra, mert ekkora adag káposztalevél abálásához újfent nagy fazék kell, bizony. Míg felforrósodott a sós víz, a levelek középső erét kivágtam egy éles, vékony pengéjű késsel, de nem távolítottam el, csak igyekeztem olyan vékonyra vágni a felületet, mint a levél maga.
3) Mire egyszer felforrt a víz, már készítettem elő egy nagy fém tálcát. Először letettük a forró teli fazekat a kőre, úgy álltunk neki - komolyan mondom, már akkor disznóöléses hangulatom lett, igaz rég volt. Amikor nem láttunk a gőztől, miközben mindenhol túlméretezett fazekak felett szintén túlméretezett fakanalakkal és késekkel a kezében sürgölődött a család. Szűrőlapáttal, egyesével emeltük ki a leveleket a tálcára, ahol kihűltek kissé, hogy fel tudjuk őket használni. Ahogy szakadtak a levelek, mi sűrűn *****tünk. A forró vizet nem öntöttük ki, hamarosan felhasználtuk egy részét.
4) Időközben a hagymaféléket megtisztítottam, apróra vágtam és olajon megdinszteltem. A megmosott, lecsepegtetett rizst hozzáadtam és annyi forróvizet öntöttem rá gondolomformán, hogy kb. a duplájára dagadjon kb. 3-4 perc alatt. Ezután lezártam a gázt és megfűszereztem a rizst. Hozzáadtam a tojás, a darált húst és a szintén ledarált szalonnát és szépen összegyúrtam az egészet. A szalonna bőre hamarosan kelleni fog.
5) A húsos masszát egy hevenyészett mozdulattal kettéosztottam a tálban, hogy tudjuk majd, kb. hol tartunk és nekiláttunk a göngyölésnek. Csak lazán, nem szabad nagyon szorosra tömni a leveleket (okulva az első saját tapasztalatból, lásd fent). 
6) Kezdődött az építkezés azzal, hogy a nagyfazék fenekén megágyaztunk a szalonna bőrével. Aztán jött egy laza réteg édes és egy kicsit kevesebb savanyú káposzta, valamint egy kanálnyi paradicsompüré és só. Erre egy réteg töltött káposztalevél hajtással lefelé. Aztán ismét egy réteg káposzta, paradicsom és só, aztán töltelék és így tovább, amíg el nem fogytak a hozzávalók. Az építmény tetején káposztaréteg van. Ideális esetben elég minden hozzávaló, a töltelék, a levél, stb. Ezt segítheti az, ha már időközben elkezdesz matekozni.
7) Ezt a majnem teli lábost letettük a földre és óvatosan nyakon öntöttük a még mindig forró káposztalével, annyival, ami épp ellepte. Ezt követi a kezésbé mozgalmas rész, a főzés. Lassú tűzön, órákon át, jó sokszor megkóstolva és aggályoskodva a fazék felett: Vajon elég ízletes lesz? Kellően megfő majd? Te jó ég, ez még mindig sótlan ...
8) Aztán feltakarítottunk. Lett ott akkora főzés, hogy körülöttünk majdnem minden magán viselte a nyomait.
9) Persze tejföllel, külön 12- és 25%-sal tálaltam, mert ki tudja, ki mit akar szem előtt tartani karácsony estéjén. A derékméretét vagy az ünnepi tobzódást. És toronyi kenyérrel, ami közel s távol a legfinomabb. Igazán szerencsések vagyunk vele. Igen, lett belőle igazi ünnepi asztal, ahová először ülhettünk le együtt a nappalinkban, amin nagyon sokat dolgozunk, a feldíszített fa mellett és én nagyon boldog voltam.

Meg lett ebből szép hosszú recept is, ugye? Ezt egyszerűen nem tudom rövidebben elmondani, hiszen így teljes, a sok tapasztalattal együtt. Amilyen egyszerű étel ez, olyan körülményes tud lenni. Olyan, aminek úgy neki kell veselkedni. De megéri. Ritkán ugyan, de megérti.
Mindenesetre nagyon örülök az eltalált ízeknek. És a kellemes állagú tölteléknek, ez elég fontos nekem. És mi lenne az az igazítás, amit emlegettem? Az, hogy egy kicsit több savanyú káposztát bírna el az ízek egyensúlya. Ennyi.

