2013. december 19., csütörtök

Adventben, készülődve


Valamiért rajongok a szép, kedves vagy vicces süteményszaggató formákért. Ha látok egy kupacot, azonnal átnézem, hátha találok valami kincset, ami még hiányzik a nagy fadobozból. Nem szerzek be bármit, inkább egyesével vadászom az új darabokat.

Ismét előkerültek a dobozból, idejük van. Érdekes, hogy év közben nem nagyon jut eszembe, hogy sütit szaggassak, de most övék a főszerep.  
Be van osztva az időm: vasárnap megyek vendégségbe beiglit sütni, amit délután a mézeskalács, vagy ahogy a recept nevezi, mézesbáb követ idehaza. Ugyanúgy fogom készíteni, mint 20 éve mindig. Már megvan minden hozzávaló - kellemes feladat előre beszerezni mindent. A vajat, aztán a tojást Vépről, a mézet Szőcéről, bár csak a piacig kell elfáradnom, a szokásos standhoz.
Aztán úgy készülök, hogy még a linzer is beleférjen aznap este, bár idén szigorúan 3 fajtánál húzom meg a határt, viszont így meg válogatni kell majd. Melyiket szeressem jobban? A vaníliásat, a narancsosat, a csokoládésat, a mogyorósat vagy a kókuszosat? Hiszen az ehető héjú narancson át, a finom étcsokin keresztül az őrölt törökmogyoróig bezárólag már minden itt várakozik a kamrában. Na jó, a Nutella elfogyott, az olyan illékony természetű. Kanállal fogy.
Aztán madártej és beigli készül itthon másnap. És ismét "egyszerű bejglit" sütök, 5 mákosat, 1 diósat. Hiába a mákos a kedvenc, rájöttem, hogy ez a citromhéjas, rumos, diós íz visszarepít engem az időben, oda a nagyszüleimhez, a hideg szobába, a tükrös szekrényhez, ahol általában egy jénai tálban elrejtve lapult a süti, legtöbbször diós.

Jómagam maradok a szokásos, jól bevált süteményeknél, de szívesen ajánlok több más sütimet is, ami nagyon illik az adventhez és a karácsonyhoz. Csak legyen fűszeres, illatos, csokoládés, vaníliás. 
Nem tudom, ilyen bőséges sütikínálat mellett lesz-e valami a tavalyi tervből, miszerint meg kell sütnöm Rita gesztenyés, csokoládés, narancsos beiglijét, de szívem szerint nekilátnék.

Persze nem csak ezek a fém, nagyrészt klasszikus csillag- és angyalformák vannak a tarsolyomban, hanem jó pár műanyag is, régi is, új is, amik inkább viccesek. El tudom képzelni, hogy azokat lehet használni a szilikon nyújtólapokon is, de eszembe sem jut azt kicsavarni az asztalra ilyenkor. Természetesen a régi fadeszka kerül elő, ezen aztán bátran dolgozhatunk, szaggathatunk bármilyen formával. Ha még nem találta ki a család, mivel is szeretne meglepni karácsonyra, javaslom, adagold be nekik, hogy - bár nehéz és sok helyet foglal, bánni sem olyan könnyű vele - egy szép gránit kőlap milyen nagyon jól jönne a konyhádban. Amin gyönyörűen lehet linzert nyújtani, karamellt önteni, netán csokoládét temperálni, aztán még ki tudja, mi mindent csinálni, azaz sok finomságot tudnál vele varázsolni. Csak egy kőfaragóhoz vagy sírköveshez kell elbaktatni és talán nem is olyan bonyolult akár egy másik munkából leeső, 40-50 centis darabra alkudni vele. Ennél nagyobbat nem ajánlok, nehéz is, rideg is, vigyázni kell vele. 
 
Bár a főszerep a formáké és a aprósütié, most is hadd javasljak egy dolgot: egy jó filmet, egy mesét, amit nem baj, ha már ismersz, hogy a kezed is járjon közben. Ez vérmérséklet szerint lehet egy manapság kötelező karácsonyi darab vagy egy jó kis mese, de persze ennél is fontosabb egy kitartó és kedves társ a sütésben, úgy az igazi.   

   

Linzerkarikák rumos aszalt gyümölccsel, csokoládéval


Itt a nagy sötétség ideje. Nagyon rövid volt a mai nap is, szinte elröppent. A várakozás ideje is ez. Ilyenkor legjobb az illatos sütemény a meleg konyhában.
Ez a furcsaság az egyik kedves aprósüteményem, amit Édesanyám szokott nekem elkészíteni karácsonyra rituálészerűen és már ma beállított vele. Mielőtt még nekiláttam volna bármilyen karácsonyi sütinek. Miközben biztosan sok sütőben sülnek már a finomságok mindenfelé.