Nem tudom, lehet-e értő szemmel káposztafejet választni a piacon, ami jó alapanyagnak bizonyul majd és kezes ahhoz, hogy kellő mennyiségű és minőségű levelet tudjunk róla leszedni.
Nem előre ledarált húst vettem, hanem ledaráltattam egy tetszetős darabot.
Javaslom a házi savanyított káposztát a piacon. Ott talán esélyed van rá, hogy jó minőségű, tartósítószertől mentes alapanyagot vegyél.

Talán mindent elmondtam, ha nem, hát pótolom később. Kívánom, hogy ti is találjatok annyi örömet a töltött káposzta főzésben mint én, azaz mi azon a karácsonyi napon.

2014. január 16., csütörtök

Sárgarépás, mustáros csirkemell

A következő étel a "nézzünk körül a hűtőben, hogy ne menjen tönkre valami finom" és a "használjuk fel az itthon fellelhető hozzávalókat, mielőtt elmennénk vásárolni" jegyében született.
Így történt, hogy amikor leitattam a vizet a csirkéről, még nem tudtam, mit fogunk ebédelni. Aztán körülnéztem: a még karácsony előtt a piacon beszerzett házi sárgarépa a hűtőben; gyönyörű és igazi bio vöröshagyma a kamrában, ajándék a barátnőmtől, saját termésük; kettévágott mustárosflakon az asztalon - a reggeli teríték maradéka -, amiből szeretem kiszedni a maradékot. 
És mert Nóri megismertetett egy számomra újfajta finomsággal - amit mindig nagyon élvezek: egy igazán finom és egyben inspiráló kóstolót kaptam egy bizonyos mustáros, fokhagymás répakrémből egy csipet lestyánnal. Még élénken él bennem az emléke és mielőbb szeretném viszontlátni a pirtósomon.
Hát, nagyjából így született meg ez az étel. Kétségtelen, hogy étel első ránézésre beleillik a szokásos zöldséges csirke receptjeim közé és relatív rendszerességgel kerül ki valami hasonló a serpenyőmből, de ez annyira finom lett, hogy úgy döntöttem, feljegyzem. Hogy meg tudjam ismételni.
Fényképem az nincsen, elfogyott minden, mielőtt még gondolkodtam volna. 

Hozzávalók:
kb. 4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csirkemellfilé
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd
5-6 közepes sárgarépa
frissen őrölt fehérbors
1 púpos teáskanál majoranna
1 teáskanál oregano
kb. 1 evőkanál mustár


1) A szobahőmérsékletű csirkemell filéről felitatom a maradék vizet és egyforma, kis csíkokra vágom.
2) A répát lereszelem, a kétféle hagymát vékonyan felszelem.
3) A szép nagy, wokszerű serpenyőmet használom. 2 ek olívaolajat hevítek és kevergetés mellett kb. 5-6 percig pirítom a húst. Közben borsot tekerek rá és megszórom a zöldfűszerekkel.  A végén megsózom.
4) A pirított húst kiszedem egy hőálló tálba és most következik a zöldséghalom. Sszükség lesz még legalább 2 ek olívaolajra, de időközben lehet, hogy kell még. Gyorsan, kevergetés mellett dolgozunk, hogy megpiruljanak, kissé karamellizálódjanak a zöldségek. A nagyok rázogathatják is a serpenyőjüket olyan ügyesen előre és felfelé dobálva a piruló halmot. Én még nem így tudok zsonglőrködni, ráadásul nem igazán szeretek sütőt takarítani. Közben ezt is fűszerezem. Ez kb. 3-4 percet vesz igénybe.
5) Visszateszem a húst a serpenyőbe, hozzáadom a mustárt és felöntöm kb. 2-3 dl vízzel, annyival, hogy a hozzávalók kissé megduzzadjanak, tovább puhuljanak és kellően szaftos legyen az étel, amikor lezárom a gázt kb. 5-10 perc múlva. Persze jól megkeverem és utólag is fűszerezem az ételt.
6) Vöröshagymával, borsóval és - ismét csak - reszelt sárgarépával párolt barnarizzsel tálaltam és nagyon élveztük.