Ezt is szívesen ajánlanám, gondoltam magamban egyszerre, hiszen előre, időben elkészíthető, tartós finomság. Egy falat, amiben szépen kiegészítik egymást az ízek, az állagok. Az alap a linzer. Ezen csücsül egy darab rumba áztatott aszalt szilva a finom sötét csokoládé alatt és mogyoró vagy mandula csücsül a tetején. Kissé aprólékos, ám könnyen kivitelezhető, amit mégsem lehet szabályosan előállítani, de könnyen bele lehet szeretni. Ajándékba is szívesen vinném, ám mindig én kapom. Mert nagyon szeretem.

Szinte le sem kellene írnom, mert ennyi alapján is össze lehet gondolni. Soha nem kérdeztem, sőt eddig egyszer sem vettem ki a részem a készítésében, de én így sütném meg.

Hozzávalók:
a linzerhez persze a szokásos anyagokat venném: 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat (nem margarint), 10 dkg porcukrot, bár ez az adag valószínűleg egy kicsit sok lesz most

talán egy nagy zacskó aszalt szilva előre rumba vagy rumos vízbe áztatva
minimum 20 dkg jó minőségű legalább 50%-os étcsokoládé
10 dkg egész mandula vagy mogyoró

esetleg egy kis zene
kellő idő
egy kis mézes tea vagy forraltbor, mézes, fahéjas pálinka?

0) Az előre beáztatott aszalt gyümölcsöt időben és alaposan lecsepegtetjük, hogy ne áztassa majd el a kis linzerkarikákat.
1) A linzer hozzávalóit összedolgozzuk, morzsoljuk gyors mozdulatokkal, míg egyneművé nem válik, majd egy darab nejlonba csomagolva a hűtőben lehűtjük, hogy ismét megdermedjen benne a vaj.
2) Kisebb adagokban 2-3 mm-re vastagságúra nyújtjuk gyúródeszkán vagy hideg kőlapon, majd egy kisebb kerek süteményformával kiszaggatjuk az alapokat.
3) Sütőpapírral bélelt tepsiben gyorsan, 12-15 perc alatt megsütjük, de óvatosan, hogy meg ne barnuljon, keseredjen, majd még melegen egy tálcára gyűjtjük.
4) A csokoládét vízgőzön lassú tűzön felolvasztjuk, úgy hogy a felső adény alja ne érjen a vízbe. Így nem fog megcsomósodni.
5) Közben egy sütőpapíron felsorakoztatjuk a kis linzerkarikákat, arányosan elosztjuk rajta a szilvát, majd egy-egy kiskanálnyi csokoládéval szépen lecsorgatjuk. Ezután az időközben dermedő csokoládéba, minden halom tetejére ültetünk 1-2 szem olajos magot.

Talán még ünnepibb a hangulat, ha csillag vagy virág forma kiszúrót használsz.  
Készítsd olyan aszalt gyümölccsel, amivel csak jól esik: ami nekem még nagyon bejönne, az a meggy.
Én erre nem tennék diót, esetleg aszalt sárgabarack fölé. Szerintem a török mogyoró ez esetben finomabb, mint a földi.
Én nagyon szeretem ezeket az ízeket, de egy egész kicsi fűszerrel megbolondíthatod a csokoládét: fahéjjal, szegfűszeggel, ha úgy tartja kedved.
Ha nem áztattad be előre a gyümölcsöt, főzd fel lassan, majd hagyd kihűlni. Ezt a művelet előtt csak egy órával kell elvégezni, de a csöpögtetést így sem úszod meg.
Kézművesek előnyben - szabálytalan dolgokból is biztosan lehet nagyon mutatós apróságokat varázsolni. Nem baj, ha nem lesznek szabályosak, mert cserébe nagyon finom így együtt.
Egy kicsit - talán egy fél napot? - azért várj az összeállítás után, mert cserébe sokkal finomabb lesz, összebarátkoznak a hozzávalók.
Bátran elkészítheted előre, karácsony előtt akár egy héttel is, ahogy az időd engedi, csak tartsd hűvös helyen, zárt dobozban lehetőleg.

Kívánom, hogy a sütisütés ideje alatt kellemesen, kissé lelassulva tudjatok egy kis időt szánni a belső készülődésre is. Hallgassatok hozzá egy jó zenét. Ki ezt, ki azt, ki amazt
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...