Nagyon kedvelem az ilyen állagú és összetételű ételeket.A sárgarépa-hagyma-fokhagyma-mustár kombó pedig nagggyon megtetszett! A zöldfűszerek szépen harmoznizáltak vele, de legközelebb kipróbálom a lestyánt is.
Az előkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint maga az elkészítés, ezt kalkuláld bele. Ha barnarizzsel köríted, kezd a főzést a rizzsel, így kb. 45 perc alatt el is készül minden.
Azt hiszem, egy deci tejszín vagy kókusztej kifejezetten jól illene hozzá. 

Bármikor elkészíthető, a hozzávalók mindig rendelkezésre állnak és ez most nagyon jó nekünk, mert épp itt vagyunk a tél közepén, január 16-t írunk. Nézz körül te is a hűtődben és gondolj össze valami finomat, amit eddig még nem ettél. Ha úgy érzed, szerény a januári választék, egy kevés inspirációt kaphatsz egy tavalyi posztból, amiben azon gondolkodtam el, mi minden áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy időszerű és finom ételeket együnk. Aztán irány a kamra és a hűtő. És a piac, ahol még mindig találhatunk helyi termelőket. Arról ismered meg őket, - hogy is mondjam - hogy nem árulnak padlizsánt ezidőtájt és nem kifogástalan egyenrépa áll előttük halomban.
Kellemes válogatást.

2014. január 9., csütörtök

Csőben sült tejfölös csirkemell

Az emberek rajonganak a sült sajtért és sonkáért vagy bacon szalonnáért. Na jó, nem ez az évtized megfigyelése. Mondjuk úgy, hogy újból és újból rácsodálkozom: miért pont ez hoz lázba sokakat?
Egy szokványos, fantáziátlan étlapon biztosan a sajttal, sonkával töltött rántott hús az étterem legjobb ajánlata.... Vagy csavard baconbe a zöldséget és a biztonság kedvéért még süss rá sajtot is. Vagy temesd el az étel legnagyobb részét 2 marék reszelt trappista alá és kéééész a frappáns tálalás ..... óóóó, te jó ég.

Itt van a jól bevált csirkemell torta: csomagold be sok sajtba a csirkemellfiléket és süsd meg baconkabátban. Mindenki ismeri, ugye? Finom, finom, a csirke nagyon odaadó jószág, sült bacon- és sajtíze lesz; nagyot nem lehet vele hibázni, joker étel. Persze, tegye fel a kezét, aki nem szereti a sült sajtot vagy szalonnát. Jelezném, hogy én szeretem, de nem lehet vele lenyűgözni. Hiszek benne, hogy az ilyen ételeket is el lehet készíteni remekül, de hogy ez lenne az ételek alkotásának és a vendéglátásnak a netovábbja, azt kétlem.

Nos, ilyen bevezető után senki nem gondolná, mit készítettem: valami hasonlót. Ez volt a kiindulópont. Egy recepteket ajánló közösségben linkelte be egy tag és itt olvashattam a sok kommentet, miszerint milyen nyálcsorgató is ez az étel. Mindenesetre felborzolódni látszódtak a kedélyek és én eltűnődtem: Tényleg? Ennyire megindít sokakat, akik naponta gondoskodnak, sütnek, főznek? Hát, legyen, és is elkészítem a változatosság kedvéért. Mert azt reméltem tőle, hogy egy kicsit más lesz. Mert a húst apróra vágtam, mert a szósz alapja a tejföl volt és ez kíváncsivá tett. Hát, annyira nem lett más, de mondjuk úgy, kellemes. Ha jól emlékszem, kisebb változtatásokat eszközöltem eképp:

Hozzávalók:
80 dkg csirkemell - 2 egész csirkemellfilé volt
20 dkg bacon szalonna - hát, pont annyi, amennyivel kibéleltem a tálat és befedtem a művet, az őzgerinc forma a padláson vár a jobb sorsára 

15 dkg reszelt sajt - gondolomformán és gondolom, nem Csízió pizzafeltétet vettem

bors - frissen őrölt fehér bors
petrezselyem ízlés szerint - a fotó tanusága szerint ez nem került bele
4 evőkanál tejföl - azt hiszem, gondolomformán tettem bele, amennyi kellően összetartotta a húskockákat
3 evőkanál liszt - ezt ma nem tennék bele
2 tojás - ez összetartja majd a sajttal együtt liszt nélkül is


1) A szobahőmérsékletű, száraz (nem vizes) húst felvágtam apró kockára.

2) Összekevertem a tejfölt a tojásokkal, sóztam, borsoztam és hozzákevertem a reszelt sajtot, majd a felkockázott húst hozzáadtam a masszához .
3) A szép kerámia sütőtálamat kibéleltem szalonnával. A masszát átöntöttem a formába és további baconszeletekkel takartam le a tetejét. 

4) Ezt a tálat hideg sütőbe tettem és 170-180 fokon készre sütöttem. Szeletelés előtt érdemes egy kicsit állni hagyni. 

Ha nagyon pirul a teteje, tégy rá sütőpapírt. Én azért ízesíteném egy kicsit, egy kevés fűszert elviselne, akár szerecsendiót, akár majorannát.
Nem lett egy nagy durranás, de alapvetően nem rossz, akarom mondani finom étel. Szerintem kissé száraz lett, így sok friss salátával tálaltam. Nekem jellegénél fogva inkább a hideg idők étele, de nyáron hidegen szeletelve egy finom salátával szépen megállja a helyét. Már ha szereted a sült sajtot és bacont.
Én maradnék inkább egy ilyen ötletnél mint ez a göngyölt pulykamell, ez igen, ez már megfogott. Remekül fest és rengeteg ízt ígér. A sonka és a sajt után is van élet. Akarom mondani, étel.

Csokoládé ropogós

Nos, ezt a nevet adtam ennek a desszertnek, de talán nevezhetnénk bonbonnak is, ahogy kaptam. Köszönet érte Évának még egyszer, a kedvességért és az inspiráló ötletért. Nagyon egyszerű, gyors finomság, remek ajándék.

Egy adaghoz a következőt raktam össze:
2 tábla, azaz 20 dkg csokoládé
1 marék török mogyoró felaprítva
kb. 5-6 marék sima kukoricapehely
egy kevés aszalt gyümölcs

1) A két tábla csokoládét összetöröm és vízgőzön, lassú (!) tűzön felolvasztom. A felső edény ne érjen bele a vízbe. Ha gyorsan olvasztod, a csokoládé összecsomósodhat.
2) Megkeverem, hogy segítsem a olvadást és le is zárom a gázt. Beleszórom a felaprított mogyorót, a kukoricapelyhet nagyjából belemorzsolom a két kezem között. Annyit teszek bele, amennyit felvesz a csokimassza, azaz, mindent bevon egyenletesen.
3) Sütőpapírral kibélelt tepsibe adagolom a masszát 2 kanál segítségével és a tetejére enyhén rányomok egy darab aszalt gyümölcsöt. Vagy mogyorót. Vagy ahogy tetszik.
4) Lehetőleg hideg helyre teszem és megvárom, amíg újra megköt a csokoládé.
5) Becsomagolom egy szép kis dobozba, szép zacskóba, ajándékba adom és mindenki szereti. :)

A nagyon édes változat:
1 tábla finom tejcsokoládé
1 tábla Milka Noisette csokoládé
mogyoró
kukoricapehely
aszalt vörös áfonya

A sötét változat:
2 tábla finom, minimum 60%-os étcsokoládé
mogyoró
kukoricapehely
egy kevés fahéj az ünnep kedvéért
rumba áztatott aszalt sárgabarack

Meglepően finom, ropogós kis bonbonokat vagy desszertet kapunk, amiben nem dominál a kukoricapehely és ami igazán meglepett, hogy nem puhul meg. Esélye sincs rá, mert hamar elfogy.
A titka a finom alapanyag - nem a Katica tortabevonó - és hogy időben elkészítsd, hogy meg tudjon kötni az anyag. Készítettem ilyet is, olyat is, megpróbálván megcélozni a szeretteim ízlését.

Nem mondom, hogy a variációk száma végtelen, de a hozzávalókat bátran megválogathatod a kedved szerint. Az olajos magvakon és aszalt gyümölcsökön túl ízesítheted mondjuk egy kevés alkohollal, kávéval, fűszerekkel, összetört M&M's csokigolyókkal. Egy csepp narancs illóolajjal, stb, stb. 

Azért nyúltam pl. a Milka Noisette-hez, mert nagyon szeretem a Ferrero Rocher bonbont és reméltem, hogy nagyjából visszaadható az élmény, vagy legalább felidézi majd az emlékét. Hiszen ez nagyjából a következőkből áll: mogyoró, talán mogyorókrém, csokoládé, valami ropogós. Gondoltam, miért ne lehetne ezt valahogy házilag összedobni? Mert azzal kb. bármikor le lehet kenyerezni egy pillanat alatt és ezt csak úgy megsúgom most; kinek, kinek jól jöhet még ez a kis "segítség" ;)
Megnéztem, az a ropogós valami ostya. Az ostya állaga és ízvilága mondjuk megközelíti a kukoricapelyhet, bevállalom. Ahogy elnézem az arányokat, látom, hogy több mogyorót, több csokoládét és kevesebb pelyhet fogok összekeverni legközelebb. Több csokoládéval akár szilikon bonbon- vagy jégkockaformába is tölthetik az elszántabbak, bár nagyon helyesek ezek a rondadefinom halmok is. Biztos nem véletlenül szaladt ki a száján többeknek is, miután megkapták és megkóstolták.

2014. január 3., péntek

Blogtalálatok 2013-ban

Ez a kép nagyon kreatív, már egy éve is tetszett, 
de sajna nem én alkottam.  Kép forrása.

Ha ránézek a blogra érkezett találatokra, sokszor látok visszatérő keresési szavakat. Ez jó, ennek örülök, erre odafigyelek.
Találatok, gyakoriság, rangsor - és mégis ki a fene érti a keresőmotorok összetett logikáját? Mert amikor jönnek ilyen, olyan találatok (mint az alábbiak), néha csak nézek, néha vigyorgok.Van köztük nagyon édes, vicces, félreértés, elírás és van köztük teljesen érthetetlen, mint pl. a "köpönyeg Pécs"...  Különös, mi mindenre keresnek és lelnek rá az emberek, ugye? Vajon mit remélt a kedves netező a valamifinomat cím alatt?
Tavaly szilveszterkor úgy döntöttem, összeszedek párat 2013-ban, hogy megmutathassam, milyen is a blogger szemével nézni a blog mindennapjait. És ez csupán egy válogatás, csak pár szösszenet azoktól, akik ezért vagy azért nálam landoltak. Remélem, megtalálták, amit kerestek, én pedig igyekszem követni az igényeket, ezért ezután is odafigyelek, ígérem. :)
A keresőszavakat minden változtatás nélkül (Copy+Paste) adom át, hogy még véletlenül se írjam el őket. Ráadásul ez most okot ad egy kis ajánlóra is.

január 31. felpucolt nyúlnak kilója - Mintha csak vissztekertük volna az idő kerekét: "felpucolt". Ki használja még ezt a szót? Íme, az én vajas, zsályás nyulam, mindenkinek szól.
február 4. milyen süti az amibe dió mazsola banán kell - Hát finom, és az egyik kedvencem a kefires koszorú, amibe ezt mind belesütöm.
február 9. olyan finomat ettem hogy elkértem a receptjét - Ilyet én is szoktam.
február 27. husmentes vajkrémek házilag - Na, erre még nem gondoltam. :) viszont van egy csomó ötletem rá. A legutóbbi a tormás, házi reszelt tormával természetsen.
március 4. köpönyeg pécs - Hogy hogy a fenébe irányította ide a google a kedves netezőt, fogalmam sincs. Egyik szót sem írtam le egyszer sem. De még próbálkozom.
március 9. mivel kezejuk a mandulat - Vajon a magot vagy a fát? Egyébként úgy tudom, forró vízzel kell nyakon önteni, utána mehet a tisztogatás. De még soha nem csináltam.
március 14. duna hullám megy lével - Ez édes! :D Itt landolt az illető, a Duna hullám sütinél. Bár én meggylé nélkül csinálom, sőt. Alaposan le kell csepegtetni.
március 18. rakott burgonya ki találta ki - Engem is érdekelne, ha valaki tudja, írjon. És szerintem még mindig a legfinomabb ez a verzió itt, a Józsitól, áldom a nevét.  :) És még mindig nem kérek bele sajtot.
március 21. kőrözöttes sajttorta - Ebből meg tanultam valamit. Ilyen is van. Egyébként kÖrözött és nem kőrözött vagy pósta vagy kőrút, bakker... Komolyan mondom, ezt nem is értem. - fortyant fel bennem a tanár....
március 23. főtt krumpli utána sült krumpli rozmaring - Igen, először megfőzöm, utána megpirítom. Még mindig az egyik kedvenc köret.
március 24. joghurtos vajkrém készítés - Ez itt inspirál, legközelebb keverek bele joghurtot is.
március 28. hogyan veszitek el a reszelt torma - Mit is? Az erejét? Nos, remélem, nem megy el, mert akkor szomorú lennék.
március 31. lóhere húsvétra festve - Lóherét még nem festettem :) De, mégis. Hagymahéjjal és lyukas harisnyával, íme, itt vannak a képek.
április 8. eper tejszín túró recept - Ez inspirál. Vajon hányféleképpen tudom elképzelni/elkészíteni? Ma itt kezdeném, a clafoutis-nál. Vagy a túrótortánál, igaz, Elvira? ;)
április 10. tejmentes célja - Ezt első ránézésre nem értettem ... talán a zabpehelylisztes, tejmentes palacsintámról lehetett szó.
május 2. ananász ízű menta - Hát, ez vajon milyen lehet...? :D Sokkal inkább ananász mentával. Aki még nem kóstolta, hajrá, érdemes.
május 22. gordon remsi vaníliás sajttorta - remsi :)) Íme, a recept. Nem az a megszokott fajta.
május 23. gyumolcskenyer zsiradek nelkul - Igen, nekem ilyenem is van. A csokoládés püspökkenyér.
május 31. teljes kiőrlésű ístanleves - A varázsszavakra az első találat "Kolkoszkópia vizsgálat" után nekem a megtisztelő 10. hely jutott a találati listán, azaz az első oldalon vagyok. Ugye mondtam én, hogy a lisztválasztás nem mulatság? És nem mindegy, milyen liszt kerül a levesbe! :D Viszont összegondoltam egy házilag elkészíthető "porlevest", igen. 
június 12. hogy kell cseresznyés sütit csinálni - Pl. így, egy finom morzsasütit.
június 13. kék vajkrém készítése - Mint a spárgaleves Bridget Jones szerint? Még mindig szívesen ajánlom a házi vajkrémet, bár a kék szín valahogy nem csigázott fel.
június 22. nagy pohar kefir - Ilyet még nem készítettem, illetve de. Amikor pár éve felcsaptam kefírgombacsősznek.
június 30. diszcsempe+fa+müanyag+konyhafalra? - Vagy felcsapjak dizájnernek? :) Na, igen, a konyha összeállítása kész művészet: az adottságok, a funkciók, a szépség, az álmok, az igények és a pénztárca összehangolása.
július 5. táj csirke recept - Ez édes. Táj... És ez a zöldséges, fűszeres csirke tésztával messze a legnépszerűbb étel a blogon.
augusztus 30. táj csirke recept - Ismét talált, süllyedt :D Meg is kell néznem, én magam nem írtam-e el. Tulajdonképpen épp most tolok ki másokkal és ezután minden gyatra helyesíró nálam fog kikötni, hiszen most írtam le kétszer is így, táj. :D Hát, ez jó.
szeptember 15. sült karfiol sült karfiol sült karfiol - Megvan, megvan, megvan. Tessék: karfiol a sütőből.
október 28. céklából finomat - Igen, nálam ilyen is van, egy nyers sali pl. Mostanság különösen ajánlom.
november 5. naga morich termesztése - Ilyet nem tennék, mert nem az én terepem, maradok a tormaültetvényemnél. :)

Na mit szóltok? 

Nem vagyok egy nagy blog és nincsenek nagyra törő vágyaim. Az elején tett ígéretemhez híven akkor és azt írom le, amihez épp kedvem van és talán időszerű. De figyelem az igényeket is, persze, jöhetnek a találatok, érdekel, hogy titeket mi érdekel és köszönök minden figyelmet. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...